Ébresztő, polgártársak! – Lentner Csaba Matolcsy szellemi aurájában

– Jó pár jegyzet. Ennyire készült az interjúra?

– Mindig mindenre készülök. Sejtem, miket kérdez majd. Na, let’s go!

– Milyen kérdésekre számít?

– Mindenfélére. Az öné is egy fontos szakma. Nem úgy van, hogy csak úgy beszélgetünk.

– Az echós interjújukban Bayer Zsolt azzal állt elő, szobrot kellene állítani Matolcsy Györgynek. Egyetért?

– Magyarországon hat éve zajlik az önálló költségvetési törvényalkotás megteremtéséről szóló szabadságharc. A költségvetés, az adótörvények és a monetáris politika immár az a gazdaság és a társadalom igényeihez igazodik. Ezt Matolcsy György vitte végig. Rá nem miniszterként vagy jegybankelnökként emlékezik majd a történelem, hanem mint olyan magyar közgazdászra, aki az évtizedeken át regnáló neoliberális piacgazdasági modell helyére pénzügyi stabilitást és gazdasági növekedést beindító rendszert teremtett.

– Akkor hát legyen szobra?

– Ha nem is a jövő héten, de előbb-utóbb igen. Zsolti javaslata szimbolikus.

– Zsolti? A tévés interjú alatt is végig Zsoltizta.

– Hogyne, hiszen barátok vagyunk.

– Hozzá hasonlóan ön is ott mozgott a rendszerváltó Fidesz környékén?

– Akkor még nem jöhettem szóba, amikor Zsolték épp rendszert váltottak, annak idején nem politizáltam. 1995-ben szereztem tudományos fokozatot az MTA-n, előtte szakvizsgákat tettem. Egyszóval tanultam még. Az 1990-es évek második felében kerültem Matolcsy György szellemi aurájába, jobbára az írásai révén. Azokban az időkben én is az akkori MSZP-SZDSZ kormányt fúrtam. Aztán második hullámban a 2000-es évek közepére, végére tevődik a közeledés. Másfél évig Cambridge-ben az angolszász jelzálogpiaci válságot tanulmányoztam, és amikor 2008-ban meggyengült a magyar pénzügyi rendszer is, egy fontos szakember a Fideszből azonnal hívott, hogy jöjjek haza, mert bukik az MSZP. Jöttem is, de nem buktak meg. Én meg hirtelen nem tudtam mit csinálni. Szerencsére Széles Gábor az Echo TV-hez hívott műsorvezetőnek, Zsolttal dolgoztunk együtt.

– Először mégis a kisgazdákhoz, majd a MIÉP-hez csatlakozott. Miért nem Orbánékhoz, Zsoltiékhoz?

– Mert a nyolcvanas években a Fidesz még nem bírt akkora mozgatóerővel.

– Miért, a MIÉP igen?

– Az ember az életében egyszer kitombolja magát, és lázad valami ellen. Én későn érő típus vagyok, a harmincas éveimben cselekedtem így. A fiatalos hév tolt feléjük. A kisgazdáknál parlamenti tanácsadó, frakciószakértő voltam, mígnem 1997-98 táján megkerestek a MIÉP-től. Én meg át is léptem, és képviselőként négy évet becsülettel leszolgáltam, de 2002-ben, rögtön a választások után kiléptem.

– A vereség miatt?

– Politizálni úgy érdemes, hogy annak hozadékát a társadalom elfogadja. Ha egy párt a minimális küszöböt sem éri el, baj van. Ráadásul nem vagyok híve a kirekesztésnek.

– Akkor mit keresett egy kirekesztő pártban?

– Menet közben is rühelltem a „rekesszük ki a szőke nőket”, az MSZMP-tagokat, meg a más etnikumúakat tartalmú szöveget. A vereség után úgy láttam, társadalmi hasznosságomat másban kell keresnem. Jobboldali vagyok. Egyik ősöm, gróf Nemeskéri Kis Miklós ’48-as szabadságharcos. Őseim között evangélikus püspökök, lelkészek voltak. Anyukám, aki tehát arisztokrata családból származik és mindenüket elvették, a családi ebédek alatt mai napig a fogalmaz meg kritikát a polgári oldalról, de azért valójában attól tartunk, hogy visszajönnek a kommunisták. Így mindig maradunk jobboldaliak.

