Bayer Zsolt: Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt
Bayer Zsolt a Magyar Nemzet oldalán megjelent írásában válaszolt Ungváry Krisztián állításaira.
Bayer Zsolt reagált Ungváry Krisztián vasárnap megjelent videójára, melyben a történész a publicista nagyapjáról közölt eddig nem ismert részleteket.
Ungváry levéltári dokumentumokkal alátámasztva vezeti le, hogy Bayer Zsolt nagyapja már a II. világháború előtt aktív tagja és szervezője volt a nyilas pártnak Kiskőrösön, a holokauszt idején gettóorvosként testüregi motozásra tanította be a kiskőrösi gettó személyzetét, a háború után pedig önként jelentkezett az ÁVH-nál, és besúgónak állt. Ehhez képest Bayer Zsolt különböző írásaiban eddig inkább idillikus képet fest a nagyapjáról. Elismeri ugyan, hogy gettóorvos volt, de Bayer szerint ebben a minőségében embereket mentett, mégis meghurcolta az ÁVH, végül négy hálás zsidó mentette meg az Andrássy út 60.-ból. Ez a kép azonban nem fedi a valóságot, és most megszólalt az ügyben újra Bayer.
Bayer Zsolt szerint nem találkoztak olyan gyakran, hogy a nagyapja határozza meg őt
„Olvasom. Harmadszor is. És iszonyodom” – kezdi válaszát Bayer Zsolt a Magyar Nemzet oldalán megjelent írásában. Ezután hosszasan ír arról, hogy alig találkozott kisgyermekként a nagyapjával, így annak nem volt lehetősége „hatni” Bayerre: „Nagyjából négyéves korától kezdve vannak az embernek emlékei, így én ezzel a nagyapámmal – minden kivételt is beleszámítva – legfeljebb ha hússzor találkoztam. Ez egy kisgyerek életében semmi. Szóval nagyapámnak nem volt lehetősége, hogy „meghatározzon” engem. Ezért meglehetősen üres és politikailag motivált pszichologizálásnak tartom Ungváry Krisztián azon igyekezetét, amellyel megpróbálja levezetni a nyilas–kommunista nagyapa – ugyanolyan unoka logikai sort” – írja.
Azzal folytatja, úgy érzi, fejére olvassák a nagyapja bűneit, amkiről alig tudott valamit. Szerinte tévedés, hogy évekkel ezelőtt kikérte volna a nagyapjára vonatkozó iratokat. Azt írja, egy rokonától kapott mindösszesen négy iratot. „Két levelet, amelyekben a levélírók mintegy „igazolják” Gyimes Károlyt, a kiskőrösi gettó orvosát, miszerint mentette a gettóban lévőket”. Ezen kívül két jelentés áll rendelkezésére, „két jelentés, melyeket nagyapám írt besúgóként, immár a kommunista titkosszolgálatnak. Mindkettő – ahogy Ungváry Krisztián is megfogalmazza – »piszlicsáré« ügy volt, amennyire meg tudtam ítélni, semmiféle következménnyel nem járhatott a besúgottakra nézve” – magyarázza.
„És iszonyodom. Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt, és akiről emlékem is alig van mindezeken kívül. S ami van, családi legendák sora csupán. Az egykor volt kiskőrösi ház, az akkor kisgyermek anyám emlékei a kilakoltatásról, ahogy egy szekéren, dunyhákon ülve a nagymamája Ábrányi Emil Haza című versét szavalja a riadtan összebújó gyerekeknek, anyám emlékei Komlóról, „az iszonyatos szocialista bányavárosról”, az ottani iskoláról és a tanítókról, az öngyilkosságba menekülő, általam nem ismert nagymamámról. Nincs okom kétségbe vonni anyám gyerekkori emlékeit. Nincs okom kétségbe vonni apám gyerekkori emlékeit. Nincs okom megmagyarázni a XX. század minden iszonyatát, benne a nagyapámét. Csak fáj. Most átkozottul fáj”
– vallja.
