Betelt a pohár!

- Sokan felvetik – most és hasonló esetekben –, mi lenne ilyenkor a célirányos eljárás. Mire való a jog és a házszabály? Mikor viselkedik okosan a sajtó? Írjunk róluk, vagy hallgatással vegyük blokád alá őket? Önnek világos válaszai voltak. Telefon után nyúlt, hogy életében először megszervezzen egy tömegtüntetést.

– A szervezést egy apró kis alapítvány kezdeményezte a Hit Gyülekezetével és a hazai hitközségekkel összefogva. Több színterű, arculatú vallásos csoportosulásról van tehát szó, amelyhez sorra csatlakoztak azok a civilszervezetek, amelyek szimpatizálnak velünk. Úgy látszik, vagyunk néhányan, akik fontosnak tartjuk, hogy nemet mondjunk az újnáci pökhendiségre.

– Mi történt, ami épp most kavarta fel az indulatokat? Az évek során annyi minden elhangzott Solymosi Eszter vérétől Tiszaeszlárig, izraeli deszantos helikopterekig a Tesco tetején. Most egy listáról beszélt valaki szinte „finomkodva”, „szakpolitikai részproblémának” álcázva a dolgot.

– A korábbi provokációk viszonylag hatástalanok voltak. A tiszaeszlári ügy végül is olyan történelmi hazugság, amelyet már a maga korában megcáfoltak. Hogy egy kémiai oldat mikor és mivel telítődik, nehéz megjósolni. A közvélemény mára telítődött a makacsul ismétlődő rágalmakkal. Tudtuk eddig is, hogy van egy újnáci párt, amely bomlik és omlik, fügefalevélként kapkodva maga elé az antiszemita rágalmakat. De a közvéleményt nem érdeklik egy politikai párt belső tipródásai.

– A botrányhoz egymagában a Jobbik kevés lett volna?

– Hogy miért feszült meg a húr, sejthető. Azért, mert ez már színtiszta külpolitika. Először is megvádolták a Magyar Országgyűlést, a kormányzatot, hogy ott gyanús kettős állampolgárok aknamunkája zajlik. Hogy „veszélyes zsidók” bomlasztják az államot. Fölszólították az embereket, jelentkezzenek, ha idegen érdeket szolgálnak. Aztán Budapest utcáin a Gázai övezetre emlékeztető palesztin sálakkal vonultak fel, „mocskos zsidók” ordítozással, majd lazán megvádolták a magyar külügyminisztert, hogy nem képviseli a palesztin érdekeket, és ezzel szövetségre lépett Izraellel. Ebből annyi igaz, hogy Izrael demokratikus állam, és velünk baráti kapcsolatban áll. Ez az a zavaros, célzott történet, amely fölgyújtja a poklok tüzeit. De a tüntetés után nyugodt lélekkel mondom: nem vagyunk egyedül. És ezután sem hallgatunk.

– Milyen logika szerint hívták meg a felkért politikai szupersztárokat? Azokat a szónokokat, akiknek jelenléte szimbólumerejű.

– A politikai szupersztárt olyan közéleti embernek gondolom, akinek szava, tekintélye, hitele, súlya van. Igent mondott az V. kerület polgármestere, a kormánypárt frakcióvezetője, Rogán úr. Hiszek abban, hogy kiállása gondolkodásra készteti azokat a fideszes képviselőket, akik bénultan ültek a beszéd elhangzásakor. Mesterházy Attila, a legnagyobb ellenzéki párt elnökeként, nem hiányozhatott. Az Együtt 2014 társvezetője, Bajnai Gordon ma már fajsúlyos résztvevő. Az egyetlen amatőr én voltam, aki nem vagyok „public speaker”, sosem mondtam nyilvános köztéri beszédet. De valamikor el kellett kezdeni.

– A megoldás ezek szerint a pártok feletti összefogás lenne?

– Hiszek abban, hogy van egyfajta igyekezet a magyar társadalom lelkében: a demokráciát valló emberek elvárják, hogy valaki megszervezze őket az irracionális, az ásatag, gyilkos eszmék ellen.

– Rogán frakcióvezető úr nem kért önöktől gondolkodási időt?

