A gyűlölet szigete

A Hetek közéleti hetilap munkatársai engedélyt kértek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetőitől, hogy az általuk szervezett Magyar Sziget tizedik, jubileumi rendezvényéről tudósíthassanak a Verőce melletti Csattogó-völgyből.

Az újságírók azt a választ kapták: „Gyertek nyugodtan, ha megveszitek a belépőjegyet, akkor estig ott lehettek, ha nem veszitek meg, akkor kísérővel megnézhetitek a tábort.”

S bár az újságírók jegyet váltottak a fesztivál helyszínén, mégis kaptak tábori kísérőt. Bélát, aki egy lépést sem tágított mellőlük, ráadásul felszólította őket: „Csak azt lehet fotózni, amire engedélyt adok, máskülönben az összes képet letöröljük. Interjút is csak előre egyeztetett személyekkel, előre egyeztetett kérdésekkel készíthettek, és csak akkor kapcsolhatjátok be a magnót, ha engedélyt adok.”

A Hetek riportereinek így kötelezően meg kellett hallgatniuk az Attila király-színpad melletti sátorban a Zsidó médiapolitika Magyarországon című előadást, amelynek szószólója, ifj. Tompó László egyebek mellett arról értekezett: „A zsidó a hazugság nagymestere, a megrontás klasszikus démona.” Meg: „Zsidolikus az, aki katolikus ugyan, de tiltja az árpádsávos zászló használatát.” Ifj. Tompó végül a „zsidó sajtó” teljes bojkottjára szólította fel hallgatóságát.

A Hetek munkatársainak aztán az őket kísérő „ideológiai őrző”, Béla kifejtette: „Én nem antiszemita, hanem aszemita vagyok. Ez azt jelenti, hogy zsidónélküliség, amelynek a lényege az, hogy a magyar társadalom legyen zsidómentes. Ezt pedig azért tartom fontosnak, mert például a zsidóság által befolyásolt média hazudozik, ferdít, a nemzeti-radikális oldalról is folyamatosan hazug cikkeket közöl.”

Majd következett a Magyar Sziget újabb bugyra: interjú zárt ajtó mögött Zagyva György Gyulával, a Jobbik országgyűlési képviselőjével, a vármegyések elnökével, a fesztivál vezetőjével.

Bent, a faházban – a Hetek tudósítása szerint – Zagyva leheveredett egy ágyra, és „a kezében tartott karikás ostorral beszéd közben úgy hadonászott, hogy nem lehetett tudni: ütni fog-e, vagy csak gesztikulál”.

Közben arról beszélt: a Magyar Szigeten vége a demokráciának, a Hetek újságírói ellenséges területre tévedtek, ahol a fesztiválozók azt tehetnek velük, amit akarnak. „Lehúzhatnánk a gatyátokat, és meg...nánk titeket, ha innen kikerülnétek, senki sem hinné el – fenyegetőzött Zagyva. Majd: – Legszívesebben széttépnélek benneteket, kitaposnám a beleteket.” Ostorával egyszer az újságírók felé is suhintott, akiket végül háromnegyed óra múlva elengedett, de a Hetek főszerkesztőjének, Németh Sándornak még fenyegető üzenetet küldött.

Miután a Hetek megjelentette a riportját, Zagyva György Gyula az MTV Ma reggel című műsorában közölte, hogy az újságírók a valós tényeket elferdítették, ezért helyreigazítást fog kérni. Mondta azt is: „Amúgy minden attól függ, ki mit ért fenyegetés alatt.”

Az újságírók úgy reagáltak erre: minden bizonyíték a rendelkezésükre áll. Az ATV azóta közölt is több, titokban készült hangfelvételt az esetről. Egyiken hallható: Zagyva valóban azt mondja, „bármit megtehetnek az újságírókkal”.

Egyébként a Hetek más munkatársai inkognitóban visszamentek a Magyar Szigetre, ahol egy előadáson Zagyva elismerte: nyomásgyakorlás céljából volt nála az ostor.

Németh Sándor, a hetilap főszerkesztője mindezek után levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz és Pintér Sándor belügyminiszterhez. Egyebek mellett azt írta: „A kihívóan közösségellenes és az emberi méltóságot lábbal tipró esemény – mely messze túlmutat a konkrét ügyön, és súlyosan sérti a demokratikus alapértékeket és a társadalom békéjét – megköveteli, hogy az emberi méltóság, az emberi jogok védelmezésére hivatott államszervezet a lehető leghatározottabban lépjen fel az ilyen jelenségekkel szemben.”

