Európai Szuperliga: szocialista sportmodell a kapitalista Amerikától
Nem találkoztak a szurkolók és a pénzemberek elképzelései. Pedig akár egy igazságosabb rendszer is létrejöhetett volna az új modell alapján.
Az Európai Szuperliga visszaverésének a futballrajongók örülnek a legjobban, és a klubtulajdonosok a legkevésbé. Végül is kevesebb, mint két nappal az ötlet belengetése után összeomlott a nagy terv, az elit futballiga alapítótagjainak legnagyobb része szembekerült a játékosok, a szakértők, a politikusok, és persze legfőképp a futballrajongók dühös ellenkezésével.
Az Európai Szuperligában a kontinens legjobbjai, tucatnyi brit, spanyol és olasz klub vett volna részt, mégpedig azzal a céllal, hogy a csapataikat még csak véletlenül se lehessen kizárni a legfontosabb versenyekből. A dolgok mostani állása szerint ugyanis az alapító tulajdonosoknak súlyos gondjaik vannak, elősorban banki kölcsönökkel és kötvényeladással kapcsolatosak, és ha túl sok mérkőzést veszítenek, a kitettségük csak tovább növekszik, mert az az alacsonyabban jövedelmező bajnokságok felé tereli őket.
A szuperliga létrehozása esetén azonban az elitkluboknak biztosított helyük lett volna a bajnokságban.
A terv tulajdonképpen az volt, hogy összeterelik Európa legnépszerűbb csapatait, és egymás között játsszák le a mérkőzéseiket, hatalmas bevételeket generálva a globális közvetítési jogokból.
François Godard, az Enders Analysis szakértője ezt úgy kommentálta, hogy nemcsak több pénzt lehetne keresni ebben a modellben, hanem az egész sokkal kiszámíthatóbb lenne, amit a befektetők különösen szeretnek – legfőképpen pedig az amerikai befektetők, amelyek amerikai klubokhoz szoktak.
Az európai futballrajongók azonban szemmel láthatóan más véleményen voltak. Londonban a Chelsea szurkolóinak százai gyülekeztek a csapat stadionja előtt április 20-án transzparensekkel felszerelkezve, amelyeken ilyen jelmondatok álltak:
„A foci a miénk, nem a tietek!”
Vagy „Buck Off Super League”, ami a Chelsea amerikai elnökére, Bruce Buckra való egyértelmű utalás. A rajongók még a csapatbuszt is blokkolták, késleltetve ezzel az aznapi mérkőzést. De a dühödt szurkolói tömegek jó szövetségesre találtak a játékosokban is: a Manchester United támadója, Marcus Rashford például a legendás menedzsert, Sir Matt Busbyt idézve azt tweetelte, hogy „A futball semmit sem ér szurkolók nélkül”.
Attól azonban, hogy a szuperliga ötlete összeomlani látszik, a háttérben meghúzódó problémák még nem tűnnek el.
Lehetséges, hogy a klubtulajdonosok maguk gazdagok, de a csapatok nem, őket különösen súlyosan érintette a koronavírus-járvány okozta visszaesés. A KPMG Football Benchmark adatai szerint a bajnokság tucatnyi alapítójának zöme az elmúlt szezonban mélyen eladósodott, élen az AC Milannal, amely 195 millió euró veszteséget könyvelt el, és a Manchester Cityvel, ami 144 millió eurót veszített, nem függetlenül a világjárványtól.
A klubtulajdonosok szerint a jelenlegi felállás tarthatatlan. Mint közismert, Európa országos versenyeinek legjobb csapataiból összeálló Bajnokok Ligája 32 csapatot állít fel a mérkőzésekre. Annak ellenére, hogy a legtöbb népszerű klub jellemzően kvalifikálja magát a bajnokságra, azért mindig ott van az esély, hogy ez mégsem sikerül. Az idén például három szuperliga-alapító, az Arsenal, az AC Milan és a Tottenham sem jutott be BL-be.
Az UEFA javaslatot tett a BL megreformálására, de a terv legnagyobb részt abból áll, hogy több mérkőzést, azaz végső soron a csapatok számát 36-ra bővítenék. A klubtulajdonosok szerint ezzel az a baj, hogy csak tovább súlyosbítja az alapproblémát. A túl sok mérkőzés a fanatikus szurkolók szűk csoportján kívül kevés ember számára érdekes, azaz bevételnövekedést mérsékelten hoz, már ha egyáltalán hoz.
Az egyik megoldási lehetőség az amerikai típusú fizetéskorlátozások bevezetése lehetne, ez segítene abban, hogy mérsékelje a gazdagabb csapatok erőfölényét. Az Off the Pitch című szaklap közzétette a szuperliga egy korai javaslatát, amely az árbevétel 55 százalékában határozta volna meg a játékosok fizetéseire, valamint az átigazolási díjakra fordítható összeg maximumát, és egyenletesebben osztotta volna meg a jövedelmet a nyertesek és a vesztesek között. Bár nem teljesen világos, hogy ezek az elképzelések a végleges tervekben szerepeltek-e, elvileg túlélhetik a szuperliga elhasalását, hacsak a monopóliumellenes európai versenyhatóságok el nem kaszálják őket.
Az amerikai bajnokságok, amelyek inkább működnek úgy, mint a nagyvállalatok, mintsem egymással versengő kis cégek, gyakran várnak elnézőbb hozzáállást a versenyhatóságoktól.
Az európai focinak azonban érdemes volna megfontolnia egy szocialista sportmodell átvételét a kapitalista Amerikától.
És ami azt illeti, az Európai Szuperliga leglelkesebb támogatói között többségében inkább amerikaiak voltak: a Glazer család, a Manchester United tulajdonosa vagy John Henry, aki sok más csapat mellett a Liverpoolt és az Arsenalt tulajdonolja. A bajnokság finanszírozását pedig a JPMorgan Chase & Co. lett volna hivatott biztosítani. A tulajdonosok pénzügyi számításai azonban soha nem találkoztak a milánói, manchesteri vagy madridi stadionokat megtöltő tömegek szenvedélyével.
(Kiemelt kép I Szurkolók ünneplik a hírt, hogy a Chelsea Futball Club kilépett az Európai Szuperligából április 20-án. Stamford Bridge stadion, London. Fotó: David Cliff / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
