Az első magyar ápolót egy osztrák tiszt mentette meg a haláltól

Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos lánytestvére hősies, önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének, mely négy évvel megelőzte Florence Nightingale tevékenységét. Kossuth Lajos Országos Főápolói Hivatalt hozott létre és 1849. április 16-án felkérte legkisebb húgát, Zsuzsannát hogy vegye át a tábori kórházak ápolás felügyeletét:

„Téged kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”

Flór Ferenc az egészségügyi osztály vezetője együttműködéséről biztosította az országos főápolónőt, mert látta a közös célokért tett törekvéseit. Kossuth Zsuzsanna töretlenül, de már betegen, nagy akaraterővel, a sebesültek iránti őszinte együttérzéssel járta az országot. Minden kórházat felkeresett, több mint 72 tábori kórház felállításához nyújtott segítséget.

Irányításával pontosan meghatározták a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a gyógyszer és kötszer ellátást, általános érvényű rendszabályokat fogalmaztak meg és betanították az önkénteseket. Kossuth Zsuzsanna olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely a ma és a jövő ápolója számára egyaránt példaértékű. Tárgyi tudása, intelligenciája, kiváló szervező készsége, humánus cselekedete mindenki számára mintaként szolgálhat. Erős intuíciója biztos tudáson és személyes tapasztalatán alapult.

Jó kapcsolatteremtő képessége, mások megértése, szakszerű és következetes döntéshozatala bizonyította alkalmasságát az ápolói pályára. Igaz Kossuth Zsuzsanna nem volt szakképzett ápoló, hanem országos jogkörrel felruházott személy, aki a háborús viszonyok alatt teljes odaadással szolgálta a sebesülteket. Kossuth Zsuzsanna végsőkig kitartott a kórházak működése mellett, de a szabadságharc leverése után számára a sötét börtönévek, a súlyos szenvedések következtek. Magánéleti tragédiája is csak súlyosbította betegségét. Kiutasítása a „szeretett hazából” döbbenetes hír volt számára, hisz szülőföldjét mindennél jobban szerette. Kossuth Zsuzsanna 37 évesen New York-ban halt meg, ma is idegen földben nyugszik.

Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos legkisebb húga a család negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot, 1817. február 19-én. A szülők már gyermekkorában felfigyeltek fogékonyságára: négyéves korára folyékonyan beszélt németül, és később kiválóan elsajátította az angol és a francia nyelvet is. Bár családja nem tudott számára egzisztenciális biztonságot teremteni, a kislány neveltetésén ez egy cseppet sem látszott. Sőt, bátyjának köszönhetően írni is korán megtanult.

Csupán 14 éves volt, amikor találkozott a kolerajárvánnyal, és először segédkezett a betegellátásban. Bátyja, Kossuth Lajos ekkor lett kolerabiztos, Zsuzsanna pedig testvére segítségére volt a koleragyanús betegek ügyeinek intézésében.

1841 áprilisában feleségül ment Meszlényi Rudolf földbirtokoshoz. Három gyermekük született, két lány és egy fiú, ám férjét tragikus körülmények között, még kisfiuk születése előtt elveszítette. Az események ijesztően felgyorsultak, így nem volt lehetősége illően meggyászolni elhunyt férjét. Már 1849-et írtak, amikor Zsuzsanna felismerte, hogy a korabeli egészségügyi helyzet milyen alacsony színvonalon működik. Miután Kossuth Lajost kormányzóvá választották, húgát nevezte ki a honvéd csapatok országos főápolónőjévé.

1849 nyarán a magyar egészségügy helyzete javult, hetvenkét tábori kórház kezdte meg a működését. Kossuth Zsuzsanna éjt nappallá téve dolgozott, hiszen ő is ápolta a sebesülteket. Nem tett különbséget magyar és osztrák sérült között: csakis az emberélet számított. Az országot járva mindent megtett annak érdekében, hogy szakmai tudását a vidéki térségekben is kamatoztathassa. Nehéz időszak volt ez, hiszen nemcsak a szabadságharc sebesültjeit kellett ellátni, hanem a kolerában szenvedő, élet és halál között lebegő betegeket is.

Miután a forradalom elbukott, számos nehézséggel kellett szembenéznie. Emigrálni kényszerült, út közben  másfél éves kisfia belehalt a menekülés viszontagságaiba, és skarlátos kislánya életéért is hosszú ideig küzdött. Miután az osztrákok csapdájába esett, hazaárulás vádjával bíróság elé állították. A halál torkából az az osztrák császári tiszt mentette ki, aki az ő gondos ápolásának köszönhette az életét:

„Ennek az asszonynak köszönhetjük az életünket, ő nem az ellenséget látta bennünk, hanem a szenvedő embert..."

A vád alól végül felmentették, de hiába javasolták, hogy hagyja el az országot, Zsuzsanna mégis maradt. 1851. december 2-án ismét börtönbe került, ahol egy fűtetlen, fagyos cellában kiújult korábbi  tüdőbaja. Mindössze öt hónapig tartották fogságban, majd a feltételhez kötött szabadon bocsátása során, mely szerint Európát el kell hagynia: útnak indultak, de édesanyja betegsége miatt csak Brüsszelig jutottak. 1853-ban anyja életét vesztette, Zsuzsanna pedig még azon a nyáron Amerikába emigrált. Azonban hiába volt minden lehetősége adott ahhoz, hogy új életet kezdhessen, de már túl sok fájdalom, kudarc érte; egyre többször gyengélkedett, betegeskedett, majd 1854-ben, 37 évesen New Yorkban elhunyt.

A Magyar Országgyűlés 5/2014(2.07.) OGY.sz határozatával február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésnek évfordulóját, a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította.

(Kiemelt kép: Kossuth Zsuzsanna sírhelyét jelölő emléktábla, Varga Tamás domborműve New Yorkban, a First Presbyterian Church épületének bejáratánál. Forrás: Wiki)