Kísérleti nyulakká tették az akadémikusokat – Orbán Viktor átvette az irányítást a tudományban is
Rendkívül erőteljesen nyitott új posztján Maróth Miklós, az MTA-ról leválasztott Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) vezetője, aki legelső nyilatkozatai egyikében felelőtlennek nevezte és uszítással vádolta az Akadémia átszervezése ellen tiltakozó dolgozókat. Maróth ezzel lényegében megbélyegezte a teljes Akadémiát, amelynek közgyűlése tavaly decemberben elsöprő többséggel, kilencvenszázalékos szavazati aránnyal fogadott el több olyan határozatot, amely a kutatóhálózata jövőjével volt kapcsolatos. Az Akadémia legfőbb döntéshozó testülete ugyanakkor feltétlen támogatásáról biztosította Lovász László elnököt, egyben kinyilvánította: „a kutatóintézet-hálózat szerkezetének változtatását az MTA csak akkor tartja elfogadhatónak, ha érdemi elemzés nyomán bizonyítható, hogy az az összmagyar tudomány érdekét szolgálja”.
Nos, ilyen érdemi elemzést még soha senki nem tett le az asztalra, épp ellenkezőleg: bár Palkovics László innovációs miniszter, a kutatóhálózat államosításának kiötlője és végrehajtója folyamatosan a németországi Max Planck intézet működésére hivatkozik a magyarországi átalakítások kapcsán, épp a legjelesebb német tudósok tiltakoznak az ilyesfajta összehasonlítás ellen. Ők nyílt levélben tették helyre Palkovics miniszter állításait. Az aláírók közt, mások mellett, szerepelt a Palkovics által hivatkozott Max Planck intézet egyik vezetője is. Ám leleplezett hazugságok ide vagy oda, mindez nem akadályozta az Országgyűlés fideszes többségét abban, hogy szétverje a magyar tudományt, aminek következtében már több magyar tudós is jelezte, hogy munkáját nem Magyarországon folytatja.
Sokáig csak találgatni lehetett, ki lesz az a személy, aki elvállalja a kutatóhálózatok vezetését, vagyis elfoglalja azt a posztot, amely megtestesíti a kormány akaratát és szolgálatát az MTA-val és a tudománnyal szemben. Hírét lehetett hallani annak, hogy Palkovics László az egykori MTA-elnökkel, Vizi E. Szilveszterrel tárgyal, aki ezt elismerte ugyan, de gyorsan ki is hátrált, s közölte, hogy ő csak arról beszélgetett a miniszterrel, ki is lehetne alkalmas személy e tisztségre. Végül megtalálták ezt az embert Maróth Miklós személyében, aki 2014-ben épp Lovász László ellenében bukta el az MTA-elnöki tisztséget.
A kutatóhálózat elnökének újkori karriertörténetét pontosan foglalja össze a 444.hu, ekképp: „Maróth ismert klasszika-filológus, egyben régóta tagja a Fidesz értelmiségi holdudvarának. Korábban volt a Pázmány bölcsészkarának dékánja, illetve 2014-ig az MTA alelnöke is. (…) A sajtóban emlegették már Orbán Viktor barátjaként is, így merülhetett fel a neve 2015-ben mint lehetséges köztársasági elnök. (…) Orientalistaként a migránsozó kampány beindulása óta gyakori szereplője a kormánypárti médiának, ahol rendre elmondhatja, hogy lehetetlen a muszlimok integrálása.”
Maróth Miklós magabiztosan beszél új pozíciójáról: szerinte eleve rosszhiszeműség lenne kétségbe vonni azt, hogy a kormányzat hatékonyabbá akarja tenni a kutatóhálózatot. Szerinte az Akadémia testülete „szándékosan vagy sem, bekerült a politikai játszótérre, ami nem tett jót neki”. Ez azért figyelemre méltó megjegyzés, mert Lovász László elnök a 168 Órának nyilatkozva azt mondta, hogy immáron politikai logika diktálja a tudománnyal kapcsolatos bánásmódot. „Holott ennek – mondta az elnök – fordítva kellene lennie: a tudomány eredményeit kellene figyelembe venni a politikai döntéseknél. Ezt próbáltuk segíteni kutatásokkal például az oktatás, az egészségügy területén.” Vagyis Lovász elnök szerint épp a kormány tolta politikai erőtérbe az Akadémiát, annak működéséből ez a szerep nem következett. Az is felettébb érdekes, hogy épp az a Maróth Miklós nyilatkozik politikai játszótérről, aki a már idézett interjúban azt fejtegette, nincs szükség a fékek és ellensúlyok rendszerére a politikában, mert ezt a szerepet tölti be a négyévenkénti választás.
