Az utolsó kör – Megszűnik a Nike futóklubja

Egy színfolttal kevesebb a városban: a csaknem tíz éve nagy sikerrel működő Nike+ Run Club (NRC) beszüntette magyarországi tevékenységét. Több ezer futó áll értetlenül a Nike döntése előtt. Persze, mondhatjuk, egy magántulajdonban lévő cég üzletpolitikáját milyen alapon kérdőjelezi meg az ember, de attól tény: Budapest szegényebb lett egy sikeres és népszerű sportprogrammal.

2018. június 4., 07:10

Szerző:

A program tíz éve indult Budapesten, akkoriban még erős vidéki bázissal: a fővároson kívül Debrecenben, Győrben, Tatán, Szegeden is voltak ilyen futóklubok. Budapesten sem csak a Margitszigetre koncentrálódott, de egy-két év után úgy tűnt, a fővárosi futók ezt a helyszínt preferálják. A Nike úttörő volt ezzel a kezdeményezéssel, 9-10 éve ugyanis a futás még nem volt annyira népszerű, mint manapság, rendszeres programokkal jelentkező szervezett futóközösségek pedig inkább csak ekkortól működtek.

– Minden hétköznap voltak edzések, szombaton pedig közös futással zártuk a hetet. A futók nemcsak a közösségi élményért jöttek, hanem a szakértői segítségért is, mert itt hozzáértők, edzők segítségével tudtak futni és nyújtani – meséli Markocsán Sándor, vagyis, ahogy mindenki hívja, Sanyosz, aki az indulást követő második évben már a Futóklub edzője volt. – Évről évre egyre több futó szerette meg ezt a lehetőséget, ezért aztán a szerdai napot kiemelt napként kezeltük. Ekkor bemehettünk a Margitszigeti Atlétikai Centrum (MAC) pályájára is résztávos edzéseket tartani. Négy kategóriában, abszolút kezdő, kezdő, közepes, haladó szinteken foglalkoztunk a futókkal. A bemelegítést mindig zenére végeztük, nagyon jó kis közösségi élmény volt. A szerdai napok voltak a legnépszerűbbek, nem volt ritka az sem, hogy háromszázan-négyszázan edzettünk együtt.

A futóklub pedig fejlődött: a Nike létrehozott egy úgynevezett ambassador-rendszert, ami azt jelentette, hogy a nagyobb felsőoktatási intézményekből kinevezett egy-egy személyt úgynevezett futónagykövetnek, s ők vitték az NRC hírét az egyetemisták körében. Ennek hatására a korábban 34-35 éves átlagéletkorú futóközösség megfiatalodott, egyre több huszonéves járt ki a Margitszigetre a klubbal futni.

Fotó: Racz_Tomi

– Eleinte nem értettük, miért célozzák a fiatalokat, hiszen nekik kevésbé van pénzük a Nike cuccait megfizetni, aztán rájöttünk, hogy mennyire jó stratégia ezeken a futásokon keresztül megszerettetni a brandet velük. Felnőttként valószínűleg döntően Nike-ot választanak majd – magyarázza az edző, hozzátéve, hogy Magyarországon a futócipő-eladásokat a Nike vezeti. Az NRC Budapest példakép volt a többi város klubjai számára: Budapesten voltak a legtöbben az edzéseken, megelőzve ezzel Amsterdamot, gyakorta New Yorkot is.

A szerdai NRC-futásoknak volt még egy különlegességük: a cipőtesztes busz. Aki gyakran jár a szigetre, annak már megszokott látvány a színes Nike busz. Aki fut, az tudja, hogy a futócipő kiválasztása ennek a sportnak az egyik neuralgikus pontja. Ha ugyanis nem találja el az ember a lábára való méretet, formát, a lábállásának, futótechnikájának és edzettségi szintjének való cipőt, akkor az sérülések kockázatával jár, aminek az is lehet a vége, hogy inkább lemond a cipőről még akkor is, ha több tízezer forintot adott ki rá. A futócipő-vásárlásban még akkor is van kockázat, ha az ember szakboltban vásárol és szakértő eladók segítenek neki. A cipő ugyanis igazán akkor mutatja meg a valódi „arcát”, amikor használatban van. A boltban is lehet próbálni, és néhány métert futkosni, de a Nike cipőtesztes busza abban tett verhetetlen ajánlatot a futóknak, hogy onnan mindenféle lábállásra, méretre való cipőt fel lehetett próbálni, és akár egy szigetkörre is elvinni. Az öt kilométeres terhelés alatt pedig már jól lehet érezni, hogy „viselkedik” a lábon.

– A cipőtesztes srácok is értettek ahhoz, kinek mit érdemes próbálnia – mondja Sanyosz.

A Nike mindezek mellett arra is figyelt, hogy időről időre elhozzon a klubba olyan sportolókat, akik a sportteljesítményükkel lenyűgözték a világot.