– Akkor otthonról hozza olthatatlan ballib-ellenességét?

– Legszívesebben a dualizmusban, a kiegyezés utáni korban éltem volna. Ideálom a liberális állam aktív központi szabályozással. És most meg fog lepődni! A szocialista tervgazdálkodási rendszerben is látok hatékony elemeket.

– Tényleg meglepődtem.

– Nem áll tőlem távol az 1968 utáni magyar modell. A nagyüzem melletti háztáji gazdaság, az az önelszámoló egységek, mint hatékony anyagi érdekeltségi formák, a gazdasági munkaközösségek sokat lendítettek Magyarországon. Akkoriban nem volt munkanélküliség, az emberek kiszámítható életszínvonalon éltek. Ésszerű állami beavatkozásra, szabályozásra és ellenőrzésre igenis szükség van. Politikailag is ezért vagyok a híve annak, hogy a jegybank makrogazdálkodási síkra helyezze a működését.

– Vagyis avatkozzék csak be.

– Persze. Az MNB kiválóan végzi munkáját.

– Bayer Zsolt így fogalmazott az MNB körül kialakult helyzetről: „Nyilvánvalóan belpolitikai szándékból kavart aljas és undorító botránysorozatban és lejárató kampányban, úgy nagyjából 99 százalékban minden hazugság, ami elhangzik. Ehhez képest cáfolat alig. Ami van, az is erőtlen, gyenge és magyarázkodásnak tűnik. Én fuldoklom a fölháborodástól időnként...”

– Ketten fuldoklunk Zsolttal.

– A fölháborodástól?

– Attól, hogy a polgári értelmiség két éve Csipkerózsikaálmát alussza. Amikor nehézségek vagy igaztalan vádak érnek minket, hol a polgári értelmiség? Amikor a kormány növekedési politikáját biztosító Nemzeti Bankot ki akarják lőni, az értelmiségnek aláírásgyűjtést kellene indítania, petíciót kéne közzétennie. Hol van a Professzorok Batthyány Köre? A békemenetes barátaink? Kerényi Imre? Művészek? Írók, költők, műfordítók? Miért nincs ennek szervezett formája? Ébresztő polgártársaim!

– Folytatnám a Bayer-idézetet. „Én fuldoklom a fölháborodástól időnként, mert még a közgazdaságtanhoz semmit sem értő, egyszerű magyar- történelem szakos tanárként is a szemünket veri ki a penetráns és gusztustalan hazudozás, és nem nagyon hallatszik semmi cáfolat.” Ez igazi kiállás, nem?

– Igen, Zsolt rendes. Már ketten vagyunk.

– Ebből kinőhet mozgalom?

– Igen, abszolút!

– Lánczi András, a Corvinus új rektora, a Századvég korábbi igazgatója, virtigli jobboldali, orbánista értelmiségi a minap az MNB-alapítványok százmillióiról úgy nyilatkozott: az mind közpénz.

– Nem közpénz!

– A Corvinus rektora nem ért ehhez a közgazdasági alapkérdéshez?

– Lánczi András politológus, nem közgazdász. És főleg nem közpénzügyekkel foglalkozik.

– Ha a fideszes elit tagjai ilyen komoly, milliárdos kérdésben sem értenek egyet, hogy lesz itt egységes mozgalom?

– Meg kell próbálnunk közös álláspontot kialakítani.

– Az Alkotmánybíróság is azt mondja, hogy a jegybank pénze alapítványba csorgatva közpénz.

– Az Alkotmánybíróság tagjai nem kellő alapossággal jártak el.

– Ők sem értenek hozzá?

– Hátba döfték Matolcsy Györgyöt.

– Surányi György, volt jegybankelnök szerint az MNB a magyar államháztartás része. Ha nyereséges, akkor a magyar államháztartásnak nyereséget, ha veszteséges, a központi költségvetésből segítik ki.