Reagált arra is, hogy az Akadémiai Dolgozók Fóruma nemrég közleményben szólította fel az MTA-t, ne jelöljön tagokat a tervezett irányítótestületbe, mivel az hozzájárulna „az alkotmányellenes törvény legitimálásához”. „Csak felelőtlen elemek folytatják az uszítást, jobb lenne, ha inkább magukba néznének, és felismernék saját szerepüket a történet alakulásában – nyilatkozta, majd harciasan hozzátette: – Az, hogy a tudományban eddig nem túl nagy eredményeket felmutató, ám annál nagyobb öntudattal rendelkező emberek kvázi halállal fenyegetnek, inkább csak növeli a munkakedvemet.”
Nos, halállal a nyilvánosságban nyilvánvalóan nem fenyegette senki az új elnököt, bár az kétségtelen, hogy az Akadémiai Dolgozók Fóruma világossá tette: az, aki elvállalja e pozíciót, lényegében felülírja korábbi eredményeit, kiírja magát a tudomány világából. Ennek megfelelően az Akadémiai Dolgozók Fóruma Maróth Miklós minősítéseit és vádjait határozottan visszautasítja. Nyilatkozatukban leszögezik, hogy a fórumban részt vállaló több száz kutató aktív, tudományos eredményeiről a Magyar Tudományos Művek Tára meggyőző érvekkel szolgál. (A humántudományok területén számos akadémiai dolgozó adatai 300–1400 független idézőt regisztrálnak, a természettudományok esetében ennél jóval többet – A szerk.)
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma – így az állásfoglalás – „Maróth Miklóst soha semmilyen módon nem fenyegette. Ezzel szemben ő az ELKH vezetőjeként adott első interjújában azonnal elbocsátásokról beszélt, és a közalkalmazotti státusz elvételét kívánatosnak tartotta, annak ellenére hogy azt az új törvény jelenlegi formájában nem teszi lehetővé. Ezek a kijelentések valóban fenyegetően hatottak a dolgozókra. A fentiekből is látható, hogy az ELKH irányítótestületének kinevezett vezetője tájékozatlan a kutatóhálózat működését illetően, nem ismeri az intézetek dolgozóinak munkásságát, publikációit, problémáit, ezért tévesen alkot ítéletet róluk.”
Maróth Miklós a kormányzati terv kapcsán azt mondta, hogy Orbán Viktor „csak” a stratégiai döntéseket hozza meg, de nem szól bele a tudományos kérdésekbe. De vajon a kutatási irányok és témák kijelölése nem számít-e eleve beleszólásnak a tudomány világába? A kutatóhálózat vezetője azt is kijelentette, hogy majd öt év múlva derül ki, sikeres lesz-e ez a mostani átszervezés. Ezzel kapcsolatban azt írja a fórum, hogy a „tudomány sok tekintetben kísérletezés, de intézményei tekintetében stabilnak kell maradnia, különben nem képes eredményeket hozni. Az akadémiai kutatók nem akarnak kísérleti nyulak lenni.”
Pedig a kísérlet folytatódik, a magyar tudományos elitet kettészakították.
Hogy ez a helyzet kezelhető-e, és ha igen, miképp, egyelőre megjósolhatatlan, sokkal inkább úgy tűnik, az erővonalak bemerevedtek, a politika átvette az irányítást a tudomány fölött, s ehhez igencsak alkalmas partnert talált Maróth Miklós személyében. Mindenesetre a világ legismertebb tudományos magazinja, a Nature nem túl derűlátó: szerkesztőségi állásfoglalásban tette közzé a tudomány és a politika legsúlyosabb modern konfliktusait. A cikkben szó esik arról, hogy az új brit kormány egyik tagja a Brexit-szavazás előtt azzal ütötte el az uniós kilépés kockázataira figyelmeztető tudósok felvetéseit, hogy az „embereknek már elegük van a szakértőkből”, valamint arról is, hogy a szélsőjobbos brazil elnök, Jair Bolsonaro kirúgta az ország űrkutatási hivatalának vezetőjét, mivel a szakember szóvá tette, hogy Bolsonaro megválasztása óta felgyorsult az esőerdők kiirtása. Elrettentő példaként említi a Nature, hogy Törökországban több száz kutatót rúgtak ki az állásából, miután egy békepárti petíciót írtak alá, továbbá azt is, hogy Donald Trump elnöksége alatt ipari lobbistákra cserélték a tudósokat egyes állami tanácsadó testületekben. És végül szóba kerül ugyanebben a felsorolásban Magyarország is, ahol a kormány negyven kutatóintézet irányítását vette át a Magyar Tudományos Akadémiától.
