Érdemes-e újévi fogadalmakat tenni? A pszichológus megmondja
Új év, új élet. Hányszor megfogadjuk, hogy jövőre megváltoztatjuk az életünket, megszabadulunk valamilyen rossz szokástól, mégis valahogy egy-két hónapon belül elfogy a lendület. Hogy miért nem vagyunk képesek kitartani amellett, ami boldogabbá vagy egészségesebbé teheti a életünket, és hogy érdemes-e egyáltalán fogadalmakat tenni, erről beszélgettük F. Takács István pszichológussal.
Az újévi fogadalmak képzeletbeli toplistáján a rossz szokásoktól, függőségektől való szabadulás áll az első helyen, de szorosan mögötte a testképpel kapcsolatos elvárások megvalósítása is ott áll. A mágikus időpont az újév, ami az új élet ígéretével kecsegtet. Mégis, az újévi fogadalmak többsége egy-két hónap múlva a felejtés homályába vész, kiderül, hogy hamis illúzióba ringattuk magunkat.
Az újévi fogadalom jön és megy
Miért teszünk újévkor fogalmat? Más ez a fogadalom, mint amit év közben teszünk?
„Képzeljünk magunk elé egy naptárat! Sok-sok határvonal, potenciális fordulópont van benne: új nap, új hét, új hónap vagy épp az új év. Az új kezdete pedig magában rejti a változtatás lehetőségét is. Ezért van az, hogy a változtatásokat ezekhez a határpontokhoz szoktuk kötni. Biztosan sokan fogadták már meg, hogy holnaptól korábban kelnek, hétfőtől kevesebb csokit esznek, vagy jövő hónaptól elkezdenek futni. A leggyakrabban pedig az új év beköszöntével teszünk fogadalmakat. Ezeknek konkrét tartalma nagyon sokféle lehet. Azonban valóban azt látjuk, hogy a legtöbbje sikertelen – magyarázza F. Takács István pszichológus.
„Mert van ezekben a határpontokhoz kötött fogadalmakban egy nagy csapda.
Azt hisszük, hogy a kitűzött kezdőpont (mondjuk január elsejétől egészségesebben élek) segít abban, hogy valamit másképp csináljunk. Pedig ez nem igaz. Holnaptól a személyiségünk vagy a viselkedésünk csak azért nem fog megváltozni, mert holnap lett. Holnap ugyanazok vagyunk, akik ma. Vagyis, alapvetően
a fogadalmak, határidőtől függetlenül akkor szoktak sikerülni, ha a mában készen áll a személyiségünk a kitűzött cél megvalósítására. Vagyis a holnapokra megfogalmazott fogadalmak megvalósítása a tegnapban kezdődik”
– nyomatékosítja F. Takács István.
Fotó: geralt via Pixabay
Sokan le is írják az újévi céljaikat, sőt, egyre népszerűbb a célfüzet vezetése, amelyben az egész évet meg lehet tervezni előre. Bennem azonban felvetődik, hogy hiába írom le a célokat akár hónapokra lebontva, ha azután egyszer sem nyitom ki a célfüzetet, eredménytelen lesz a munkám.
„Az új időszak kezdete tiszta lapot is jelent. Ez magában hordozza a megtisztulás lehetőségét. Év vége közeledtével nemcsak az újévi célokon érdemes elgondolkodni, hanem hasznos végiggondolni azt is, mi történt velünk, mi mindent csináltunk az óévben. Érdemes erre időt szánni, mert a gyorsan elnagyolt évösszegzésben az agyunk könnyen becsaphat bennünket. Egyrészt, alapvetően élesebben emlékszünk a félbe hagyott dolgokra. Ez azért van, mert az emberi gondolkodásmód szereti a lezárt dolgokat. Logikus, hogy amit lezártunk, azon már nem rágódunk, így könnyebben ki is megy az emlékezetünkből. Aztán könnyebben megjegyezzük sajnos a negatív élményeket is. Így a kellemetlen emlékek hamarabb és tovább jutnak eszünkbe. És ott van még az egyén saját gondolkodásmódja is” – hívja fel a figyelmet a szakember.
Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világot.