– Az államháztartási törvénynek nem része az MNB, de a központi költségvetést és a lokális államháztartási rendszert, kormány gazdaságpolitikát támogató monetáris politikát folytat, így Magyarország közpénzügyi rendszerének részévé vált. De pénze attól még nem lett közpénz, ugyanis nem szed adókat. 12.600 milliárd forrásállományából pedig mindössze 10 milliárd állami vagyon van benne. Ezért is fontos, hogy nyereséges legyen.

– Surányi szerint a jegybank nyereségessége a monetáris politika vonatkozásban nem szempont, hiszen az árfolyam változik, a forint reálértéke csökkenhet. Így amit az egyik oldalon nyer, a másikon elveszítheti.

– Surányi György jegybankelnökként alkotmányos mulasztást követett el, mert – bár megtehette volna – nem kezdeményezte, hogy törvényt alkossanak az MNB nyereségéről. Így arra ma sincs törvény, hogy az MNB nyereségét be kellene fizetni az államháztartásba.

– Vagyis Matolcsy is alkotmányos mulasztást követett el?

– Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Surányi 1996-ra kétezer milliárd forint veszteséget halmozott fel, aminek hátterét nem engedte ellenőrizni, hanem az adófizetők nyakába varrta. Nem mellesleg eladta az ország aranykészletét, hogy a Surányi felügyelete alatt álló bécsi CW bankról már ne is beszéljünk...

– Az MNB célja az lenne, hogy támogassa a kormány gazdaságpolitikáját, ha jó, ha rossz?

– Az MNB 2013 óta nemcsak az infláció moderálásával foglalkozik, hanem kidolgozta a közép- és kisvállalkozók növekedési hitelprogramját is. Sőt, önfinanszírozási programot működtet, amivel az államadósság kezelést könnyíti. Ezzel pedig nemzetgazdasági célokat támogat. Korábban a jegybank és a kormány sokszor szembeállt egymással. Most olyan szerencsés helyzet adódott, hogy a koncepció egyezik a célokkal.

– Ön úgy fogalmazott: „Ha ki tudnák lőni Matolcsy Györgyöt és csapatát, azzal a 2018-as választások eldőlnének.” Mintha túlértékelné a jegybankelnök szerepét.

– Sarkalatos tézisem, hogy a Varga Mihály által irányított nemzetgazdasági minisztérium tevékenysége 2013 óta lelassult. A valós gazdaságpolitikai intézkedések a nemzeti banknál összpontosulnak.

– Matolcsy átvette Varga szerepét?

– Próbál neki segíteni. Abból lett a három százalékos gazdasági növekedés, hogy az MNB adott háromezermilliárd forintot a növekedési hitelprogramhoz, beruházási hitelt nyújt, alacsonyan tartja a kamatot. Részben a nemzetgazdasági minisztérium gyengesége miatt végzi ezt a munkát az MNB. 2013 óta monetáris rendszerváltás zajlik, a jegybank szárnyal. Matolcsy hiperaktív személyiség, mindig pörög, ő a nemzetgazdaság motorja. Mondhatni, a fejében lévő szellemi muníció mozgatja a bruttó hazai terméket, a GDP-t.

– Ezért dől el rajta a 2018-as választás?

– Mondtam már: ez egy szabadságharc. Hat éve tartó dicsőséges tavaszi hadjárat, ahol csatát nyerünk csata után. Matolcsy a 2018-as választások alfája és ómegája. Ha ez a gazdaságpolitika megbukik, pénzügyi instabilitás jön, ami társadalmi konfliktusokat, sztrájkokat generálhat.

– Sztrájkok most is vannak.

– Kis horderejűek. Nem olyan időket élünk, mint 2006-ban az Astoriánál.

– Ön azt mondta: „Egy országban egy kormány úgy maradhat tartós, hogyha az általa vitt gazdasági és társadalompolitikának a szellemi műhelyei erősek.” Vagyis sürgette a közép- és felsőoktatás reformját. Miért szól bele a MNB az oktatásba?

– Miért ne szólna?

– Mert nem feladata.

– Nem arról beszéltem, hogy a neoliberális tudományterületet ki kell iktatni, csak arról, hogy a hegemóniáját meg kell törni.

– Miért nem bízzák ezt oktatási szakemberekre?

