A Magyarországon érdemben nem létező szexuális nevelés

Egy korábbi cikkben már írtunk arról, hogy Magyarország egy alapvetően prűd ország, valódi szexuális nevelés nem történik.

Habár a szexuális nevelést előírja a NAT, felmerül a kérdés, hogy ebből mennyi valósul meg az iskolákban. Számos tanintézet diákjait megkérdezve kiderült: a hazai iskolákban a szexuális nevelés kimerül annyiban, hogy az osztályfőnök vagy a biológiatanár, esetleg az iskolai védőnő egy-két tanóra keretében beszél a biztonságos szexről, alkalomadtán egy videót is levetítenek, de a továbbiakban ezt már nem beszélik meg.

Szexuálpszichológusok és más szakemberek szerint a szexualitásnak minden iskolában fontos témának kellene lennie, és a pedagógusok feladata lenne egy olyan közeg megteremtése, ahol a diákok nyíltan beszélhetnek az esetleges problémáikról és minden őket foglalkoztató kérdést feltehetnek. Azonban a példa azt mutatja, hogy az iskolák többségében (legyen szó általános iskoláról vagy gimnáziumokról) a tanároknak a meghatározott tanagyag és óraszám mellett nem jut idejük a rendszeres szexuális nevelésre, arról nem is beszélve, hogy többségük az ehhez szükséges szaktudással sem rendelkezik.

De mégis kinek a feladata az iskolákban történő megfelelő szexuális nevelést felügyelni?

A 168 az ezzel kapcsolatos kérdéseivel és problémáival az Oktatási Hivatalt és a KLIK-et is megkereste, azonban még nem érkezett tőlük válasz.

Az biztos, hogy az iskolák igazgatóinak és tanárainak többsége nem foglalkozik a témával, de hogy ez egyedül az ő hibájuk lenne, az már korántsem biztos. A szexuális nevelést valakinek föl kell vállalnia, és az lenne az evidens, ha ezt az állam tenné meg. Régen segítettek a szexuális nevelésben a társadalmi szabályok. Volt egy elfogadott viselkedés és szabályozás, többgenerációs családok éltek együtt a „10 parancsolat” alapján, utána jött a szocializmus, ahol ugyanígy megvolt a szocialista értékrend a maga "10 parancsolatával", ami kihatott a viselkedési normákra. Rendszerváltás után azonban borult minden, maga a társadalom is megváltozott. A „nyugat” befolyása erőteljesen érződött. Szükség lett volna egy új és jobb normára, egy aktualizált szexuális nevelési mintára. Ez azonban a mai napig nem alakult ki teljes mértékben hazánkban. Bejött az internet, a sokféle médium, megzavarodott a társadalom, és még most se alakult ki egy meghatározott, új erkölcsi, társadalmi, szexuális értékrend.

A nemi betegségek a fénykorukat élik, de sajnos még ez sincs benne a köztudatban. Még a húsz éves korosztály sem tájékozott például a fogamzásgátló tabletták használatáról, módszerekről, vagy csak arról, miért érdemes évente orvoshoz járni, főleg fiatal nőként. Ezért lenne jó, ha az oktatás kapaszkodókat adna a diákoknak. Hogy kihez fordulhatnak, hova mehetnek komolyabb felvilágosításért. Mivel a fiatalok körében az internet az elsődleges információforrás, tudniuk kellene, melyek azok az internetes oldalak, ahol megbízható és naprakész információkhoz juthatnak. 