Az MSZP a történtekkel kapcsolatban felszólította a kormányt: vizsgálja ki az esetet. Az LMP a legfőbb ügyésznek címezte levelét: amennyiben mentelmi joggal rendelkező személyek büntetőjogi felelőssége is megállapítható, úgy az ügyészség a törvényben meghatározott formában forduljon az illetékes szervhez a mentelmi jog felfüggesztése miatt.

A Fidesz nem reagált a történtekre.

A 168 Óra most közéleti szereplők véleményét kérte a modern magyar demokráciában mindeddig példátlan eset kapcsán.

Konrád György
író

Rendszeresen olvasom a Heteket, nincs kétségem afelől, hogy cikküknek minden egyes szava igaz. Másfelől: azzal önmagában nem lenne baj, ha a Magyar Sziget programjai – bár az én ízlésemtől távol állnak ezek a rendezvények – valóban a hagyományőrzésről szólnának.

Ám a fesztiváltábor hangulatát – miként a Hetek tudósításából is kiderül – a fékevesztett gyűlölet határozza meg. Úgy vélem: ami az újságírókkal történt, jogi ügy, bíróság elé kell vinni. Most is állítom: hatalmas hiba volt elvetni a gyűlöletbeszéd elleni törvényt.

Tamás Gáspár Miklós
filozófus

Sajnos nincs abban meglepő, ami a Magyar Szigeten történt. A Hetek újságíróinak inzultálása egy tünet. Úgy is fogalmazhatnék: visszataszító „jelenetsor” egy olyan drámában, amely egész Európában játszódik. Be kell látnunk végre: csődöt mondott minden erőfeszítés, amit az elmúlt húsz évben a rasszizmus megfékezésére tettünk. A puszta felháborodás már nem elég. Új politikára van szükség. Másrészt alternatívát kell nyújtani azoknak a szavazóknak, akik Zagyva György Gyulát bejuttatták a parlamentbe. Azoknak, akik azt gondolják: a szélsőséges eszmék jelentenek megoldást a problémáikra.

De a közélet ilyen megtisztítása évtizedig is eltarthat.

Fleck Zoltán
jogszociológus

Jogászként nehéz állást foglalni, bár kétségtelen: a másik méltóságának ilyen fokú megsértését nem engedi a jogrendszer. Persze hiába indulnának perek az emberi méltóság megsértése miatt, a közélet megtisztítását ez önmagában nem segíti. Zagyva György Gyula viselkedése sokkal inkább közéleti, politikai-erkölcsi probléma. Ez a radikalizmus immár a parlamentben is helyet kapott.

Az optimista énem reméli: a választók többsége megütközve fogadja az efféle jelenségeket. De sajnos megszólal bennem egy pesszimista hang is: mi van, ha Zagyva magatartása mégiscsak a többség hétköznapi gondolkodásával vág egybe?

Ormos Mária
történész

A tendencia sajnos egyértelmű: a fiatalok egyre fogékonyabbak a szélsőjobboldali eszmék iránt. Statisztikai értelemben még mindig kisebbségről van szó, ám semmiképp sem jelentéktelen kisebbségről.

A radikalizálódás össztársadalmi átalakulásból ered. A gyerekek hagyományos, többé-kevésbé jól működő közösségei – sportklubok, önképzőkörök, táborok – felbomlóban vannak. A szülők és az iskola sem fektetnek már különösebb erőfeszítést a klasszikus értelemben vett nevelésre. A közösségi keretek híján legfőbb szabadidős elfoglaltsággá a televízió és az internet vált: a fiatalok megrekednek egy szegényes kulturáltsági szinten. Tudáshiányból maguk alkotnak elméleteket, elhiszik az ideológiai zagyvaságokat, és terjesztik azokat. Ennek a folyamatnak a megállítása a mindenkori kormány egyik legnagyobb felelőssége.

Sztevanovity Zorán
előadóművész, zeneszerző

Pályám kezdetén – az akkori politikai ellenszélben – a zene jelentette számomra a szabadságot. Azóta is ez a legfontosabb nekem – az élet minden kérdésében.

Az én szabadságom a humanizmus: érthetetlennek és felháborítónak találom mindazon megnyilvánulásokat, amelyek bármilyen módon mások megalázására, diszkriminálására irányulnak.

