Szent tehén püspöklilában

Júliusban fogadta el a parlament a törvényt, amelynek alapvetéseiből akkor is ráismernénk szülőatyjára, ha nem tartotta volna fontosnak körülünnepelni művét azzal, hogy szerényen „kodifikációs remekműnek” nevezte – hacsak Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes számára nem a tavalyi fülkeforradalomtól számítódik az idő. Amellett, hogy legalább a nevében „százas” a törvény („2011. C.” – ez sem véletlen), még sarkalata is van: hogy ki számít egyháznak, azt mi mondjuk meg, most és mindörökkön-örökké, hisz a Gondviselés kegyéből elképzelhetetlen, hogy a Gonosz földi inkarnációja valaha kétharmadhoz jusson Mária parlamentjében.

Többek közt emiatt fordultak abból a mintegy kétszázötven egyházból az Alkotmánybírósághoz és a strasbourg-i Emberi Jogok Bíróságához számosan: 2012. január 1-jétől elvesztették az egyházi státust. „Kimaradtak a szaknévsorból”, a törvény mellékletében felsorolt dicső tizennégy (a Semjén–Szászfalvi-duó által felkentek) közül, s ezek után majd, ha teljesítik a feltételeket – amelyeknek egy részét csak később, kormány- vagy miniszteri szinteken fogalmazzák meg –, nem a bíróság mérlegelése, hanem a parlamenti többség kegyelme alapján válhatnak teljes jogú hitéleti közösséggé.

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége (MKTHK), amely 1989-ben vált hivatalosan bejegyzett egyházzá, teljesíti a törvényben megfogalmazott összes feltételt, mégsem került be a mellékletbe.

A krisnások – érthető okokból, hisz ők az egyetlen, jelentős támogatottságú nem zsidó-keresztény fundamentumú egyház az érintettek között – sem a politikai alku, sem a szövetség útját nem választhatták. A listán sportnyelven szólva előkelő helyen szereplő történelmi egyházak ugyanis a Hit Gyülekezete ellen is berzenkedtek, egy nem közel-keleti vallás felvétele esetén vélhetően szolgálatba helyezték volna a Szent Inkvizíciót. Azt sem kockáztathatták, hogy szövetséget kereső kezüket mondjuk a hangzatos nevű, ám annál szerényebb támogatottságú Igazság Oszlopa vagy az Élő Kövek Gyülekezete üsse félre Krisztus nevében.

Pedig vesztenivalójuk épp a krisnásoknak volt a legtöbb. Bár a csodavárás esetükben mondhatni alapfunkció, egyúttal azonban kóros naivitásról, a mutyilandi viszonyokban való teljes tájékozatlanságukról tanúskodik. Az egyház – legalábbis december elején, Kossuth téri demonstrációjukkor még úgy tűnt – elveszíti azt a mintegy kétszázhetven hektárnyi földet, amelyen a somogyvámosi – az elmúlt tizenöt évben egyedülálló értéket létrehozó – Krisna-völgy fekszik. Bár a 31. § (1) bekezdése szerint a kormány a törvény hatálybalépéséig, vagyis 2012. január 1-jéig a közcélú tevékenységet végző egyházakkal megkötött megállapodások tiszteletben tartása mellett azokat áttekinti, és szükség szerint új megállapodásokat kezdeményez, sem ezeknek, sem más, átmeneti vagy a súlyos érdeksérelmek orvoslására irányuló lépéseknek nyoma sincs. A magyar buddhista egyházak is bírnak néhány hektárnyival, de a földkérdés létükben csak a krisnásokat fenyegette – senki mást.

A Krisna-völgy védelmében született petíciót december eleje óta tizennyolcezren írták alá. A hozzáfűzött kommentek szerzőinek többsége – köztük sokan olyanok, akik fontosnak tartották közölni, hogy nem tagjai az egyháznak – felháborítónak tartja, hogy a júniusban elfogadott törvény nem ismeri el a közösséget, csupán a „vallási egyesületi” működési formát teszi lehetővé számára, s ebből adódóan – a törvény betűje szerint – nem lehet földtulajdona.