Ezután hosszasan cáfolja azt is, hogy „nyilaskeltető” lett volna az a ház, amelyben kisgyermek korában lakott.
Végül megköszöni Ungvárynak, „amiért szembe kell néznem nagyapám múltjával, a nagyapáméval, akinek nem volt módja és ideje meghatározni engem, semmilyen módon és semmilyen mértékben. De ez a család dolga. Ez a szembenézés. Mert ilyen az élet, hogy nekem is vállalnom kell ezt. Ezt az iszonyodást. Még akkor is, ha nem én élek zsidóktól elrabolt budai villában, amit a kommunista tömeggyilkos nagyapámtól örököltem.”
Azt is köszöni Ungvárynak, hogy „mindez, amit nagyapámról megírt, ismét megerősít a régi hitemben: aki bármely gyilkos eszme, idegen érdekek és idegenek által ránk kényszerített szörnyideológia, szörnyállam, utópia vagy társadalommérnökösködés szolgálatába szegődik, abban a pillanatban ráteszi a lábát a pokolba vezető útra.”
Nem Bayer Zsolté volt az első jelentősebb reakció
A fideszes publicistának, Szentesi-Zöldi Lászlónak szintén a Magyar Nemzet adott lehetőséget, ott fejtette ki a véleményét. Szentesi-Zöldi személyében próbálja hitelteleníteni Ungváryt, azt írja róla: „a történészi szakma határain imbolyog, amióta elvégezte az egyetemet. Összeférhetetlen természetéről, intrikus személyiségéről, kényszeres hazudozásairól bárki hosszan tudna mesélni, aki legalább két percre kapcsolatba került vele”, „ellenzéki tüntetéseken sípolgat, mint akinek teljesen elment az esze”.
A tárgyra térve Szentesi-Zöldi kijelenti: amiről Ungváry írt, „abban voltaképpen semmi újdonság nincs”, „Bayer Zsolt már réges-régen beszélt nagyapja viselt dolgairól”. Szerinte alapos érvek szólnak amellett, hogy
„dr. Gyimes Károly nem követett el olyasmit, amiért nyolcvan év távlatából ne menthetnénk fel.
Arról, hogy Gyimes Károly fiatal lányokon, megalázó módon demonstrálta a testüreg motozást, Szentesi-Zöldi azt írja: „ezt a motívumot a baloldali sajtó olyan izgatottan tálalja, mintha akkoriban nem sok millió ember életéről, haláláról, hanem alkalmi hüvelyvizsgálatokról szólt volna a nagyhatalmi játszma”.
Bayer Zsoltnak Szentesi-Zöldi szerint „semmiféle politikai vagy erkölcsi kötelezettsége nincs, nem kér részt a közhatalomból, ahogyan politikai felelőssége sem létezik”.
Szentesi-Zöldi László megfenyegette Ungváryt
„Az olvasónak tudnia kell, hogy Bayer Zsolt nélkül a magyar nemzeti oldal nem tartana ott, ahol most tart. Ha tehát őt támadják, minket támadnak. És ha Zsoltot kóstolgatják a túloldalról, ígérem, mi is ott leszünk”
– jelenti ki.
Szentesi-Zöldi azt is felidézi, hogy Ungváry korábban maga beszélt arról egy interjúban, hogy apjának, anyjának és nagyapjának is volt dolga az állambiztonsággal.
„Elmeséli, hogy a családja tettesként vagy áldozatként kapcsolódott a kommunistákhoz? Inkább nem várjuk meg a választ. Utánanézünk a történteknek, és – kölcsönösségi alapon – Ungváry Krisztián szűkebb rokonságáról, az állambiztonsággal kapcsolatot tartó apáról, anyáról és nagyapáról mesélünk egy kicsit” – zárja a cikkét.
(Kiemelt képünk forrása: Echo tv felvételének képernyőfotója)
