Közel a klímaváltozás kultúrsokkja

Az én hírfolyamom – és valószínűleg a tiéd is – tele van a munkavállalók irodákba való visszatéréséről szóló történetekkel. A járvány óriási, véletlenszerű kísérlete megmutatta, hogy ahogyan dolgozunk az nem csak megszokás, de kultúra kérdése is.

A munkakultúra nem csak ágazatonként változik, de cégenként és időnként dolgozóként is. A Citigroup Inc és a Goldman Sachs csoport például fizikailag csupán néhány háztömbnyire vannak egymástól, munkahelyi irányelveik – hibrid és íróasztalhoz kötött – azonban mérföldekre. Miközben a fiatalabb szakemberek a tréningek és a kapcsolatépítési lehetőségek elmulasztása miatt aggódnak, addig a dolgozó szülők a pandémia alatt megtapasztalt rugalmas munkaidő és helyszín miatt egyre kevésbé vágynak a korlátozások előtti ingázásra és bonyolult időbeosztásra.

Ahogy a koronavírus home office sokkja rákényszeríti a cégeket a vállalati kultúra átformálására, úgy egyre inkább a klímaváltozás okozta kihívásokra is kell fókuszálniuk. A világjárvány késleltethette volna az éghajlatváltozás napirendre kerülését, de 2020 rekordokat hozott a megújuló energiaforrások használatában, az elektromos járművek eladásában és a környezetbarát megoldásokban. A globális éghajlat veszélyben van, de úgy tűnik, az üzleti világ elkötelezte magát a fejlődés mellett.

Mindemellett, úgy gondolom, a vállalatok egyelőre meglehetősen messze vannak még attól, hogy felvegyék a harcot a vállalkozásuk okozta klímaváltozással. Korábban Tim Quinson kollégám idézte a New York Egyetem Stern School of Business professzorának, Tennie Whelannek a kutatását azzal kapcsolatban, hogy milyen kevés vállalati igazgatósági tag rendelkezik bármilyen háttértudással környezetvédelmi, társadalmi vagy kormányzati témákban. A héten újraolvastam Whelan tanulmányát, és a benne található adatok elég szomorúak. 2018 áprilisa óta a Fortune 100-as listáján lévő cégek 1200 igazgatósági tagja közül alig 1 százalék rendelkezett tapasztalattal energia vagy fenntarthatóság területén. 0,3 százaléknak volt gyakorlata az ESG (környezeti, szociális, átláthatósági) befektetéseket, 0,2 százaléknak a klímaügyeket érintően.

Az ExxonMobil igazgatóságába két új tagot is kineveztek, akik rendelkeznek szakértelemmel a klímaváltozás terén, ez jelentős változásokat hozhat majd a cég életében. (Legalább hat, az ExxonMobil által elkövetett olyan környezetszennyezésről tud a nyilvánosság, amikor a cég olajszennyezést követett el, valamint több emberjogi sértéssel is vádolják őket Indonéziában. – a szerk.)  Amennyiben megtörténik az klímaváltozás ügyének igazgatósági szintre emelése, az újabb kulturális változást jelenthet a világ óriásvállalatai számára. Ez a változás nemcsak fiatalabb vezetőket fog kívánni, de több tudományos háttérrel rendelkezőt is.

Az igazgatótanácsokban általában nem találni túl sok 40 éves klímatudóst, szimplán azért, mert eleve nem sok 40 éves taggal rendelkeznek. Amennyiben a vállalatok prioritásként fogják kezelni az éghajlatot, bátorságra lesz szükségük. Az új követelmények teljesítése – akár a járvány, akár a technológia vagy a klímaváltozás vezérli ezeket – a vezetőség részéről személyi változásokat igényel. Steven Sinofsky, egy veterán technológiai ügyvezető, aki a világ legnagyobb cégeinek elemzésével foglalkozik, éppen erről a témáról írt a világjárvány utáni munkahelyek kontextusában, de ugyanez vonatkozik a klímatudatos cégekre is:

„Eleinte lassan történik, aztán nagyon gyorsan. Először lehetetlennek tűnik elképzelni, hogy másként működjenek a dolgok, aztán azon kapjuk magunkat, hogy már hozzászoktunk, hogy másként csináljuk azokat. Készüljenek fel egy egészen újféle munkavégzésre.”

Ha a klímaváltozás kezelése elengedhetetlen, akkor azt be kell építeni a globális üzleti világ legfelsőbb szintjeire is. A legfelsőbb szint pedig az igazgatótanács. Az igazgatóságoknak készen kell állniuk nem csupán egy újféle munkakultúrára, de egy teljesen új, fiatalabb csapatra is, amely csatlakozik hozzájuk a cégvezetésben.

Szerző: Nathaniel Bullard

Eredeti cím: The Climate Culture Shock Is Coming

(Kiemelt képünk illusztráció: Emberek sétálnak a kiszáradt Hanna-tó medrében, az Urak-völgyben 2021. június 10-én. Fotó: AFP / Banaras Khan)