Hosszú Zoltán a Krisna-völgy kommunikációs vezetője. Szerintük a törvény azzal, hogy kizárta őket az egyházak sorából, szerzett jogokat sért, és súlyos érdeksérelmet okoz a Magyarországon több mint húsz éve működő egyháznak és a hívek tízezres nagyságrendű táborának. Kérdésünkre, hogy látnak-e szándékosságot, diszkriminációt a lépés mögött, úgy fogalmaz: ez épp most, a földtulajdonlás kérdése körül derülhet majd ki, hiszen ha csupán afféle „járulékos veszteségről” van szó, akkor ezt a kormány könnyűszerrel orvosolhatja. Például úgy, hogy a támogatottsági rangsorban negyedik-ötödik helyen álló egyházat 2012. január elseje után is elismeri, és nem kényszeríti, hogy számos, az egyházi működéssel összefüggő előnyt elveszítsen, és egyesületként folytassa.

Hosszú Zoltán szerint felmérhetetlen károkat okozna, ha a földtulajdonukat elveszítenék. Veszélybe kerülne az a csaknem húszévnyi munka, amelyet a biogazdálkodás, az ökokultúra, a környezet- meg természetvédelem és egy fenntartható, természetközeli életforma érdekében végeztek. Arról nem beszélve, hogy mindezt az ötezer éves védikus kultúrával együtt az évi harmincezres vendégforgalmuk révén Európa és a világ is ismeri már. A következmények között számolni kell azzal is, hogy a völgy mezőgazdasági és idegenforgalmi tevékenységével a környék legnagyobb munkaadója, tehát helyi lakosok tucatjainak egzisztenciája is semmivé válhat.

– A Krisna-völgyben van Európa egyetlen tehénvédelmi központja, ahol rendkívül kedvező körülmények között fejlődhetnek állataink. Itt a szintén ritka és környezetbarát nádgyökérzónás szennyvíztisztító rendszer működik, és a csaknem háromszáz fős közösséget ellátó farm sem külső elektromos energiát, sem gázt nem használ. Ezek azok az önellátó, önfenntartó minták, módszerek, megoldások, amelyekre a vidéki Magyarországnak ma a legnagyobb szüksége lenne a nagyüzemi élelmiszer-termelés, a környezetrombolás, a vidéki élet elsorvadásának alternatívájaként.

Kérdésünkre, hogy ha ekkora a tét, miért nem próbáltak – más egyházakhoz hasonlóan – egyezkedni, lobbizni, Hosszú így fogalmaz: a Krisna-tudatú hívek közössége sem ezen ügy kapcsán, sem máskor nem kíván politikai alkukba bocsátkozni. Az egyezkedés annak elismerése volna, hogy valamiben az egyházuk is hibázott – erről pedig szó sincs.

– Demonstrálunk, harcolni fogunk, ha úgy tetszik, a magunk békés eszközeivel: a londoni és amerikai hindu közösségek képviselői írtak a magyar miniszterelnöknek, és India nagykövete diplomáciai úton az indiai kormány rosszallását is kifejezte a Krisna-hívőkkel szembeni diszkrimináció miatt. Már csak azért is, mert a teológusok, vallástörténészek körében teljes az egyetértés abban, hogy a kereszténység és a hinduizmus ezen ágának értékrendje szinte teljes egészében megegyezik.
Móring József Attila, a három kilométerre lévő Somogyvár polgármestere, a körzet KDNP-s országgyűlési képviselője szerint a krisnásoknak nem a szent teheneiket kellene a Kossuth térre terelni, és hasonló performance-okkal népszerűséget hajhászni, hanem a valódi megoldást keresni.