Iványi Gábor
metodista
lelkész

A politikai megosztottság a magyar néplélek „nyavalyája”. A lejáratás, a fenyegetés a politikai küzdelmek legitim eszközévé vált. Ennek a közéleti „beszédmódnak” az első markáns megnyilvánulása Göncz Árpád köztársasági elnök kifütyülése volt az Antall-kormány idején. Az antiszemitizmus, az idegengyűlölet is akkor vált érezhetővé. Onnan szinte egyenes út vezetett idáig, amikor már parlamenti képviselő fenyeget újságírókat.

A demokrácia egyik legfőbb kontrolljának, a sajtónak a megfélemlítése nem egyedi jelenség a mai közéletben. A kormánypárt törvénnyel akarja szabályozni a nyilvános megszólalásokat.

Nos, a karikás ostor és a bírói kalapács egyaránt elfogadhatatlan eszköz a média megfélemlítésére.

Solymosi Frigyes
kémikusprofesszor,

Elszomorít, hogy minden erőfeszítésünk, amit a rendszerváltás előtt egy alpári indulatoktól mentes, demokratikus Magyarországért tettünk, szemlátomást hiábavaló volt. Egyre erősödnek a feszültségek, mert egy agresszív csoport nem képes tolerálni a másképp gondolkodó vagy más származású és vallású embertársait. Ébren kell tartanunk veszélyérzetünket. Történelmi tapasztalatainkból tudjuk: jelentéktelennek tűnő csoportok is aggasztóan megerősödhetnek.

Az értelmiség, a civil társadalom feladata is, hogy hallassa hangját ez ellen. A választások előtt én is csatlakoztam a konzervatív értelmiségiek szélsőjobboldal-ellenes kiáltványához. Másfelől kétségtelen: a parlamenti pártok felelőssége óriási. Különösen ebben az esetben, amikor egy parlamenti képviselő képtelennek bizonyult az önkontrollra.

A demokratikus pártoknak fel kell lépniük az efféle minősíthetetlen megnyilvánulásokkal szemben.

Majtényi László
jogtudós

Maga a jelenség, hogy szélsőjobboldali fiatalok összegyűlnek, és fertelmes programokat szerveznek maguknak – nem egyedi. Demokratikus országban, ahol a szólás szabadsága biztosított, ezzel együtt kell tudni élni. A jogállam feladata, hogy ennek a kereteit kijelölje. Ezeket a kereteket lépte túl Zagyva György Gyula. Jogi értelemben az ügyészség feladata az eset kiderítése. Súlyosbító tényező lesz, hogy Zagyva parlamenti képviselő.

A konkrét ügyön túl persze az ország kulturális helyzete a probléma igazi gyökere. Nem hiszek abban, hogy ennek a közéleti válságnak a megoldását az értelmiségtől vagy a civil szerveződésektől kellene várni. Az újságíró-szövetségektől persze elvárható, hogy emeljék fel a szavukat ez ügyben. A parlamenti pártok felelőssége elsődleges. Legfőképp az lenne örvendetes, ha maga a Jobbik határolódna el a történtektől. De erre nincs sok esély.

Vásárhelyi Mária
szociológus

Izgatottan várom: vajon ha legközelebb felszólal a parlamentben egy jobbikos képviselő, akkor is kivonul a Fidesz az ülésteremből? Elvégre nem tudok elképzelni annál nyomósabb érvet a „kivonulási gyakorlat” folytatására, mint hogy egy parlamenti képviselőtársuk újságírókat fenyeget meg. Szomorú, hogy sem az értelmiség, sem a parlamenti képviselők nem kezelik megfelelően ezt az igenis súlyos esetet. Pedig legközelebb akár a Magyar Nemzet újságírói is sorra kerülhetnek. A demokratikus pártok feladata, hogy kiszorítsák a közéletből a Jobbikot. Franciaországban Le Pen hasonlóan szalonképtelen pártja épp a többi politikai erő összefogása révén vált marginálissá.

Csakhogy Magyarországon jelenleg nincs erre politikai kapacitás: az MSZP és az LMP erőtlen, a Fidesz ügyeskedik, lavíroz. Nyilvánvalóan nem tetszik neki a Jobbik szélsőséges viselkedése, de a szavazóbázisára igényt tart. És egyre kevésbé képes kontrollálni a Jobbikot.

Ami most a Magyar Szigeten történt – ahol egyébként néhány éve még fideszesek is megjelentek –, azzal újabb szellem szabadult ki a palackból. És ezt már aligha fogják tudni visszazárni.