– Ehhez értő szakemberek két helyen találhatóak. Az akadémiát történeti fejlődés következtében a neoliberális értelmiség kisajátította, ott nem kapjuk meg a minket jogosan megillető helyet. A másik terület az oktatási államtitkárság. De ha polgári társadalmat építünk, ahhoz képeznünk kell a polgári normákra az embereket, sőt, a polgári lét alapját adó autonóm gazdaságpolitika működtetéséhez szükséges szakembereket. Az oktatási államtitkárságnak éppen ezért már nem az autó összeszerelő üzemben dolgozók kiképzésére kellene fókuszálnia.

– A kormány oktatáspolitikájának kiemelt célja a szakmunkásképzés.

– Ez az első fázis. A következő a mi új típusú gazdaságpolitikánkhoz kötődik: növelni kell a polgári elit számát és minőségét Ezen a deficiten próbál segíteni az MNB.

– Ilyen erővel segíthetne az egészségügyön is. Ott is van deficit.

– Az oktatás közelebb áll hozzánk.

– Azon múlik, hol segít az MNB, hogy vezetőihez mi áll közel?

– A közgazdaságtannak komoly köze van az oktatáshoz.

– Az MNB 265 milliárd közpénzt pumpált át hat, általa létrehozott alapítványba, melyek úgy költötték a hozamaikból származó milliárdokat, hogy nem írtak ki közbeszerzést. Ez törvényellenes.

– Nem feltétlenül. A pályázatoknál mindig volt verseny, több jelentkezős pályázatok voltak, és mindig a legjobbat hoztuk ki nyerőnek. Aztán amikor láttuk, hogy ez jogilag sokaknak nem tetszik, állásfoglalás kérés céljából a közbeszerzési döntőbizottsághoz fordultunk. Aki dolgozik, az hibázhat is.

– A 265 milliárdból az alapítványok egyebek mellett borboltot nyitottak a Budai Várban, wellnessbunkert építenek, luxusvillát vásárolnak, a Matolcsy György felesége által polgármesterként irányított Kenesén vettek üdülőt, plusz több száz millió forinttal pumpálták a jegybankelnök unokatestvérének médiavállalkozását. Ez mind rendben van?

– Az alapítványok csak a tőke hozamát használhatják, ezért érdekünk minél jobb befektetéseket összehozni. Az ön által sorolt ikonikus ingatlanokra is így tettünk szert.

– Pont Kenesén találtak ilyen ikonikus ingatlant?

– Pont. Az MNB a maga módján segít fellendíteni az ingatlanpiacot. Leggyorsabban az ingatlan értéke nő, ha bérbe adjuk, óriási a hozama.

– Pont Matolcsy György feleségének falujában lendítettek?

– Biztos Kenesén van a legtöbb napsütéses óra, az van legközelebb Pesthez, oda lehet továbbképzéseket szervezni, ott áll meg a vonat az ingatlan kapujában. Semmi kivetnivaló nincs ebben.

– Abban sincs kivetnivaló, hogy a kuratóriumi tagok szinte mindegyike Matolcsy György rokona, barátja, volt kollégája?

– Mindenhová kiváló szakemberek kerültek. A támogatásokból amúgy a Corvinus ugyanúgy kapott, mint a CEU vagy a pécsi egyetem.

– Ahogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is, ahol ön tanít.

– Ez is egy kiváló egyetem. Bár a támogatás mértéke csak jelképes.

– Ön Matolcsy György PhD témavezetője. És most az egyik MNB-alapítvány kuratóriumának tagja. Ez sem vet fel etikai kérdést?

– Húsz éve vagyok Matolcsy György szellemi aurájában, ennek tudom be alapítványi megbízásomat.

– Milyen sűrűn konzultál Matolcsy Györggyel?

– Erről nem beszélhetek. Bizalmi kérdés, melyik hallgatóval hogy haladunk.

– Matolcsy milyen diák?

– Dinamikus, korrekt szakmai a kapcsolatunk. Személyiségében érzem a lendületet.

– Miért phd-zik?

– Ahhoz, hogy több száz évre beírja magát a történelembe, az kell, hogy a nem konvencionális gazdaságpolitikai eszközei tudományos rendszerré álljanak össze. Ez zajlik most.

– Akkor tényleg jár neki az a szobor.

– Így legyen.