Káprázatok műterme

Az üveg mögött ismert, ismeretlen mesehősök sorakoznak. Kasperl karakteres, nagyorrú, huncut arcát megtöri a Síp utca ablakainak fénye, háttérben Jane Avril, Kisherceg, Chaplin is fellelhető ördögök, balerinák és pegazusok társaságában, még Nick Cave is birtokolja a falat. A cégtáblán kézzel festett western stílusú betűk: Bábok és Káprázatok. Lábunk gyökeret ereszt a kirakatnál, mustráljuk az apró-cseprő lelkeket.

A hosszú orrú fabábú, Pinokkió jelenléte, vagy hiánya a gyerekeknek témát jelent az óvodáig. A kölykök számára a kirakat tartalma maga az áhított valóság, a felnőttek csak dekorációnak néznek mindent. Míg be nem lépnek a műterembe. A kirakatban szemlélődőknek szánt közlekedési lámpa. Dekoráció,vagy használati eszköz? Zöld lámpánál szabad az út, vagy bejelentkezéssel fogadnak. Anna hazafelé felhagy az addigi vánszorgással, már a szürke délutáni hideget sem érzi, a kirakathoz nyomul. A piros ellenére vadul nyomja a műterem csengőjét. Felvillanó fények, gyors léptek, délceg fiatalember és egy tigrismintájú, pöttyös nyelvű, félszemű, betyárarcú kutya, Béni nyitja az ajtót. Anna mindenhova bejut, egyenesen beviharzik. Megkezdődik a barátkozás a Manufaktor alkotóival.

Anna kapásból Béni hátán lovagol, fiamat, Szilárdot pedig a házigazda, Ricsi erős karja tartja a magasban, hogy Pinokkióval közelről haverkodhasson. A titokzatos alkotó műhely szívébe lépve meseország közepébe kerültünk. Hagyom hatni a csodát. Ricsi, a gyermekeket gardírozza, s szeretettel mesél a varázslóról, a boszorkányról, a bokszolóról, s társaikról. Lassan rólam is lehull a felnőtt-álarc, magába szippant a hely. Fél óra elteltével nehezen cibálom ki kölykeimet, s persze magamat a káprázatok világából. Ricsi búcsúzóul egy-egy aprócska thaumatropot nyomott a kezükbe. Kerek kartonlapocska egyik oldalán a Márki, másikon a Márkiné, két cérnaszál, az ujjak begyével ügyes mozgatás, s indul a táncos mulatság. Útravalónak filozófiájukat adja: vigyétek haza, s próbáljátok ki, vajon meg tudjátok ezt ti is csinálni?! A kis játékra pillant:

– Kedveljük ezeket a darabokat, visszaidézi a felnőttek gyermekkorát, rabul ejti őket a sziluett, a közvetlenség, a direkt gesztus. A kézügyességet is fejleszti. A hiánygazdaság egyik előnye, hogy sokszor maga csinálta az ember a játékait- teszi hozzá. Látja rajtunk, hogy megigézett a műhely, további látogatásokra bíztat. Hagyománnyá válik, hogy a Tigrismintájút hazaféle megsimogassuk.

A mesénk következő fordulatában már Béni 10. születésnapját ünnepeljük, a feleség Eni, és a férj, Ricsi belvárosi kis otthonában. Találékony lakásbelső, kreatív attrakciók, dzsidzseridoo, egyedi fűszerpolc ipari villanyszekrényből átalakítva, zseniális fotográfiák, egy kis műhelyrész persze itt is. Belső aprócska udvar borostyánnal futtatva. Iskolai fatábla: Béni 10 éves felirattal, előtte 4x5 inches kamera a szűk baráti publikum megörökítése végett. A barátság mélyül, a kíváncsiságom fokozódik. Önkéntes munkára, vagy inkább gyakorlati lehetőségre jelentkezem. Megkapom.

Eni, Ricsi, és persze Béni, tehát a komplett stáb vár a debütáló napon. Pompás kis falépcső vezet fel a kulisszákba, a hely pici, de arányos. Dolgozóasztalok, rajtuk félig megszületett karakterek, körülöttük ceruzák, ecsetek, ragasztópisztoly, csípő-, harapófogó, satuba fogott Kisherceg. Kislányok álmaiban szereplő csipkék, klassz kis anyagok. A falakon kézzel készített kispolcok, bőröndöcskék. Inspiráló környezet. Indításként egy asztalosokéhoz hasonló szürke köpenybe bujtatnak, absztrakt expresszionizmusra jellemző festékfoltokkal,alatta szinte már alkotónak érzem magam.

