Ciki a szexualitás? Magára marad a szülő, a tanár és a gyerek is

– Kisfiam, láttad, mit csináltam múlt héten a szobalánnyal? – Láttam, apa. – És láttad, mit csináltam két hete anyád barátnőjével? – Láttam, apa. – Na látod, kisfiam, úgy csinálják a méhecskék is.

Ez az ősrégi Arisztid-Tasziló vicc tökéletesen tükrözi azt, mit művelünk mi szexuális nevelés címszó alatt. A szülő a pedagógustól várja el, a pedagógus a szülőtől, és csodálkozunk, hogy a félig gyerek-félig kamasz ehelyett az internetről tanulja meg, hogyan is kezelje a testét, a vágyait. És, ha rádöbben, hogy valahogy ezek nem esnek egybe egyes kortársai igényeivel, akkor végképp nem tud mit kezdeni a problémáival.

Szakemberek egyértelmű véleménye az, hogy alapvetően prűd ország vagyunk. A szexuális nevelés majdhogynem tabutéma. Az iskolai „családi életre nevelés” eddig sem nyújtott igazán hasznos ismereteket, és ha ebből a pedofilellenes törvény kapcsán még kiemelik a „devianciákat", akkor mit kaphat az iskolától egy gyerek ezen a téren?

Hazánkban a szexuális felvilágosítás nemcsak hogy gyerekcipőben jár, de nyugodtan kimondhatjuk: nem létezik. A nemrégiben bevezetett családi életre nevelés kerettanterve meg sem kísérel segítséget nyújtani a fiataloknak, inkább csak tovább erősíti a közhasznú nemi sztereotípiákat.

Szakemberek szerint viszont közben a hiperszexualizált internet rendkívül káros mintákat közvetít a kiszolgáltatott kamaszoknak. Az egészséges szexuális szocializáció érdekében azonban elengedhetetlen egy biztonságos környezet, ahol körültekintően lehet beszélni a témáról.

És hol vannak ebben a rendszerben a szülők?

Az UNICEF nemzetközi gyermek-jogvédő szervezet által készített felmérés világosan mutatja, hogy a magyar társadalom hogyan vélekedik a szexuális nevelésről. A reprezentatív kutatásból kiderült, az emberek többsége a tanároktól és a szülőktől várja a megfelelő felvilágosítást, míg a fiatalok valójában saját korcsoportjukban tájékozódnak a témáról. A nem megfelelő felvilágosításnak viszont súlyos következményei vannak.

Az oktatási rendszer nem hajlandó elégséges információt nyújtani sem a fiataloknak, sem pedig a pedagógusoknak a szexuális neveléssel kapcsolatban. Pedig a nemi úton terjedő betegségek, valamint a párkapcsolati és nemi erőszakot elszenvedett áldozatok növekvő esetszáma azonnali beavatkozást igényelne. Közben a dezinformáció kockázata is magas, hiszen a nem megfelelő forrásból tájékozódó fiatalok könnyen találkozhatnak erőszakos tartalmakkal, amelyek emberi kapcsolataikra is kihathatnak.

A válaszadók 35 százaléka mondta azt, hogy saját korcsoportjuktól hallottak először a szexualitásról, 20 százalékuk emlékezett úgy, hogy a szüleitől, családtagjaitól kapott szexuális felvilágosítást, és csak 14 százalék válaszolta azt, hogy először a tanáraitól hallott a témáról. A válaszadók 94 százaléka szerint a szülőnek feladata gyermeke szexuális nevelése, azonban 82 százalék szerint a pedagógusoknak is részt kell venniük a szexuális felvilágosításban.

Az oktatási rendszer jelenleg egyáltalán nem vállalja fel ezt a feladatot, ahogy azt a felmérés is mutatja. A válaszadók 55 százaléka szerint a gyerekek sem a nemi betegségekről, sem a biztonságos szexről nem tudnak meg eleget az iskolában. A kamaszokat nevelő válaszadók 69 százaléka mondta azt, hogy a biztonságos szexről nem szereznek elég tudást a gyerekek az órákon.

A dark web (sötét web) veszélyei 

Az interneten elérhető erőszakos tartalmak maradandóan károkat okozhatnak a fiatalok szexuális szocializációja során. A pornóipar negatív hatásainak nemcsak a tapasztalatlan tinédzserek vannak kitéve, de aki először az online térben találkozik szexuális tartalmakkal, annak a jövőbeli társas kapcsolatait is meghatározhatja a pornóból ismert erőszakkultúra. A dezinformáció veszélyeire Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója is felhívta a figyelmet:

„sok esetben ezek az információk torzítják a valóságot, hamis képet sugároznak és kifejezetten veszélyesek is lehetnek. A betegségek terjedése mellett a fiatal korosztály tagjai között megjelenő párkapcsolati erőszak is egyértelműen a világhálón fellelhető ’felnőtt’ tartalmak káros mintáinak rovására írható”.