– Nagy megtiszteltetés volt, hogy én konferálhattam fel a többszörös olimpiai bajnokot, Carl Lewist itt a Margitszigeten az egyik szerdai edzésen. Az amerikai atlétalegenda a Nike meghívására azért jött Magyarországra, hogy népszerűsítse a futást – meséli az edző. Szerinte ekkor még pezsgett minden, a program szárnyalt. Ekkor jött ki a Nike azzal a mobilapplikációval is, ami méri a sportoló edzéseit: a megtett kilométerektől az átlagsebességig. Abban az időben még szponzorálta Budapest egyik legnagyobb futóeseményét, az őszi félmaratont is, részt vett a legnépszerűbb futófesztivál, az Ultra Balaton támogatásában is. Ahogy Sanyosz mondja: ekkor még aranyélet volt.

Aztán 2014-ben valami megváltozott. A Nike 28 évig adta az őszi budapesti félmaratonhoz a nevét, de 2014-től új szponzor vette át az eseményt. A pályaedzések 2016-ban kezdtek ritkulni a programban, ez akkoriban koncepcióváltásnak tűnt.

– Menj, fuss a városban, ez volt a szlogen. Nem feltétlenül rekortánon kell futni. Ezzel a váltással egy időben lett domináns a Nike sportruházati kínálatában a streetes vonulat. A közös futásokat mi is kivittük a Szigetről, rendszeresen indultunk a Nike Store-tól és futottunk az Olimpiai Parkig, vagy felfutottunk a Gellért-hegyre, péntekenként pedig a Hármashatár-hegyre indultunk terepezni. Nagy élmény futás közben felfedezni a várost – meséli az edző.

Aztán eljött az első olyan év is, hogy a szerdai edzések kikerültek MAC-ból a futókörre. Ez az év 2017 volt. Idén pedig a Nike hivatalosan megszüntette az NRC programot. Utolsó kör címmel a múlt héten hívták össze az NRC futóit és edzőit egy utolsó szigetkörre, mielőtt végleg lehúzza a Nike Budapesten a Futóklub rolóját.

– Rengetegen jöttek el. A végén nagyon megható volt a búcsú. Vastapssal búcsúztak tőlünk, edzőktől a futók. Mint a színházban, úgy tapsoltak percekig. Elsirattuk – mondja Sanyosz. – Jó volt ennek a közösségnek az edzője lenni. Nagyon szerettük. Láttam barátságokat, szerelmeket kialakulni. Több pár itt talált egymásra, és már Futóklub-babák is születtek.

Bede Annamária 2013-ban cseppent az NRC életébe úgy, hogy addig valójában utált futni. 17 évig karatézott versenyszerűen, aztán amikor abbahagyta, keresett magának egy sportot, amely kielégíti a mindennapi mozgásigényét. Nem a futásban gondolkodott, de egy haverja, aki a cipőtesztes kamionban dolgozott, addig agitálta, míg el nem ment egy szerdai klubedzésre, amit Vajda Zsuzsa tartott, aki azóta is edzője. (Vajda a kezdetektől alakítója és edzője volt az NRC-nek.)

– Nem hittem a szememnek. Sokan voltak. El sem tudtam képzelni, hogy ennyi ember gyűlik össze csak azért, hogy futhasson. És mindenki vidám volt. Az edző felment egy kis színpadra, benyomta a zenét, és onnantól már ő vezényelte a bemelegítést – emlékezik az első alkalomra Annamária, aki ekkor még semmit nem tudott arról, mi az a résztávozás, félmaraton, még egy szigetkört sem futott soha. Az már az első edzésen tetszett neki, hogy nem volt elvárás a Nike felszerelés. Annamáriának két-három hónap kellett ahhoz, hogy végleg beleszeressen a futásba. Ma már a harmadik maratonjára készül, és nemcsak a futást, hanem sok barátot is köszönhet az NRC-nek.

– Vegyes társaság gyűlt össze, de épp az volt benne a jó, hogy bár mások vagyunk, ám a futás szeretete összeköt bennünket. Olyan jó közösség alakult ki, hogy amikor új lakásba költöztem, első szóra jött a futóklubból 10-15 ember pakolni, dobozolni – meséli. Dicséri azt is, mennyire sokat jelentett az amatőr futóknak, hogy az NRC-ben profi edzők segítségével gyakorolhattak. – Nagyon nem mindegy, milyen technikával futsz. Az egész testnek fontos a jó tartás, ami a hatékony energiafelhasználás alapja. A bemelegítés során ezért kapott nagy hangsúlyt a törzs izmainak erősítése. Megtanítottak minket helyesen nyújtani is, ami edzés előtt és az után is kulcsfontosságú. Amikor elkezdtem járni, még heti hat alkalommal volt NRC-edzés. Szerdánként pedig a MAC pályáján futottunk. Egy atlétikai pályán edzővel résztávozni sokat segít a fejlődésben, sokan éppen a résztávok miatt jöttek ide. Ezek valódi, kemény edzések voltak. A szerda olyannyira kiemelt nap volt, hogy azt a legtöbb futó, aki egyszer is részt vett egy ilyen alkalmon, beírta a naptárába, hogy ha törik, ha szakad, ezen ott kell lennie.