„Egy konkrét életeseményre nagyon eltérően reagálhatunk attól függően, hogy mi jellemzi a gondolkodásmódunkat. Adott két munkavállaló. Mindketten kapnak egy levelet a főnöktől, hogy holnap egyeztetni szeretne. Az egyik megijed, gyomorgörcse lesz és egész éjjel nem alszik. Meg van róla győződve, hogy baj fog történni, talán ki is rúgják. Elkezd rágódni, vajon mi mindent csinált rosszul, talán még a korábbi munkahelyi sikereket is újraértékeli, nem is voltak azok olyan jók. A másik munkavállaló izgatottan várja a találkozót. Abban bízik, valami új feladatot kap, de még az év végi prémium lehetőségét sem zárja ki. Ugyanazt a levelet kapták mindketten, mégis nagyon különbözően reagáltak rá. Mi volt a különbség? A két személy gondolkodásmódja. Az első szereplőnk aggodalmaskodó, szorongó típus, aki rendszeresen torzítva gondolkodva katasztrofizál, azaz a legrosszabbra számít. A másik pedig optimista, igyekszik csak a tényekből kiindulni, és nem a legrosszabbat feltételezni. Nos, így lehetünk az évértékelésnél is.
A gondolkodásmódunk nagyban meghatározhatja, hogyan értékeljük 2024-et.”
– mutat rá F. Takács István.
Fotó: Freepik
A sikeres újévi fogadalom titka
Leszokni a dohányzásról, lefogyni, elkezdeni sportolni, az újévi fogadalmaink mind életmódváltáshoz kapcsolódnak. A legtöbb kívánság, vágy, amit fogadalommá fogalmazunk, komoly erőfeszítéseket igényel. Mi a módja annak, hogy be tudjuk tartani a fogadalmakat?
„Az újévi fogadalmak tulajdonképpen jól megfogalmazott célok. A jól megfogalmazott cél a következőképpen néz ki: kellőképpen személyre szabott, mérhető, vonzó a személy számára, aki a célt megfogalmazta, reális és megvalósítható, valamint alaposan megtervezhető. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban? A „jövőre egészségesebben élek” típusú fogadalmakat betartani szinte képtelenség – hívja fel a figyelmet a szakember arra, hogy gyakran nem célokat fogalmazunk meg, amikor újévi fogadalmat teszünk, csupán a lelkiismeretünket nyugtatjuk meg.
„Nézzük meg részletesebben, hogyan lehet ezt jobban megfogalmazni saját magunk számára. Az első kérdés: egyáltalán fontos-e ez nekünk? Valóban egészségesebben szeretnénk élni a jövőben? És ha igen, miért? Mert az egészség fontos érték számunkra? Vagy egyre nehezebben lépcsőzünk fel az irodánkba? Esetleg felszaladt pár kiló, amit a térdízületeink nem bírnak? Bármi is a saját válaszunk a kérdésre, ezek fogják meghatározni a cél személyre szabott jellegét. De menjünk is tovább! A fenti formában megforgalmazott cél túl tág, semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. A fogadalomnak tartalmaznia kellene azt, milyen formában szeretnénk egészségesebben élni. Például egy héten háromszor futunk egy kilométert, vagy naponta x mennyiséggel kevesebb kalóriát fogunk bevinni a szervezetünkbe. Ebben a formában a cél már kellően konkrét formát öltött, és ami még fontosabb, mérhető is. Néhány hét elteltével meg tudjuk vizsgálni, sikerült-e betartani a pontosan megfogalmazott célokat” – tanácsolja a pszichológus.
Fotó: Freepik
Hagyjál már! Én megpróbáltam
Nagyjából január közepére kifullad a legtöbb újévkor tett fogadalom. Ilyenkor a környezet reakciója is változatos: a szelíd nyomásgyakorlástól az erősebb élcelődésen át az elfogadásig mindenre van példa.
De fel kell-e adnunk az életmódváltást azonnal, ha elfogy az első lendület? Hogyan tudjuk magunkat visszahozni a flow-ba, hogy a szürke hétköznapokban is lépésről lépésre haladjunk?
„Nagyon fontos kérdés, hogy mi történik, ha esetleg megbotlunk a céljaink megvalósításában. Semmi baj, álljunk meg egy pillanatra és tervezzünk újra! Nézzük meg, mi lehet az oka annak, hogy valami nem sikerült. Azt se feledjük el, hogy a változást sosem egy egyenes és emelkedő vonal mentén kell elképzelnünk.
A változás egy hullámzó folyamat és olykor még fordított irányú örvények is vannak benne.
Hasznos lehet megnézni azt is, hogy a megakadások során milyen gondolatok járnak a fejünkben? Lehet, hogy azt gondoljuk magunkról, túl gyengék vagy túl buták vagyunk a céljaink megvalósításához.
