Die Welt: A Fehér Isten kórkép Magyarországról
Magyarország az európai gondok esszenciája – a Fehér Isten sokkal többről szól, mint a budapesti utcákon portyázó kóbor kutyákról. Már a film nyitóképei arról tanúskodnak, hogy
itt bizony, kibillent sarkaiból a demokrácia.
Az emberek látens agresszivitást sugároznak magukból, mivel azzal az érzéssel küszködnek, hogy a rendszer folyamatosan leminősíti őket. Itt az elszegényedés, az egzisztenciális félelem a tét.
Ami kevés megmaradt, azt állítólag potenciális ellenséges fenyegetik: a bankok és multik, az iszlamisták és a menekültek, a
vesztesek Afrikából. Vagy a közvetlen szomszédok. Ez a társadalomkép az egész nyugatra vonatkoztatható, annál inkább, minél kevesebb maradt meg a régi jólétből.
Magyarország azt testesíti meg, hogy az ember a meddő farkas. Ilyen körülmények között a kutyák jelentik a katalizátort az együttérzés újrafelfedezéséhez. Az állatok előbb észreveszik, hogy valami nincs rendben, pl. az igazságosság körül.
Az alkotás azt sugallja, hogy ahol az emberek elvesztették az indíttatást a gyökeres átalakuláshoz, ott már csak a négylábúakban lehet bízni. A rendező, Mundruczó Kornél is ilyen kutya, ezt tükrözi haragja a társadalom állapota láttán.
