Kaszinótojás-forradalom

Pénteken, 13-án 13 órakor vagy százötven ember gyűlt össze az Erzsébet téri Gödör előtt, hogy megtartsa a némiképp csikorgós nevű „Ellen-fülkeforradalmi és Kaszinótojás Fesztivált”. A tűző napsütésben néhányan a népszerű szórakozóhelyhez vezető járdán álltak, mások a közeli fák alatt hűsöltek. Érthető. A többség az úgynevezett szépkorúak generációjához tartozott, mintha olyan szép dolog lenne, hogy az ember éveinek száma pont elég ahhoz, hogy egykor valami világnézeti klubban a feje tetejéről a talpára állíthatta Hegelt. Ahol, ahogy megboldogult Cseh Tamás énekelte: számos aktíva szívta és fújta komolyan a cigarettát.

A jeles dátumon dohányzást és fekete macskát nem jegyezhettünk fel, ám a Gödörből egy csinos, kreol bőrű lány került elő, aki az aktívákat határozott szavakkal zavarta el.

– Ez kérem egy szórakozóhelyhez tartozó magánterület, ahol politikai rendezvényt nem engedélyez a vezetőség. Punktum. Nem vitatkozom, kérem.

A mérsékelt méretű sokadalom sértett méltósággal vonult a Gödör mögötti füves térségre, ahol a krónikás hangosításhoz szükséges technikai felszerelésre lett figyelmes. Ez azonban csak díszletnek bizonyult. Mint az esemény szervezője, Dániel Péter ügyvéd elmondta: kapott engedélyt, de visszavonták. Megcsinálták a hangosítást, de elvették az áramot. Ám úgysem a beszédeken volt itt a hangsúly, hanem azon, hogy az aktívák kaszinótojással vagy más élelmiszerrel kenjenek össze, csúfítsanak el, gúnyoljanak ki Nenyiket.

Ezen a ponton tisztáznunk kell néhány elvi alapvetést. Nem vagyunk hívei nyomdai termékek összerondításának drága pénzen vett élelmiszerekkel. Erre az éhezők iránti szolidaritásunkon kívül szépészeti indokaink is vannak. Ugyancsak ízlésbeliek betűket hordozó papírosok felgyújtása ellen – erre is sor került –, ha Nenyi is a szóban forgó. Abban viszont nagyjából egyetértünk a szervezőkkel, hogy a Nenyi kifüggesztése olyan operettországi gesztus, amely kristályosodási pontja lehet egy új civilmozgalomnak.

Az Orbán-bulla

Adott egy összefogásról szóló dokumentum, amelyet csak a kormánypártok szavaztak meg, az ellenzék egyhangúlag elutasította. Ez a nyilatkozat visszamenőleg deklarálja, hogy miről szavaztak a választások idején azok, akik valami másra voksoltak, mert a kifejletről fogalmuk sem volt. Mindennek alapján lenne itt a demokrácia utáni új rendszer (vajon mi?) és forradalom. Revolúció, amelyet a konzervatívok azért nem szoktak szeretni, mert a törvénytelenség képzete társul hozzá, nem alaptalanul. Ha ezek után kifüggesztik a Nenyit, az jelenthet-e mást, mint figyelmeztetést: eztán a törvényességet mi másképpen, saját forradalmi szájízünk szerint értelmezzük, és aki nincs velünk – az nincs.

Dániel Péter ügyvéd – mint ezt a honlapunkon is megjelent Cassandra-levelében megírta – hasonló érvek alapján indított mozgalmat a facebookon az általa Orbán-bullának nevezett dokumentum ellen. Az interneten ígéretet tett arra, hogy valamiképpen felavatja az első Nenyit, amelyet meglát. Erre július végén a VPOP egyik regionális nyomozóhivatali épületében sor is került. Éppen kaszinótojást reggelizett volna, amikor meglátta a bullát. És placcs. És szitty-szutty: kenés. Nem tudhatjuk, már akkor megfogant-e benne, hogy civil tiltakozásra hívja a közösségi oldalon több ezresre bővült támogatói csoportját, de tény: megkezdődött a tüntetés szervezése, ami a BRFK-n és a Főpolgármesteri Hivatalban újabb bullák „felavatására” is sarkallta, ezúttal filctollal.

– Nekünk, bátor demokratáknak fel kell emelnünk a hangunkat, nem tűrhetjük, hogy a Fidesz gúnyt űz a demokráciából – mondta az ügyvéd, aki profi szónoknak bizonyult.
Kifejtette, szerinte az a valódi nemzeti együttműködés rendszere, amikor konzultálunk, felvállaljuk a vitákat, és ésszerű kompromisszumok alapján közösen döntünk. Ma Magyarországon ez nincsen így. Egy vezérelvű, bolsevik típusú párt hoz meg minden döntést. Azon belül is tizenöt-húsz ember, és ha egy fideszes esetleg mást akar, azonnal repül.

Civilek vagy nem civilek?

A téren igazi civil hangulat volt. Civil méretű sokaságban civilek helyeseltek a civilnek látszó szervező érveire. Ám a következő szónok megjelenése kissé átszínezte a képet. Amit felolvasott, az nem mondott ellen a hangulatnak: mérsékelten mókás, Orbán Viktorról szóló tréfákkal próbált nevetést csiholni. (Amikor Orbán Viktor megszületett, egy vörös csillag hullt alá a felcsúti tanácsházáról, Orbán Viktornak nincsen szüksége szövetségesre, ő maga a szövetség stb.) Ám a fiatalember a vicces „komcsi vagyok” jelvény mellett „MSZP” és „rendező” kitűzőket is viselt.

Mire az MSZP kampányfőnöke, Szanyi Tibor lépett a nem működő mikrofonhoz, már azt is tudtuk, hogy Dániel Péter az MSZDP színeiben indul a választásokon, hogy a kaszinótojások egy részét a Vállalkozók Szövetsége vette, s hogy még a felavatásra szánt Nenyik is kampánypénzből vannak. Nem is olyan kevés a százötven résztvevő – gondolta a krónikás, amikor még azt hitte, hogy civileket lát. Kampánygyűlésnek azért ez kicsit hervadt – konstatálta, amikor papírt kapott arról, hogy milyen sokan voltak a szervező mellett a munkában. Aztán kedvetlenül nézte az elkerülhetetlen kifejletet. Kaszinótojáskenést, bullagyújtást, pirosaranyozást, miegymást.

Szóval ilyen volt ez a vicces-szomorú, finnyásoknak nem való kampánynyitó. Amelyből látható, hogy a Nenyi tényleg kristályosodási pontja lehetne valami közös ellenzéki dolognak. Csak mostanában nem biztos, hogy van még, ami kristályosodjon.