Íme a nárcisztikusok gyenge pontja

A nárcisztikus személyiségzavar sokkal több, mint a felfújt egó megnyilvánulása. A felsőbbrendűség páncélja mögött rejtőzik a nárcisztikusok gyenge pontja.

2025. január 7., 13:33

Szerző:

A nárcizmus lényege nem a felsőbbrendűségben merül ki. Míg a felsőbbrendűség külső megnyilvánulása határozottan része a nárcisztikus személyiségzavarral élő emberneknek, a felsőbbrendűség érzése (vagy az arra való törekvés) nem központi tényezője a rendellenességnek. A rendellenesség gyökere valójában a szigorú ellenállás az ellen, hogy bárkivel és bármikor sebezhetőnek érezzük magunkat – hívja fel a figyelmet a psychologytoday.com.

Ez a nárcisztikusok legnagyobb félelme

A nárcisztikus nem bízik igazán másokban a szoros kapcsolatokban. Mivel a nárcisztikus nem bízik másokban, ezért nem hajlandó olyan helyzetbe belemenni, amelyben sebezhetőnek érzi magát.

A nárcisztikus a kifelé mutatott nagyképűség és felsőbbrendűség ellenére valójában a szorongás és a túlzott éberség állapotában él.

Az emberek nem érezhetik magukat mindig jól, ám a nárcisztikusok kétségbeesetten próbálkoznak azzal, hogy fenntartsák annak látszatát, hogy minden a legnagyobb rendben van.

A nárcisztikus ugyanis attól fél, hogy bármilyen gyengeség elismerése lehetőséget ad másnak arra, hogy kihasználja őt, vagy hatalmat szerezzen felette.

Hogy fenntartsa a látszatot, és elhárítsa a sebezhetőség vagy gyengeség érzését, megtanul túlkompenzálni, hogy erősebbnek és hatalmasabbnak mutassa magát, mint amilyennek valójában érzi magát. A rendellenes személyiség gyökere mindig a sebezhetőséghez vezethető vissza. A személyiségszerveződés felsőbbrendűségi része másodlagos; a sebezhetőségtől való félelem elsődleges.

Seth Meyers pszichológus a fentiek tükrében azt írja, helyesebb lenne a nárcisztikus személyiségzavar kifejezés helyett a „sebezhetőséget kerülő/elsőbbrendűségre törekvő személyiségzavar” használata, mert ez pontosabban fejezné ki ennek az összetett személyiségzavarnak a mozgatórugóit, és jobban is segítene az embereknek abban, hogy könnyebben felismerjék ennek a személyiségzavarnak a megnyilvánulását a saját életükben megjelenő személyeknél. 

Ugyanakkor a szakember felhívja arra is a figyelmet, hogy egyre több olyan nárcisztikus személyiségzavarral élő nő és férfi van, aki terapeutához fordul segítségért. Az ok egyszerű: valaki annyira megsértette az egójukat, csorbította az önképüket, hogy megérezték, talán nem is annyira nagyszerűek. Meyers úgy véli, az ilyen férfiak és nők nem feltétlenül felelnének meg a nárcisztikus személyiségzavar diagnózisához szükséges kritériumoknak, bár számos kulcsfontosságú nárcisztikus vonással rendelkezhetnek. A pszichoterapeuta segítségének igénybevétele ugyanis bizonyos fokú hajlandóságot igényel a sebezhetőségre, és így az igazi nárcisztikusok nem tudnának terápiára járni, mert nem tudnák kezelni a szorongást, a szomorúságot, sőt a dühöt sem, amely akkor törne rájuk, ha felfednék valódi énjüket egy terapeuta előtt. 

A nárcisztikusok által mutatott felsőbbrendűség valójában tehát egy maszk – egy pszichológiai védekezés –, amely elrejti a probléma mögöttes gyökerét: a nárcisztikus nem tudja elviselni, hogy sebezhető legyen. 

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Freepik)