Lelepleződött a kormány „nincs válasz” kommunikációja

Politikai aktivistának és Soros György ügynökének nyilvánította saját angol nyelvű blogján Kovács Zoltán kormányszóvivő Daniel Nolan brit szabadúszó újságírót, a The Guardian és az Al Jazeera magyarországi tudósítóját. Hogy mivel érdemelte ki a minősítést Nolan? A két héttel ezelőtti kormányinfón az újságíró – miután operatőrét nem engedték be, s így nem számíthatott arra sem, hogy szót kap – felszólítás nélkül magához ragadta a mikrofont. Emiatt Kovács rászólt, és megfenyegette, hogy kivezetteti a teremből.

Az már az Al Jazeera riportjából derült ki, hogy Nolan kérdése arról a levélről szólt volna, amely a közmédia munkatársaitól szivárgott ki, és amelynek tanúsága szerint az állami hírügynökséget és hírcsatornákat is magukba foglaló médiumok vezetőségét közvetlenül utasítják Orbán Viktor környezetéből. A levélben ugyanis a kormány egyik illetékese azt kéri, minél többször hangozzon el Soros György neve az adásokban, minden, Sorosról szóló hírt olvassanak be, és lehetőség szerint csempésszék be a mondatokba a migráns és a balliberális szót is.

Az állami média kormányzati kézi vezérlését bárki érzékelhette az utóbbi években, de a brit Daniel Nolan bizonyítékot is szerzett. Ezzel megkereste a kormány szóvivőjét, s ő heteken át nem válaszolt a kérdéseire. Hallgatott, ahogyan a kabinet hallgat az évi több mint 80 milliárd forintnyi közpénzből fenntartott közmédia minden kínos ügyéről: a hírhamisításokról, a konkrét hazugságokról, az utóbbiakból fakadó helyreigazításokról vagy épp a propagandagépezet működését érintő ki-kiszivárgó információkról.

Ráadásul a közszolgálatinak csúfolt médiumok igencsak apró részei a gépezetnek, hiszen Orbán Viktor és baráti köre ma már a magyar média több mint hatvan százaléka felett diszponál, húsz tévécsatornát, tizenegy rádiócsatornát és úgy ötszáz újságot birtokol.

Ám ez Orbánnak még nem elég. A Heti Válasz épp a múlt héten írta meg azt, a sajtós körökben hetek óta keringő történetet: a kormányfő hangoztatja elégedetlenségét, amiért a sok tízmilliárdos tőkeinjekció ellenére „médiája” csak ott hatékony, ahol nincs versenytársa. A megyei lapok piacán például, ahol ez eddig csak a „területfoglalás” időszaka volt, s egy névtelen kormányzati forrás a Válasznak azt mondta, a „finomhangolás” a választás után jön. Arra a kérdésre, ez mit jelent, egyértelművé tette: „Ki kell énekelnünk a németek kezéből az RTL Klubot. És az Index hírportál is túl sok vizet zavar.”

Hogy a forrás igazat szólt-e, egyelőre nem tudni. Ám hogy Orbán és környezete, elsősorban a „kommunikációs kormányzás” elve mellett elkötelezett Rogán Antal és a propagandaminisztérium milyen elszánt a központi üzenetek terjesztésében, azt naponta tapasztalhatjuk. Nemcsak a legtöbb csatornán zúdított kormányzati panelek, hanem a kérdések feltevésének korlátozása s a válaszok formalizálása is mindennapossá vált. Az utóbbi hetekben egyre-másra kerültek nyilvánosságra azok a fideszes sorvezetők, amelyekkel a hatalomgyakorlás központi irányítói a legalsóbb, akár egy ajánlásokat gyűjtő Fidesz-aktivista szintjéig meghatározták, mit szabad mondani, mit kell mondani s azt hogyan kell mondani. Vagy azt, hogy miként nem szabad válaszolni. Mert a kérdésekre ma már sokszor tilos választ adni – minisztériumok, szakpolitikusok, képviselők, államigazgatási, akár szakhatósági intézmények, hivatalok is megtagadják a nyilatkozatot, interjút pedig a kormányzat egyetlen képviselője sem ad az „ellenséges”, vagyis a valójában független médiumoknak.