– Nemhogy nem kért, de abban az órában igent mondott, amikor hívtuk. Pedig tudhatta, kikkel áll egy színpadra. A mai helyzetben a kormánypárt képviselőitől sem szabad megtagadni a lehetőséget, hogy kinyilvánítsák demokratikus elkötelezettségüket, ami különben meg is történt. Már első nyilatkozataikban jelezték, itt valami nagy baj történt.

– Azért hadd kételkedjek ebben egy kicsit. A politikusok – végül is ez a szakmájuk – méricskélnek és mérlegelnek. Abban a hármas erőtérben, amelyet a nemzetközi közvélemény nyomása, a hatalomgyakorlás technikája, a szélsőséges szavazók megtartásának kényszere jelent, a Fidesz is csak egyensúlyoz. És most ez volt az érdeke.

– Szerintem pedig túl vagyunk minden mérlegelésen. A kijelentésben, amelyet az illető képviselő (a nevét sajnos mindig elfelejtem) azonnal korrigált is, egyszerre szerepelt a közel-keleti terrorizmus támogatása, az Országgyűlés elleni rágalom és a magyar zsidóság „ötödik hadoszloppá” nyilvánítása. Ebbe a bugyorba gyömöszölték össze a hazai antiszemitizmus teljes szellemi hagyatékát. A maga módján telitalálat, mestermű volt.

– A tüntetésen megjelenni egyfajta hitvallás. De vannak praktikus szempontok. Mi a megoldás? Hogy lehetne a provokációkat legközelebb megelőzni, szankcionálni, kiszorítani? Mi a jog eszközrendszere?

– A házszabályt a házelnök hamarosan módosítani fogja, ezt már nyilatkozta is. De ez apróság. Ha lenne gyors, hatékony, kimunkált jogi eljárásmód, ha lennének tippjeim, nem mentünk volna ki a Kossuth térre. A térre épp azért vonultunk ki, hogy a morális győzelem megalapozzon egy hosszadalmas jogi aprómunkát, amelyik a náci provokátorok érvényesülését egyszer majd lehetetlenné teszi. Mert nem mindegy, hogy a 2014-es választáson az a párt, amely ilyen lelkiismeretlenül játszik az emberek félelmeivel, szorongásaival, frusztrációival, bejut-e a parlamentbe. Amit megcéloztunk, az a magyar választó józan ítélete, lelkiismerete, amely azt mondja: nem látnám szívesen még egyszer ezt a pártot. Nem akarom, hogy Amerikától az európai államokig mindenki elundorodjon tőlünk.

– Nem beszéltünk a legszomorúbb következményről. Ismét címlapra kerültünk a nyugati sajtóban. Hol az a pont, ahol meg lehet állítani Magyarország nemzetközi tekintélyének romlását?

– Röviden mondom: a Kossuth téren. Meggyőződésem, hogy megfordul a szél. Ha a nemzetközi közvélemény látja, hogy a magyarok politikai különbségek nélkül kellő erővel szót emelnek az antiszemiták tobzódása ellen, nincs baj. És ez ugyanúgy címlapsztori lesz, mint a Jobbik rágalomhadjárata.

– Ceglédi politológussal vívott csörtéje érdekes volt. Ő azt mondta: kommunikációs szempontból „megemeljük ezeket”, ha túlreagáljuk a dolgot. Ez gyakori érv.

– 1943–44 nagy tanulsággal szolgált. Akkor is azt mondták még a jobb indulatú magyarok is: ne provokáljuk a nácikat, Hitlert, jobb, ha meghúzzuk magunkat, fogadjunk el néhány zsidótörvényt, úgyis kijátsszuk őket. Ez a sunnyogó mentalitás vezetett oda, hogy Magyarország volt az az ország, ahol a leggyorsabban tereltek vagonokba néhány százezer embert. Szerintem nem kockáztatunk semmit. Sokan mondták az elmúlt napokban: miért csinálod? Tanárember vagy, kutató, író. Foglalkozz a tudománnyal. De mitől féljek? Nálam most betelt a pohár. És vasárnap óta már azt is tudom, hogy sokan vagyunk, és erősek.