Ez nem az az Európa, amire büszkék lehetünk

Gianni Pitella rámutat: a nyilatkozatokban nyoma sincs a szolidaritásnak, bizonyos szavak eltűntek, hogy ily módon édesítsék meg a keserű pirulát a vonakodó tagállamok számára, illetve kerüljék el, hogy a Le Penek, Farage-ok, Orbánok játsszanak a tűzzel. Igaz, a 28-ak kinyilvánították készségüket, hogy olasz és görög földről átvesznek 40 ezer menekültet. Csak éppen Törökország pl. másfél millió menedékkérőről gondoskodik, az alig 4 milliós Libanon pedig jó egy millióról.

Az Európai Tanács múlt heti ülésének döntése nem lehet válasz a migrációra, a bajok gyökerei egészen más, bátrabb megoldást igényelnek. Csakhogy napjainkban csalódás övezi az európai álmot, visszatérnek a korlátolt nacionalizmusok, és az állam- és kormányfők ebben a helyzetben a felvizezett kompromisszumokat részesítették előnyben. A választott út azonban nem oldja meg a gondokat és csak még inkább aláássa az egyesült és a szolidaritásra épülő Európa reményét. Viszont paradox módon újabb muníciót ad a földrész ellenfeleinek Brüsszel impotenciájával szemben.

Az EU felszámolásának követelése azok számára hangzik csábítóan, akik egyszerű megoldásokat keresnek. A gondokra, legyen az a görögök vagy a britek kiválása, vagy éppen a magyarok bevándorló-ellenes fala, az nyújt orvosságot, ha újraélesztjük az európai álmot. Ez a migráció ügyében azt jelenti, hogy meg kell változtatni a dublini szerződést, valóban átfogó, közös politikát kell kialakítani ezen a területen, és Afrikában ismét be kell indítani a nemzetközi együttműködést és fejlesztést.

Pitella szorgalmazza, hogy Európa – Ferenc pápa példáját követve – kérjen bűnbocsánatot mindazoknak, akik szégyenbe hozzák az európai álmot és megfosztják jövőjüktől a következő nemzedékeket.

(