A központi utasítások ráadásul – jól felismerhetően – kiterjednek arra is, hogy a kritikát, aggályokat, sőt a valódi kérdéseket megfogalmazókat lejárassák, hiteltelenítsék, munkájukat ellehetetlenítsék. Mindezt nemcsak a piaci erőfölénnyel, az egzisztenciális kiszolgáltatottsággal, de akár jogszabályalkotással és az ebből fakadó fenyegetéssel érvényesítik. Eredményesen.

„A hatalom birtokosai ma már jóformán ellenállás nélkül oszthatják szét a nemzeti javakat kegyúri jelleggel a hozzájuk lojális oligarchák között.”

Ezzel a példátlanul kemény mondattal tette közzé idei Korrupció Érzékelési Index jelentését a Transparency International (TI). Magyarország kilenc helyet rontott tavaly a korrupciós listán, ezzel a 66. helyen áll. Így 2017-ben a második legkorruptabb országgá lépett elő az Európai Unióban, a közösségben csak Bulgária teljesített rosszabbul, mint az Orbán-rendszer. A romlás a jelentés szerint persze már 2010 előtt elkezdődött, hiszen 2008-ban, a Gyurcsány-kormányzás idején állapította meg először a TI, hogy intézményesül a korrupció az országban. Csakhogy ezt akkoriban még sokkal inkább tekinthettük a rendszer melléktermékének, mintsem alapvető jellemzőjének, 2010-től viszont a korrupció a magyar politikai és gazdasági rendszer egyik alapvonásává vált. „Magyarországon jelenleg felülről vezérelt, rendszerszintű, több esetben törvényesített korrupció tapasztalható, amely meghatározza a politikai rendszert és befolyásolja a gazdaság működését”, írták, kiemelve: „a hatalom számára kedvesnek tetsző, új »nemzeti burzsoázia« jobbára közpénzen gazdagodik.”

A haveri kapitalizmus épülésének pedig egyetlen akadálya maradt: azok, akik a nyilvánosság előtt lebuktathatják, magyarul azok, akit szót emelnek az akár a magán-, akár a közvagyont, akár az alkotmányos jogokat dézsmáló kormányzati hatalomgyakorlás ellen.

És ez nemcsak a korrupcióra, hanem a politikai népszerűséget befolyásoló bármilyen témában megszólalókra igaz. Az Amnesty International múlt csütörtökön bemutatott éves jelentésének magyar összefoglalójában is az áll:

„Ne legyenek kétségeink, a jelenleg az Országgyűlés előtt lévő civilellenes törvényjavaslat-csomag egyetlen célt szolgál, hogy elhallgattassák a kritikus hangokat, és eltiporják azokat, akik másként gondolkodnak.”

Az emberi jogok helyzete a világban című kiadvány 159 országot bemutató összefoglalója nem csupán említés szintjén szól Magyarországról, az európai fejezetet a Parlament épületével illusztrálták. Okkal. Az Orbán-kormány migrációs nemzetközi jogsértéseivel nagy terjedelemben foglalkozó jelentés azt is sorjázta, milyen súlyos csapásokat mért a kabinet az egyesülés és a tudományos élet szabadságára.

Az AI-jelentésből az is látszik: számos más állam más populista kormányai cselekszenek azonos forgatókönyv mentén, így az újságírók, a nyilvánosság és a civil társadalom elleni lépéssorozat jól azonosíthatóan jelen van Európa több országában, például Olaszországban is, ahol a közügyektől ugyan eltiltott, ám Orbán Viktor által mégis támogatott Silvio Berlusconi – éppen médiatúlsúlyát kihasználva – erőszakba torkolló politikai gyűlésekkel és rasszista erőszakkal övezett kampányban tör politikai erőfölényre hazájában.

És Európában ezzel tovább terjed a minta. Amiként a világon is.

„A különféle kormányok és politikusok gyűlöletre és félelemre építő retorikája a világ minden táján érezteti hatását, és komoly fenyegetést jelent mindannyiunkra nézve”, figyelmeztet az emberi jogi jelentés. Salil Shetty, az AI főtitkára ezért azt emelte ki idén előszavában: „Ahelyett hogy megpróbálják elhallgattatni az embereket, a kormányoknak azzal kellene inkább foglalkozniuk, hogy megoldásokat találjanak a problémáikra. Kezdetnek megtenné, hogy békén hagyják a munkájukat végző újságírókat, civil szervezeteket és a hatalommal szembeni kontrollt jelentő más szereplőket.”