Bede Annamária azt is kiemeli, mennyire motiválta a csapatot, amikor a Nike vendégeket is hívott az edzésre. – Baji Balázs, Kozák Danuta is edzett velünk – idézi fel, hozzátéve: nagyon szerették a futócipőtesztes lehetőséget is. Hiszen nemcsak a forgalomban lévő cipőket próbálhatták ki, hanem azokat is, amelyek még a piacra dobás előtt álltak. – Sok futó szakszerűtlenül választ magának cipőt, főleg a lányok, akik hajlamosak csak a cipő kinézete alapján dönteni. Az NRC cipőtesztes buszában a szakszerű segítséggel együtt tényleg ki tudtuk választani magunknak az ideális futócipőt. Én például azóta is csak Nike-ot használok aszfaltra, nekem nagyon bevált. A Nike a futóklubbal nem akart az emberre erőltetni semmit. Nem a márkáról szólt a kezdeményezés, hanem a futásról. Nem volt jellemző az edzéseken a szelfizgetési kényszer sem, mert profi fotósok gondoskodtak róla, hogy a szerdai NRC-n remek képeket készítsenek a résztvevőkről.

Fotó: Ónody Tamás

És bár később más márkák is megpróbáltak közösségi futásokat szervezni, senki nem tudta elszipkázni az NRC-ben futókat.

– Ez volt a legsikeresebb klub, egy hasonló kísérlet sem tudott felnőni az NRC-hez – mondja, utalva arra, hogy a sikeres modelleket nem könnyű lekoppintani. Annamária is részt vett „az utolsó körön”, még most is könnybe lábad a szeme, hogy arról kell beszélnie, vége van.

„Ha jól látom, teljesen leépítik a Nike Futóklubot, nemcsak itthon, de úgy tűnik, szerte a világon, sőt a Nike.com-on már e menüpont sem érhető el. (…) Hogy őszinte legyek, nem is értem, hogy az a vállalat, amelyik világszinten deklaráltan mindig az élen járt a futás támogatásában, futócipő és egyéb sporteszközök gyártásában, miért hozott ilyen döntést, miként fér ez össze a céljaival” – írta a Facebookon egy kommentelő az Utolsó kör – közös futás esemény kapcsán.

Ez a kérdés motoszkált bennünk is, hiszen a futás mint tömegsport egyre népszerűbb Magyarországon. Megkerestük azt a két szakembert, aki mind ez idáig részt vettek a Futóklubok szervezésében. Hajagos Rita sokáig a Nike hazai marketingcsapatát vezette, majd a cég közép-európai központjában dolgozott, 2016-tól pedig a Nike egyik partnercégének munkatársaként vitte tovább a Futóklubot. Azt mondja, a Nike-nak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Magyarországon a futás közösségi sporttá növekedett.

– A Nike annyira magáénak érezte a Futóklubot, hogy a magyarországi modellt alapul véve nyitott más országokban hasonló klubokat. És ezt szüntették meg legutoljára. Ez a kezdeményezés mindössze egyetlen állomás volt a futóélet modernizálásában. Nem tudjuk, mi lesz a következő állomás a cég életében, a nevükben nem tudunk nyilatkozni. De az biztos, hogy a Nike-nál értik, mit miért csinálnak.

Üzlettársa, Nagy Péter pedig ehhez annyit tesz hozzá:

– Volt tíz fantasztikus év! A Nike büszke volt a magyar Futóklubra, és jó szájízzel engedte el. Ez sikeres projekt, éppen ezért nem kell szomorkodni miatta. Mindenki büszke lehet, aki részt vett e Futóklub életre hívásában, munkáiban. Minden dolog vége valami újnak a kezdete is. 

Az építőiparban sokszor hatványozottan igaz, hogy az olcsó megoldás lesz végül a drágább. Az előírások szigorodásával és a technológia fejlődésével azonban ennek ellenkezője is egyre többször igazolódik be. Nézzük tehát, mikor jön jól, ha az előírásoknak igazán vékony rétegben is megfelelő hőszigetelést, a BACHL Vákumpanelt választjuk.

Parkinson-kór. Tudjuk, látjuk, felismerjük. Hazánkban mintegy harmincezer beteget tartanak számon. Április 11. a Parkinson-kór világnapja. Egy érintett, Moravcsik Andrea írása.