Vigyázat! Káros a túl sok nosztalgia!
A nosztalgiának az emberekre gyakorolt hatását vizsgálva Constantine Sedikides, a southamptoni egyetem professzora pszichológus kollégáival arra a következtetésre jutott, hogy ez az érzés nem gyengeség, ahogy hihetnénk, hanem erőforrás: egyfajta terápia lehet a múlttal való szembenézéssel, emlékeztet bennünket arra, hogy van múltunk, és amit átéltünk, az erősebbé tesz bennünket.
Hasonló kutatásokat végeztek Kínában a pekingi Szun Jat-szen egyetemen. A kínai kutatók kimutatták, hogy az egyedülálló emberek a legnosztalgikusabbak és éppen ez teszi lehetővé számukra, hogy legyőzzék magányérzetüket.
Árnyaltabban fogalmaznak az American Academy of Pediatrics orvosai, akik a családjuktól távol élő gyermekekkel foglalkoznak és azt tapasztalják, hogy náluk a nosztalgia inkább betegséget jelent - írta az MTI. Nekik van a legkevesebb bizalmuk az újdonságok iránt, kevésbé tudnak szembenézni váratlan helyzetekkel, az elmúlt dolgok iránti vágyódásuk kihat mentális egyensúlyukra.
Véleményük szerint a nosztalgia csak olyan felnőttek esetében lehet pozitív, akik képesek emlékeiket valódi értékükön kezelni, de túlzásba vitele még felnőtteknek is káros. Vannak emberek, akik állandóan a múltban élnek, ezért nem tudják élvezni a jelent és ez rontja életminőségüket - írta a La Repubblica című olasz lap.
A nosztalgia szó a görög "nosztosz"-ból, a visszatérésből, és a fájdalmat jelentő "algos"-ból ered. Az európai szótárban csak a 17. században jelent meg Johannes Hofer svájci doktornak köszönhetően; ő azoknak a katonáknak a lelki zavarait nevezte így, akik zsoldosként szolgáltak távol otthonuktól, ami sok esetben öngyilkosságra késztette őket.