Nincs párbeszéd, de tabuk vannak bőven, ami csak tovább súlyosbítja a problémát. A tanárok és szülők egymásnak adogatják a stafétát, senki nem hajlandó a szexről beszélni, pedig a felnőtté válás elkerülhetetlenül fontos részéről van szó. Ez a hozzáállás nem meglepő, hiszen, ahogy arra az UNICEF eredményei is rámutattak, az előző generációnak valahogy az volt a természetes, hogy nem a szülők és nem a tanárok beszélgetnek velük erről, ők is inkább a kortársaiktól „tanultak”. A nagy különbség az, hogy a fiatalok ma már úgy tanulnak a kortársaiktól, hogy a kortársak is az internetről, vagy egy másik, velük hasonló korú fiataltól szerezték be az információkat. Így az online térben szerzett tapasztalatok miatt a kamasz sokkal inkább ki van téve az interneten elérhető – ismerjük el – káros szexuális tartalmaknak.

Sok szülő nincs tisztában az internetes tartalmak káros hatásaival, és pont ezért lenne lényeges, hogy az oktatási rendszer, mint biztonságos környezet, visszavegye a szexuális nevelést, és ennek keretében felhívja a figyelmet a pornó veszélyeire is.

Képünk illusztráció: Jeanne Fourneau / Hans Lucas / AFP

Mészáros Antónia, az UNICEF magyarországi vezetője a 168-nak elmondta: az UNICEF kutatásából is kiderül, hogy a szülők a pedagógusokra támaszkodnának, de tudják, hogy az iskolában sem működik igazi szexuális nevelés, és a gyerekek ilyenkor magukra maradnak.

Tegyük hozzá, a szülők többségének pedig nincs rálátása a gyermekük világhálós kalandozásairól. A kérdés tehát egyben az, kínál-e az internet nem erőszakos, nem veszélyes, hanem valóban hasznos szexuális információkat. Az UNICEF ezzel is próbálkozik: egy új program keretében online is elérhető anyagokkal segít, és létrehoztak egy HELPAPP nevű erőszak megelőző applikációt is. Mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a fiataloknak, mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak szükségük van segítségre, külön oktatóvideók állnak rendelkezésre mindhárom réteg számára.

A négy, kamaszok számára készült videó pont azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyekkel a szakemberek a leggyakrabban találkoznak: a szexualitásról alkotott téves elképzelések helyreállításával, a pornófogyasztás káros hatásaival, valamint az egészséges szexualitással, érintve a nemi betegségek kérdéskörét is.

További négy videó készült a szülőknek is, amelyekben többek között arról is szó esik, hogy mi a különbség a szexuális edukáció és a felvilágosítás között; hogyan lehet megtanítani a gyerekeknek a saját testük határait és a nemet mondás lehetőségét; valamint arról, hogy a gyerekekhez miért jutnak el könnyen téves információk  az internetről vagy a kortársaktól.

Ciki a szexualitás

AZ UNICEF azt is kiemeli, hogy, ha egy gyerek már kiskorában megtanulja, hogy a teste felett ő maga rendelkezik, és vannak szabályok, amelyeket a felnőttek sem sérthetnek meg, akkor egy esetleges kéretlen közeledés esetén nagyobb eséllyel ismeri fel a rossz szándékot, és kér segítséget egy felelős felnőttől.

Léteznek olyan civil szervezetek, amelyek komoly szerepet vállalnak abban, hogy segítsenek mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak. A Mérce korábban megkérdezte Ignácz Juditot, a Társadalomklinika Egyesület trénerét a magyarországi szexoktatás helyzetéről. A civil szervezet 6. 7. és 8. osztályos tanulóknak tart felvilágosító órákat különböző vidéki iskolákban. Ignácz Judit szerint a tanárok örömmel fogadják az ilyen jellegű kezdeményezéseket, azonban ő is kiemelte, a szexualitás Magyarországon még mindig „ciki” témának számít:

„pedig a szexualitás és a testünket övező természetes folyamatok (pl. menstruáció) az életünk természetes és szerves részét képezik.”

A szakember tapasztalatai szerint a szülők általában maximum csak a biztonságos szexre hívják fel a figyelmet, biológiaórán pedig néha szó esik a reprodukcióról és az azt övező folyamatokról, például a menstruációról. Azonban a szexről, mint kölcsönös örömszerzés lehetőségéről egyáltalán nem beszélnek egyetlen iskolában sem. Azok a 12-13 éves gyerekek, akikkel találkozik, már rendszeresen néznek pornográf tartalmakat az interneten, melyeket kellő felvilágosítás híján úgy értelmeznek, ahogy ebben a korban „lehet”.