Kávéillat leng a levegőben, a háttérben Örkény hangoskönyve duruzsol. Először vékony rétegben, selymes mozdulatokkal javítjuk az aprócska báb kezek bőrhibáit, az arcokat ránctalanítjuk, izmait erősítjük, a karakteresebb külső végett. Az ajkak formája sem mindegy, mindegyik alakzat sajátos hangulatot teremt. A szem üvegtestét fehérre, a lencsét emberekéhez hasonló változatosra festjük. A szemek életre keltésére Eni rakja fel a pontot. Aztán a Márkiné dús haja készül, a vatelinről finoman húzza a hártyát. A hangos könyvet a szabóolló nyikorgása zárja, a kalapács monoton, mély hangjának ritmusára mi is csevegésbe kezdünk.

Ricsi és Eni egy karácsonyi vásárban találkoztak. Egymással szemben lévő standot béreltek. Specialitásuk a marionett bábuk készítése. A legelső papír csodák az árnyékkáprázatok. Tény: a káprázat szó elég jól fedi azt az optikai csalódást és trükköt alkalmazó technikákat. Varázslat, ámulat, rácsodálkozás, minden benne van. Ezek apró játékok, bűvész inasoknak való, mellényzsebben is elférnek, bármikor elő lehet húzni, ezzel lehet ámulatba kergetni szeretteinket, vagy az alkalmi közönségünket. Készítenek kukucska színházat is, amely perspektíva-élményt adó doboz, optikai játék. Hajdanán az emberek nem olvastak, nem volt újság, egyéb médiaeszköz. Ez volt akkor a médium. Papírszínházaikat kis szériában készítik. Amikor eladják az utolsót, nem nyomtatnak újat, helyette új elemeket tartalmazó színházat rajzolnak. A képeslapok interaktívak, jó kis csináld magad módszerrel. A skálán szerepelnek jumping jackek, kedvenceim az optikai thaumatrop játékok. Egyszerűek, nagyszerűek. A mozi őse, média történetben alapvető darab. A két képet egy képpé összeolvasztó egyszerű technika, az agyunkban összeáll a mozgás illúziója.

A tárgyak nem csak játékok. Az ügyes kézben egy báb el tud minket varázsolni és szinte életre kel, spirituális ereje van, más dimenzióba röpít. Ennek az illúziónak a vágya bárkiben megvan. Aki ránéz egy fadarabra és megláthatja, hogy a lehetőség ott van, aztán életre kelti. A bábjátékok azelőtt az utcán, főleg egyházi és aktuálpolitikai szerepként a nép szórakoztatására működtek. Szemléltető eszközök voltak, amelyek a látásérzékelésen keresztül egy perspektivikus élvezetet nyújtottak. Például Kasperl, olyan karakter az európai báb történetben, mint nálunk Vitéz László. A kis emberek tudnak vele azonosulni, a szabadság hőse, az a kis ember, aki szembe megy a hülyén megfogalmazott törvényekkel, küzd a szabadságért és az igazságért. Az ő Kasperljük egy speciális báb, nem kapott lábakat. Gurul, azt szeretnék, hogy ő legyen a leggyorsabb.

– Az ember változik, fejlődik, más lesz a hangulata, a keze, s akkor új karakterekre vágyik. Keményebben, majd lágyabban fogalmaz, s változtat. Vannak bábuk, amelyek idővel új karaktert, új arcot kapnak. Lehet, megunom az ördögöt, s szeretném, hogy groteszkebb legyen vagy vidámabb – mondja Eni.

Évek alatt gyerekek váltak felnőtté bábjaikon, de ma már a felnőtteket is elvarázsolják. Vannak állandó gyűjtők, akik rendszeresen bejárnak az üzletükbe. Szenvedélyes rajongó, aki szinte minden figurájukat megveszi. Egy solymári család egyszer például saját tervezésű színházi produkcióval lepte meg a nagyszülőket, a bábokat tőlük rendelték. Világhírességek is betévednek a műhelybe. A Borgiák sorozat felvétele alatt Jeremy Irons lépett a boltba, hiába mutatott pirosat a közlekedési lámpa a híres színész „beszemtelenkedett”. Jól tette! Névjegykártyát kért, egy évre rá visszatért: bábokat rendelt. A házigazdák azt kérték, tervezzék közösen a bábokat. Irons jött, időt szánt, s így alkották meg Irons Jumping Jackjeit.

A szórakozásuk egybeépül a szakmával. A külföldi útjaikon próbálnak ötletes gondolatokat összeszedegetni. Játékmúzeumokba járnak, kiállításokra, szívják magukba a jó példákat, hogy a saját mesevilágukba átültessék a zsákmányt. Eni kedvenc meséje a Szélkötő Kalamona, Ricsinek a Csin Csin Pun Pun apóka, de szeretik az ördögöset, szegényemberest, és a fúrmányosat, s ami a fantáziát lángra lobbantja.

Karácsonykor az ember egy kicsit hisz a csodában. Arra vágyom, amikor legközelebb arra sétálunk, a műhely félhomályában a kis Pinokkió talpra szökkenjen, hogy igazi kisfiú lehessen.