Olaszország válságban

Az elmúlt napokban egyre több aggasztó hír jött az olasz gazdaság állapotáról. Leginkább az államkötvény hozamok emelkedése tartja rettegésben a piaci szereplőket, és az európai vezetőket. Az olaszoknak maguknak kell megoldaniuk a problémát, Európában nincs olyan mértékű fiskális alap, amely képes lenne kezelni az olasz válságot. Az olasz válság egyetlen pozitívuma – Orbán Viktor olasz példaképe – Berlusconi távozása.

Olaszország az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága Németország és Franciaország után. Ezzel együttvéve a második legeladósodottabb ország is, a GDP arányos államadósság 120%-os. Ennél csak a görögök vannak rosszabb helyzetben. Azonban ha a nominális értéket nézzük, az olasz adósságállomány majd ötszöröse a görögének. Ez a legnagyobb probléma. Az európai mentőalap, az IMF-fel karöltve, még csak-csak ki tudja húzni a bajból a kisebb gazdasági potenciállal rendelkező, bajba jutott országokat, de az olyan méretű országok esetében, mint például Olaszország erre nincs ráció. Ezért is ijedtek meg a piacok. Az írek és portugálok esetében 7% volt az a lélektani határ, amit átlépve már külső beavatkozásra volt szükség. Szerdán átlépte ezt a szintet a 10 éves lejáratú olasz állampapír. Nyilvánvalóan beavatkozásra csak a legvégső esetben kerülne sor, ezért nincs más megoldás, az olaszoknak önmaguknak kell megoldaniuk a problémát. Ez csak súlyos megszorítások árán mehet végbe.

További gond, hogy Görögország bedőlése súlyosan érintené az olasz bankokat is, akik jelentős kitettségekkel rendelkeznek görög államkötvényekben. Minél gyorsabb feltőkésítés szükséges, hogy a likviditási és szolvens probléma elkerülhető legyen. Gyakorlatilag a fertőzés fő forrása a görögországi válság.

Az olasz gazdaság problémája Európa problémája. Sok közgazdász szerint már Görögország bukása is az eurózóna szétesését jelentené, véleményünk szerint ez nem igaz. Viszont Olaszország esetleges csődje tényleg a monetáris unió végét hozná el.

Miért gondoljuk így?

Olaszország az EU egyik alapító tagországának tekinthető, tagja a G8 és G20-ak csoportjának, tehát a világ egyik meghatározó gazdaságának számít. Ha egy ilyen ország is csődöt mondana, mert képtelen kezelni az államadósságát és a költségvetési hiányát, akkor a legtöbb befektető szemében végleg elvesztené a bizalmat az eurózóna. Hiába született meg a maastrichti konvergencia kritériumok rendszere, ha egy alapító ország is ennyire semmibe veszi. A monetáris unióval kapcsolatban az volt az alapelképzelés, hogy létrehoznak Európában egy optimális valutaövezetet, és ezáltal létrejön a világ egyik legdinamikusabban fejlődő térsége, köszönhetően az egységes valuta előnyeinek. Úgy néz ki, ez a gondolat örökre álom marad, az alábbi okok miatt:

• a centrum és periféria (félperiféria) országok gazdasági szerkezete nagyon eltérő, márpedig az optimális valuta övezetek elmélete szerint, akkor jöhet létre egy ilyen gazdasági csoportosulás, ha hasonló gazdasági felépítésű országok hozzák létre;
• a monetáris unió mellett szorosabb fiskális együttműködésnek kellene lennie, azonban ebbe a tagországok nem igazán mennének bele, féltve szuverenitásukat;
• a maastrichti kritériumok be nem tartása, a fiskális fegyelmezetlenség oda vezet, ahol most az eurózóna tart;
• Olaszország esete jól tükrözi, hogy önmagában a közös monetáris politika nem képes megfelelő védőhálót nyújtani a sokkhatásokkal szemben, ha a bizonytalan fiskális politika elrémíti a befektetőket.

Az Európai Központi Bank kénytelen volt feladni azon nézeteit, mely szerint függetlennek kell maradnia, és nem vásárolhat államkötvényeket a piacokon. Jelenleg az olaszok utolsó mentsvára az európai jegybank agresszív piaci beavatkozása, mély némileg csillapítja a nyomást a kötvény hozamokon, azonban hosszú távon ez nem tarrható fenn.

Az olasz válság egyik legfőbb felelőse Silvio Berlusconi személye, aki ezt felismerve kedd este be is jelentette lemondását. A piacok nem tudtak megbízni egy olyan miniszterelnökben, aki nem szavahihető és teljesen komolytalan. Hónapok óta tudni lehetett, hogy nagyon komoly problémákkal küzd az ország, érdemi lépések mégsem történtek. Bármekkora is az olasz államadósság, finanszírozható lenne a piacokról normális áron, ha nem egy ilyen ember állna az ország élén. A lemondás hírére átmenetileg a piacok is kedvezően reagáltak, közép és hosszútávon viszont egy olyan szakértői kormányra van szükség Olaszországban, amely képes menedzselni a válságot.

Az olasz válság bebizonyította, hogy a rossz gazdaságpolitikába könnyen belebukhat még egy olyan nagy túlélő is, mint Berlusconi, aki nem mellesleg