Lehet, hogy a gondolkodásmódunk egy fekete-fehér értékelési csapdába csal bennünket, és úgy látjuk, hogy ha nem haladunk megfelelően, akkor inkább bele sem kellett volna kezdenünk. De az is lehet, hogy nem vesszük észre a kisebb-nagyobb sikereket, a nehézségeket viszont felnagyítjuk. Ezek mind-mind gondolkodásbeli torzítások”
– emeli ki F. Takács István, hozzátéve, hogy ezeket a torz gondoltai mintákat érdemes észrevenni, megvizsgálni és átkeretezni.
„Mondok egy konkrét példát. Valaki azt mondja magának, nem haladok olyan jól az olasztanulással, mint ahogy azt terveztem. Kár is volt belekezdenem. Ez egy tipikus fekete-fehér gondolkodási hiba. Nem lenne előremutatóbb úgy hozzáállni, hogy sokkal előrébb vagyok, sokkal több mindent tudok már olaszul, mióta tanulom, mint pár hónappal ezelőtt?” – mondja a szakember a fókuszváltás fontosságát hangsúlyozva.
„És még egy fontos! A változáshoz folyamatos motiváció is kell. Ennek fennmaradását pedig úgy segíthetjük elő, ha folyamatosan megerősítjük magunkat. Ezt ki-ki találja meg önmaga, mivel tudja jutalmazni saját magát. Ez lehet egy dicsérő gondolat, egy finom ital vagy étel, valamilyen szabadidős tevékenység. Bármi, aminek jutalmazó értéke van számunkra. A sikereket nagyon hasznos lehet naplózni is. Ezzel könnyen követhetővé válik a fejlődés, és sokkal tudatosabban tudunk ránézni a haladásra”
– tanácsolja a pszichológus.
„De mondok még egy érdekeset! Sokat segíthet az is, ha elképzeljük, miért lesz jó az nekünk, ha elértük a céljainkat. Vizsgáljuk meg, milyen előnyökkel fog ez nekünk járni, és azt is, hogyan fogjuk érezni magunkat akkor. Ez utóbbi sokat segíthet az érzelmi erőforrásaink mozgósításában. És hasznos segítséget nyújthat a konkrét lépések megtervezésében is” – javasolja F. Takács.
Hogyan tudja a környezet segíteni azt, aki az életmódváltásban megakadt?
„Talán nem is gondolnánk, milyen sokat segíthet a változás kivitelezésében a társas támogatás. A környezet bíztató hozzáállása hasznos erőforrás lehet céljaink elérésében. Mások támogatását direkt is kikérhetjük. Bátran kérdezzünk másoktól! Te hogy csinálod? Te hogy érted el a sikert? Sokan nehezen tudnak kérdezni másoktól, mert gyengeségnek tűnik. Nincs azzal semmi baj, ha hirtelen nem látjuk a megoldást, és szükségünk van mások tanácsára vagy eltérő látásmódjára”– mondja a szakember.
Beszéljünk arról is, hogy mit tehetünk, ha nem hogy nem segít, sőt, inkább hátráltat minket a környezetünk!
„Persze olyan is előfordulhat, hogy a körülöttünk lévők valamilyen okból nem ilyen rendesek, beszólnak, piszkálnak, esetleg hátráltatnak. Lehet, hogy saját sikertelenségükkel kell szembe nézniük akkor, amikor látják a mi fejlődésünket, lehet, hogy irigyek a bátorságunkra és kitartásunkra, gyakran saját akadályoztatottságukat fogalmazzák meg akkor, amikor bennünket támadnak. Ilyen esetben jogunk van határt húzni és kifejezni az ezzel kapcsolatos nem tetszésünket. Valahogy így, asszertívan: Rendkívül rosszul esik, hogy nem támogatsz. Néha úgy érzem, mintha irigy lennél a haladásomra. Fontos lenne számomra, hogy segíts. Kérlek, támogasd a fejlődésemet, ha pedig valami problémád van vele, beszéljünk róla” – javasolja a szakember.
„Célok és értelem nélkül az emberi élet nehezen elképzelhető. Kívánom mindenkinek, hogy 2025 bővelkedjen megvalósult célokban. És ezek a sikerek járuljanak hozzá minden kedves olvasó személyes boldogságához” - fogalmazta meg jókívánságát a 168.hu olvasói felé F. Takács István pszichológus. Mi pedig teljes egyetértésben kívánunk minden kedves olvasónknak békességet, harmóniát, önazonosságot és megelégedést.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Freepik)