A járvány miatt hazaküldték őket, most újra útnak indulnak

Lala Abalon öt évet töltött ideiglenes állásokban Dubajban, míg stabil munkahelyre lelt egy ingatlanos cégnél ügyfélszolgálati munkatársként. Aztán jött járvány, és a Perzsa-öbölben és más országokban dolgozó több százezer filippínó vendégmunkással együtt őt is hazaküldték.

Kilenc hónap telt el, mióta visszatért a szülői házba, és már alig várja, hogy visszautazhasson. „Nem tudom itt elképzelni a jövőmet” – mondta a 33 éves nő, aki most a családi tésztaüzletben dolgozik Fülöp-szigetek fővárosa, Manila északi részén.

„Nem egyszerű itt a Fülöp-szigeteken. Külföldön sokkal jobbak a bérek, és minden más is sokkal elérhetőbb.”

– fejtette ki Abalon.

Amint a koronavírus-járvány hatására világ országai elkezdték lezárni a határaikat, Rodrigo Duterte elnök kormánya intézkedni kezdett a külföldön ragadt filippínó munkások hazatelepítésének érdekében. Az utolsó adatok szerint 560 ezren tértek vissza. Ez azonban nem éppen a legideálisabb időpont volt hazaköltözéshez: a gazdaság tavaly 9,6 százalékkal esett a délkelet-ázsiai országokban, és a koronavírusos esetszámok megugrása jelenleg is hátráltatja a gazdasági felépülést.

„A munkások, akiket külföldre küldök, gyakran mondják nekem, hogy éhen halnak, ha a családjukkal maradnak” 

– nyilatkozta Alicia Devulgado, a Fülöp-szigeteki Overseas Placement Assosiation (OPA) elnöke. Az OPA egy olyan kereskedelmi csoport, amely a munkaközvetítő irodákat képviseli. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) múlt hónapban egy közzétett felmérést, mely szerint a járvány miatt hazatérő munkavállalók csaknem fele újra kivándorolna. 2021 eleje óta havonta közel hatvanezer filippínó hagyja el a szigetországot külföldi munkavállalás miatt, a pandémia előtti időszakban pedig háromszor ekkora volt ez a szám. A kiutazások pozitívan hatnak az átutalásokra támaszkodó gazdaságra. A pénz, amit a filippínó vendégmunkások hazautaltak, a GDP 9 százalékát tette ki a 2019-es évben. Tavaly ez az arány 0,8 százalékkal esett vissza, 29,9 milliárd dollárra, ami először ilyen alacsony 2001 óta. A központi bank az idei évre 4 százalékos emelkedést jósol.

A Fülöp-szigetek már évek óta exportál munkásokat külföldre, de a trend igazán az 1970-es években kapott szárnyra, amikor a környező ázsiai országok piacai megnyitották kapuikat. Napjainkban a Perzsa-öböl államai szintén nagy számban fogadják a dolgozni vágyó filippínó bevándorlókat. 2019-ben 10 milliósra becsülték a filippínó diaszpórát, akiknek többsége az építőiparban, beteggondozásban és háztartási munkákban dolgozik.

„A filippínókat mindenhol szívesen alkalmazzák a világban, szakképzettségük, munkamoráljuk és angoltudásuk miatt”

– közölte áprilisban a Fülöp-szigeteki központi bank kormányzója, Benjamin Diokno. „A Fülöp-szigetekiek hosszú távú kilátásai külföldön alapvetően magasak” – fogalmazott a Diokno. Van azonban a kivándorlásnak egy hátránya is: az elképesztő mennyiségű állampolgár – köztük kutatók és mérnökök – kivándorlása kiürítette a hazai munkaerőpiacot, és így hiány keletkezett szakemberekből. Az egészségügyi dolgozók szintén nagy számban vállalnak külföldön munkát jobb fizetésért, így sok településen nem marad orvos vagy nővér. Az OPA elnöke szerint a filippínó munkások iránti kereslet az elmúlt hónapokban igencsak megugrott, különösen Szaúd-Arábiában, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. A kormány előnyben részesítette az oltási kampány alatt azokat, akik hamarosan repülőre ülnek, ami ösztönözte a kivándorlási kedvet.

Den Cantara tavaly mondott fel háztartási alkalmazotti munkájából Libanonban, amikor az ország gazdasága válságba süllyedt. A szigetországba visszatérve egy rövid ideig biztonsági őrként dolgozott, de abbahagyta, amikor a munkáltatója nem fizette ki a megbeszélt időben. „A pénzem, amim volt, hamar elfogyott” – mesélte a 29 éves egyedülálló édesanya.

„Nagyon nehéz meghozni azt a döntést, hogy a gyermekemtől távol, külföldön dolgozzak, de muszáj, hogy ők befejezhessék a tanulmányaikat.”

– fogalmazott Den Cantara.

A kiutazások mértéke még a mostaninál is nagyobb lenne, ha nem lennének járványügyi korlátozások. Néhány fogadó ország, mint Tajvan, szigorította a határellenőrzést a járvány kitörése után. „Figyelembe kell vennünk, hogy egyes munkaadó országok bezártak” – nyilatkozta Bertnard Olalia, a Fülöp-szigeteki Tengerentúli Foglalkoztatási Hivatal vezetője. A Duterte-kormány Oroszországot, Németországot és egyes kelet-európai országokat jelölte meg olyan országokként, amelyek jelenleg több filippínó munkavállalót képesek befogadni.

Egyes érdekképviseleti csoportok azonban amiatt aggódnak, hogy a világjárvány miatti gazdasági megszorítások veszélyeztetik a vendégmunkások védelmébe beleölt több évi munkát. „Ez visszavetheti a bérek és a munkakörülmények területén elért fejlődést, mivel az emberek most hajlamosabbak olyan munkáltatóknál is munkát vállalni, akik ezeket nem kezelik prioritásként” – mondta Ellene Sana, a manilai Bevándorlók Érdekképviseletének ügyvezető igazgatója. 

A kormány arra ösztönzi az országban maradókat, hogy képezzék át magukat telefonközpontos vagy oktatási munkákra. Néhányukat pedig arra vettek fel, hogy a nemzeti infrastruktúra részeként építsenek vasutat, amely összeköti a fővárost egy közeli tartománnyal. A vállalkozni vágyó volt emigránsoknak pedig 2100 dollárost hitelt kínálnak.

„A jövőre esedékes elnökválasztások miatt a Dutertének kiemelt érdeke, hogy kielégítse a tengerentúli filippínó munkavállalók igényeit, közülük ugyanis csaknem 2 millióan voltak jogosultak szavazni a legutóbbi választások során. Arról nem is beszélve, hogy kenyérkeresőként befolyásolhatják a családtagjaik szavazatait is”

– nyilatkozta Maria Ela Atienza, a Fülöp-szigeteki Egyetem politológus professzora. „Több más tényező mellett azt is mérlegelni fogják, hogy hogyan bántak velük a kormányzati szervek, illetve, hogy van-e számukra felkínált lehetőség vagy gazdasági alternatíva “ – mondta.

Amióta visszatért Dubajból, Abalon fontolgatja, hogy átképezze magát és gondozóként vállaljon munkát az Egyesült Államokban, vagy inkább felszolgálóként dolgozzon-e Kanadában. „Megfontolnám az itthon maradást, ha jönne egy újabb járvány, vagy ha lenne elég pénzem a nyugdíjba vonuláshoz. Egyelőre azonban külföldön kell dolgoznom, a jövőm érdekében” – közölte Abalon.