A probléma része, hogy ezeket a tartalmakat megmagyarázó, és érzelmileg segítő szexuális nevelés nincs. A pornót magyarázni azonban nagyon is szükséges lenne, hiszen, amiket ott látnak, egyáltalán nem tükrözik a valóságot. A gyerekek pedig ezekből a videókból nem szereznek tudomást a „beleegyezésen alapuló szexről, vagy akár a másik tiszteletéről”. Erőszak pedig nem csak fizikailag történhet, kellő felvilágosítás nélkül a fiatalok a szexuális aktusra való zsarolásnak és manipulációnak is ki vannak téve. Vagyis elfogadottá válik, hogy főnök a titkárnőjével hetyeg, sokszor úgy, hogy nem derül ki, valóban mindketten akarják-e. És a gyerekben az marad meg, hogy természetes, a főnöknek joga van ahhoz, hogy – finoman szólva – szeretkezzen vele az irodában. Pedig ezt a helyzetet meg is kellene magyarázni, és jelezni, hogy ez egyáltalán nem természetes.

A Társadalomklinika tanítja a gyerekek családban és társadalomban betöltött szerepét, és a nemi identitást is. A felvilágosításon a szex és a petting mellett mesélnek az önkielégítésről, a beleegyezésen alapuló szexről, a családalapításról és a nemi erőszakról is.

A családi életre nevelés kerettanterve kapcsán Ignácz Judit úgy véli, a rendszer az alkotmánymódosításban rögzített apa-férfi, anya-nő elvét kívánja átvinni az oktatásba. Ez a családfelfogás azért is problémás, mert egyáltalán nem ejt szót az azonos nemű, vagy egyedülálló szülőkről, akik pedig nagyon is léteznek Magyarországon. Véleménye szerint a szexuális nevelés kerettantervének meghatározásához a kormánynak először is több szereplőt kellene bevonni a tervezésbe, majd az utólagos véleményezési folyamat során iskolák és egyéb szervezetek meglátásait is be kéne építeni a rendszerbe.

Mi a helyzet máshol?

Nem kell messze mennünk, hogy az iskola kikapcsolásának tendenciáját máshol is megleljük. Romániában ezekben a hetekben elkeseredett vita zajlik a kormány, a pártok és az ortodox egyház között, utóbbi teljesen be akarja tiltani az iskolai szexuális nevelést. A jelenleg még parlamenti vita alatt lévő törvénymódosítás pedig a szülők beleegyezéséhez kötné a tantárgy oktatását, a tanügyminiszter pedig egy kompromisszumos megoldást javasolt. Az egyik RMDSZ-es képviselő szerint a szülőknek nem kell attól tartaniuk, hogy a gyermekeket „megtanítják szexelni az iskolában”, a cél az, hogy egészséges életre neveljék őket, ismerjék a felelősségteljes szexuális együttlét fontosságát. De még a magyar képviselet is megosztott a kérdésben, az ortodox egyház befolyása pedig döntő, nem kizárt, hogy az őszi parlamenti ülésszak meg is hozza a döntést az iskolai szexuális nevelés teljes tilalmáról. Vajon efelé megyünk mi is?

Demonstráló a  Propagandatörvény helyett elfogadást! nevű tüntetésen a budapesti Kossuth téren, 2021. június 14-én. Fotó: Merész Márton / 168.hu

Fejtegethetjük tovább, de mióta a parlament elfogadta a pedofilellenes törvényt, azzal együtt a korábban említett, a gyerekek nevelése szempontjából igen fontos elveket a kukába dobta. A miniszterelnök a nemzetközi közvélemény előtt is azzal mentegeti a törvényt, hogy az tulajdonképp nem szól másról, mint hogy a szülők joga és kötelessége dönteni a szexuális nevelésről, ezért tiltja azt, hogy bárki más „népszerűsítse” a másságot. Vegyük most készpénznek ezt az érvelést, hagyjuk figyelmen kívül a jogszabály nyilvánvalóan homofób elemeit, tételezzük fel, hogy valóban arról szólna az egész, hogy a szülőket hozza helyzetbe ebben a nehéz ügyben. Mit jelent ez? Azt, hogy

a szülő, aki a felmérések szerint a gyerekek számára ráadásul nem a leghitelesebb forrás a szexualitásról, teljesen magára marad

 a szexuális nevelésben. Még a pedagógus sem segíthet abban, amit iskola és család eddig sem volt képes együtt megoldani.

(Szexuális felvilágosítási tanácsadó az óvszer helyes használatát mutatja be diákoknak egy középiskolában Hanoiban, 2020. május 26-án. Fotó: Manan Vatsyayana / AFP)