Bolyhos böjti palacsinta – ahogyan még sosem gondolt a palacsintára
Azt hitte, már mindent tud a palacsintáról? Mi is így voltunk ezzel, amíg bele nem botlottunk a bolyhos böjti palacsintába. Ez a palacsinta buborékos, könnyű és remegős.
A keresztény szokások szerint húshagyó kedd a nagyböjtöt megelőző utolsó nap, amikor még utoljára ehetünk húsos ételeket és rendezhetünk nagy lakomákat. Nagy-Britanniában ezt a napot „Palacsinta napnak". Azt hinné az ember, hogy a böjti időszak száműzi a palacsintát is az asztalről, de nézzenek oda, az egyik legnépszerűbb étel a bolyhos böjti palacsinta.
A gyónás és a palacsinta különös története
A gyónásra hívó harangot pedig Anglia-szerte Pancake Bellnek nevezik.
Állítólag azért, mert még 1445-ben, egy Olney nevű angol faluban egy háziasszony annyira belefedkezett a palacsintasütésbe, hogy nem hallotta a harangszót. Későn kapott észbe, így kötényben és serpenyővel a kezében szaladt a templomba. Ez is azt mutatja, hogy a palacsinta napja sok országban régi hagyomány, bár nálunk kétségkívül nem olyan régóta ünnepeljük.
Már az ókorban is nagy kedvenc volt
A palacsinta valamilyen formában az egész világon elterjedt, és sok nép magáénak vallja, köztük a magyarok, az osztrákok és a franciák is. Valójában, mint sok más ételt, ezt is az ókori rómaiak készítették először. Náluk a palacsinta még a katonák eledele volt. Persze nem édesen ették, hanem sósan, sokszor hússal töltve – így igen laktató étel kerekedett belőle.
Népek palacsintái
Bár mi, magyarok is nagyon szeretjük, manapság talán az amerikaiak a legnagyobb palacsintarajongók. Az amerikai palacsintát az egész világ külön ételként ismeri. Titka, hogy a tojásokat szétválasztva keverjük a tésztába, ami így sűrűbb állagú, mint a hagyományos magyar palacsinta tésztája. Az amerikai palacsinta fő ismertetőjegye persze a juharszirup, amit az északi területeken magasra növő juharfa törzséből csapolnak tavasszal.
A bolyhos böjti palacsinta receptje
A japánok is igazi palacsintarajongók, ám egészen máshogy készítik a palacsintát, mint mi. Puha, könnyed, habos és remegős a japánok palacsintája, minden falat maga a mennyország. Az elkészítése sem bonyolult, talán csak a sütése igényel egy kis odafigyelést.
Fontos, hogy minél alacsonyabb lángon süssük a pufi palacsintákat. A tésztából kis kupacokat kell adagolni egy merőkanál vagy fakanál segítségével: mivel nem olyan folyós, mint a mi palacsintatésztánk, könnyedén halmozhatjuk egymásra a rétegeket, így lesznek csúcsos, dagi palacsintáink.
Ha megvannak a kis kupacok, le kell fedni a serpenyőt, így kell sütni. A sütés vége előtt hozzá kell adni 1 evőkanál vizet, újra lefedni, majd ha készen van, ugyanezt megtenni a másik felével is.
Hozzávalók
2 darab tojás (szétválasztva)
1 ek tej1 tk vaníliakivonat
2 ek liszt (33 gramm)
fél tk sütőpor
1,8 ek cukor
A tojásokat szétválasztjuk. A tojássárgákat felverjük, hozzáadjuk a tejet, majd a vaníliakivonatot. Alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk az átszitált lisztet és sütőport. Habverővel alaposan összekeverjük.
Verjük fel a tojásfehérjéket kemény habbá. Mikor már majdnem kemény, adjuk hozzá a cukrot is.
A kemény tojáshabot keverjük kisebb adagokban a sárgájához, óvatosan, ne törjük össze a habot. Addig adagoljuk, míg az egész egynemű, sűrű tészta nem lesz.
Öntsünk pár csepp olajat egy tapadásmentes serpenyőbe, melegítsük fel. Egy kisebb merőkanállal adagoljunk kis tésztakupacokat a serpenyőbe. Minden palacsintára több merőkanállal szedjünk a tésztából, hogy csúcsos, pufi palacsinták szülessenek.
Ha kész vannak a kupacok, fedjük le a serpenyőt, 3 percig süssük alacsony lángon. Utána vegyük le a tetejét, majd ismét adagoljunk a habból a kupacokra. Tegyünk a palacsinták alá egy evőkanál vizet is, majd újból fedjük le őket 1 percre. Fordítsuk meg óvatosan a palacsintákat, mehet alájuk még egy evőkanál víz, fedjük le a serpenyőt, majd ezt a felüket is 3-4 percig süssük.
Melegen, vajjal és gyümölcsökkel tálaljuk.
(Kiemelt képünk forrrása: Hibiki Magazin hivatalos Facebook oldala)