Szlovákiai balra át
Valószínűleg végleg eltűnt a kilencvenes években még legyőzhetetlennek hitt Vladimír Mečiar és mozgalma, amely 2006–2010 között az akkori Fico vezette kormánykoalíció legkisebb tagja volt, ám most országos szinten még egyszázalékos támogatottságot sem szerzett, így feltehetőleg megszűnik létezni. A március 10-ei parlamenti választás átrendezte a politikai színteret Szlovákiában. NAGY-BÁBA ILDIKÓ pozsonyi helyzetjelentése.
Legalább négy évre kikerül a „fősodorból” a főleg magyarellenességre építő Szlovák Nemzeti Párt, amely fél százalékkal maradt az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt. Elnöke, Ján Slota bejelentette: lemond, és a politikából is távozik, hisz „számtalan jó szakma közül” válogathat.
A párt élvonalában azonban megjelentek az eszmét továbbvivő fiatalok. Kérdés, tudják-e pótolni Slotát, és lesz-e még az országban fogadókészség ideológiájukra.
Pártjának, az SDKÚ-nak (Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió) a gyenge szereplése miatt (6,09 százalék) lemond pártelnöki tisztségéről Mikuláš Dzurinda, és parlamenti képviselőként akarja eltölteni az elkövetkező négy évet. Nevéhez olyan jelentős bel- és külpolitikai események fűződnek, mint a mečiarizmus megdöntése az 1998-as választáson, majd miniszterelnöksége idején Szlovákia belépése a NATO-ba és az Európai Unióba. Egyes hírforrások szerint távozik leghűbb szövetségese, Ivan Mikloš pártalelnök-pénzügyminiszter is, számos sikeres gazdasági reform szülőatyja, aki állítólag egy külföldi ajánlat elfogadásán gondolkodik.
Iveta Radičová miniszterelnök is elhagyja a politikai hadszínteret, sőt az országot is: szociológiaprofesszorként Oxfordba kapott meghívást. Politikai elemzők szerint az ő távozása jelenti az országnak a legnagyobb erkölcsi és szakmai veszteséget, mert személyében népszerű miniszterelnököt, kitűnő szakembert és – ami manapság ritkaságszámba megy – elvhű politikust veszít el a jobboldal.
A vesztesek táborába tartozik a Magyar Koalíció Pártja is. Híveinek számát a két évvel ezelőtti voksolással összevetve nem sikerült megnövelnie a magyarországi közszolgálati médiából masszívan áradó kampány ellenére sem. Így a valamivel több mint százezer szavazat csupán 4,28 százalékot hozott a pártnak. Hogy a vereséget követi-e személycsere a vezető posztokon, az hamarosan eldől. De hogy túléli-e a párt a rá váró nehéz időszakot, azt az elkövetkező négy év mutatja majd meg.
És most nézzük, kik maradtak talpon, kik szólhatnak majd bele az országos ügyekbe, ha esélyt kapnak rá.
A három szlovák jobboldali párt, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), az SDKÚ és a liberális SaS (Szabadság és Szolidaritás) együtt mindössze 38 mandátummal rendelkezik a 150 tagú törvényhozásban. Ilyen gyenge egyébként még soha nem volt a jobboldal Szlovákiában, hisz elvesztette az évekig védőbástyájának számító Pozsonyt és Kassát is. Bukásának okát a politikai elemzők az úgynevezett Gorilla-ügyben látják: a korrumpálódott politikusok távozását követelő tüntetők szavazatukkal is véleményt mondtak. A szlovák értelmiség pedig azért fordult el a jobboldaltól, mert az nem akadályozta meg Iveta Radičová megbuktatását.
Meglepően jó eredménnyel, 8,55 százalékkal végzett az Egyszerű Emberek nevű mozgalom. A pártnak nem nevezhető tömörülés néhány tagja már az előző választási ciklusban is képviselő volt az SaS színeiben, és nonkonform viselkedésével, szabadszájúságával néha túllépett minden határt. Ennek ellenére szavazóbázisukat úgy ki tudták építeni, hogy a 150-es lista utolsó helyén induló vezetőjüket, Igor Matovičot a 150 ezernél több preferenciaszavazat az első helyre röpítette. Valószínűleg gyakran lesznek majd szereplői a parlamenti tudósításoknak.
A legnehezebb helyzetben talán a Most-Híd lesz. A magyar és szlovák választók bizalmát egyaránt élvező és képviseletüket felvállaló pártnak 13 parlamenti mandátuma van, de hogy kik lesznek a szövetségesei, az még kérdés. Számolnia kell azzal, hogy ki lesz téve az MKP intenzív támadásainak, és nem számíthat megértésre a magyar kormányzat részéről sem, amely mindeddig nem volt hajlandó tudomásul venni a párt létezését, mivel nem kizárólag a magyar közösséget képviseli.
S végül szólni kell a példátlan, 44,4 százalékos győzelmet arató szociáldemokrata Smerről. Vezetőjét, Robert Ficót Európa legsikeresebb balközép politikusának kiáltották ki egyes nyugati értékelések. Szlovákiai szakértők szerint sokkal óvatosabban és okosabban fog élni hatalmával, mint tette 2006 és 2010 között. Hogy egyszínű kormányt alakít-e, vagy megegyezik valamelyik ellenzéki párttal, az pár napon belül eldől. Tény azonban, hogy nem lesz nehéz dolga, hiszen a Smer 83 mandátummal rendelkezik a törvényhozásban, mindössze 9 szavazatra van szüksége az alkotmányos többséghez.
A párt elsöprő sikerét szociális programjának köszönheti, amire itt sokkal érzékenyebben reagál a lakosság, mint a nemzeti szólamokra. Ezt ékesen bizonyítják a száraz adatok: a dunaszerdahelyi és a komáromi, tehát a többségében magyarok lakta két járást kivéve egész Dél-Szlovákiában tarolt a Smer, egyedül több szavazatot szerezve, mint a két magyar párt együttvéve.
A cikket teljes terjedelemben a legfrissebb 168 Órában olvashatja.