Tévhitek a szexuális neveléssel kapcsolatban

Sokan azt hiszik, hogy a szexuális nevelés annyiban kimerül, hogy a fiatalokat felkészítjük a biztonságos együttlétre, illetve elmagyarázzuk a férfi és a női test anatómiáját. Azonban a gyermekek szexuális nevelése már egészen kiskorukban megkezdődik. „A szexualitásban nagyon nagy szerepet játszik a saját testünkhöz való viszonyunk, hogy mit gondolunk a testünkről, tudatosítjuk-e magunkban, hogy mi az, ami jólesik, és mi az, ami nem, tudunk-e a testünkkel összhangban döntéseket hozni.”– szerepel ez a Yelon.hu-n. Fontos tehát, hogy kiskoruktól kezdve arra neveljük a gyermekeket az iskolán belül és kívül is, hogy saját testük felett csakis ők uralkodnak és dönthetnek, bármire és bárkinek mondhatnak nemet. Az érettség fogalma pedig nemcsak biológiai, fiziológiai jellegű, hanem egyfajta lelki alkalmasságot is takar. Képesek vagyunk-e dönteni a testünket illető témákban, alkalmasak vagyunk-e kezelni egy párkapcsolatot és az azzal járó gondokat, tudunk-e megfelelően működni egy családban? Ezért is fontos, hogy az emberek megértsék, hogy a szexuális nevelés több témakört ölel magába, és a személyiségünk fejlődésével párhuzamosan fejlődik az ember szexualitása is. Így a szexuális nevelést nem lehet egyetlen tanórába belezsúfolni, ez egy hosszú folyamat, melyben az államnak meghatározó szerepet kellene vállalnia a szülők mellett, ezzel segítve a gyermekek egészséges lelki fejlődését és viszonyulását saját magához és másokhoz, egy egészséges szexualitást kialakítva.

Na de mi erről a tanárok véleménye?

Megkérdeztük a Kürt Alapítványi Gimnázium egyik tanárát, Majoros-Geréby Ádámot, hogyan vélekedik az állami iskolákban zajló jelenlegi oktatásról és az állam szerepvállalásáról a szexuális nevelésben.

„Még a kisgyermekek elsődlegesen a családhoz kapcsolódnak, addig a tinédzsereknél lesz hangsúlyosabb a másodlagos szocializáció, elkezdenek erőteljesebben saját társaikra figyelni, és másolni a környezetük viselkedési mintáit. Ez kapcsolódik össze szorosan azzal a folyamattal, hogy leválnak a felnőttekről és elkezdik kialakítani saját életüket. Ez egy természetes dolog, minden korban élő tizenévesnek megvan a saját szubkultúrája, beszéljünk akár a 60-as évekről vagy a jelenről. Ma ehhez a szubkultúrához hozzátartozik az internet is, a fiatalok annak segítségével kommunikálnak és onnan gyűjtik az információkat. Ha ezt elfogadják és felismerik az idősebb generációk, akkor azt is belátják, hogy a felnőttek feladata, hogy megfelelő eszközöket biztosítsanak az internet használatához. Ide tartozik, hogy olyan internetes forrásokat adjanak a fiatalok kezébe, amik megbízhatók, naprakészek, és segítsenek értelmezni az ott látottakat és hallottakat, megóvni őket a káros tartalmaktól.”

Majoros-Geréby Ádám azt is elmondta, hogy ha olyan a rendszer, ahol segítséget lehet kérni, akkor a tinédzserek fognak is. Ehhez a pedagógusoknak és az iskoláknak is meg kellene teremteniük a megfelelő légkört. Az államnak pedig jelenleg az egyszem kapcsolódási pontja a tizenévesekkel az iskolán keresztül történik, a tinédzserek az iskolában találkoznak az állammal, így azon keresztül lehet nekik segítséget nyújtani a mindennapi élethez. Márpedig a szexualitás nagyban hozzátartozik a mindennapjaikhoz már egészen kiskortól kezdve. Az állam feladata pedig ezt a folyamatot segíteni és minden lehetséges módon támogatni a fiatalok egészséges testi és lelki fejlődését.

Más tanárokat is megkérdeztünk, hogyan kezelik a szexualitást az állami iskolájukban, mennyire van kapacitásuk ezzel foglalkozni. A válaszok egybehangzóak voltak, se idejük, se energiájuk nincs ezzel foglalkozni, bár a téma fontosságával tisztában vannak.

„Nincs elég tanár az iskolánkban, így amellett, hogy a saját óráinkat is meg kell tartanunk, pluszban még más tanár helyett is oktatnunk kell a gyermekeket. Az elmúlt két évben ez még fokozódott, így sajnos nem jut elég időnk a szexuális nevelésre.”

 Egy szó, mint száz, valakinek előbb vagy utóbb, de vállalnia kell a felelősséget a felnövekvő generációért. 

(Kiemelt kép: PATRICK KOVARIK / AFP, 2014.10.10., Franciaország)