– Mivel somogyváriként kezdettől fogva ismerem a Krisna-völgy működését, kapcsolatban vagyok az itteni vezetőkkel, csodálkozom, hogy nem kerestek meg a problémájukkal sem engem, sem pedig a terület felelősét, a szintén somogyi Szászfalvi László államtitkár urat. Törvényalkotóként meg vagyok győződve arról, hogy senki nem akarta ellehetetleníteni a közösséget, ebben az esetben csupán egyszerű technikai kérdésről van szó. Természetesen továbbra is működhetnek, és a törvény egyértelmű lehetőséget biztosít nekik arra, hogy megfelelő feltételek teljesülése esetén ezt egyházként tehetik majd. Ami a földjeiket illeti, nem tudom, mennyi abból a saját tulajdon, és mennyit bérelnek az államtól.

– A törvény előkészítése során természetesen a frakcióban szó esett a Krisna-tudatúak közösségéről is mások mellett – folytatja a polgármester. – Elmondtam, hogy mi ott a környéken jól ismerjük a Somogyvámoson folyó biogazdálkodást és turizmust, ami figyelemre méltó. De nem lehet elhallgatni a helyiek fenntartásait sem, hiszen például az előző polgármestert teljesen ellehetetlenítették egy, a falu és a völgy közötti nézeteltérés kapcsán. Intenzív gazdasági és marketingtevékenységet folytatnak, számos céget működtetnek, és nyilván kihasználták eddig az egyházakra vonatkozó kedvezményeket. Nem állítom, hogy bárki „bizniszegyházként” tekintene rájuk, de itt a környéken inkább a mezőgazdasági, idegenforgalmi, üzleti dimenziója látszik a működésüknek. Az éppen nemrég nemzeti emlékhellyé nyilvánított Somogyvár-Kupavár látogatottsága messze elmarad a Krisna-völgyétől.

Egyébként – és ezt nem mint polgármester vagy képviselő mondja, hanem mint a falu kántora – ez mégiscsak Koppány vezér és Szent László király földje volna. Jó lenne, ha minden a helyére kerülne. Az Újpest-szurkolók sem ülnek be a Fradi-szektorba... A tehenek az istállóba valók, a megoldást keresők a tárgyalóasztal mellé.

Tárgyalás ugyan nem volt, csak demonstráció, a bearanyozott szarvú tüntetők, Kavéri és Godavari fotogén volta miatt erőteljes médiareprezentációval. Bár a Fidesz–KDNP az elmúlt másfél évben – stílszerűen – a bismarcki ökör következetességével ragaszkodott tévedéseihez, december utolsó napjaiban számos váratlan fordulat tette izgalmassá a reménytelennek tűnő egykapuzást. 16-án Lázár János bejelentette, hogy visszavonják az egyházügyi törvényt – ebből a Krisna-hívek akár azt is hihették, hogy szent teheneik fújtak némi metántartalmú passzátszelet. Erről persze szó sincs, az univerzum leghercigebb frakcióvezetője csupán azt orrontotta meg, hogy az Alkotmánybíróság két nappal később – miután július óta aludt rá néhányat – az egész törvényt elmeszeli a házszabályellenes volta miatt.

Azt ugyanis, hogy az egyházi státust nem a bíróság, hanem a parlamenti kétharmad bírálja el, rosszhiszeműen, sunyítva, az utolsó pillanatban beadott módosítóval változtatták meg – hátha nem veszi észre senki. Észrevették, s erre hivatkozva csaptak le rá, holott alkotmányjogászok szerint inkább a tartalmát kellett volna vizsgálni: azt, hogy ezzel a kegyúri jogot szerző állam és a neki kedves egyházak ismét összefonódnak, ellentmondva minden létező nemzetközi normának. Az AB döntése így – hasonlóan a pankrátorok durvának tűnő, de gondosan koreografált akcióihoz – lehetőséget adott a kormánypártnak, hogy érdemi változtatás nélkül nyújtsa be és fogadtassa el a törvényt december 30-án, amelyet így már – épp saját kezét megkötve – nem fog vizsgálni a „taláros testület”.

Jutott azért jó hír is a krisnásoknak karácsonyra, hogy legyen okuk aranyba foglalni: az FM államtitkára által a földtörvényhez beadott módosítóval „azok az egyesületek, amelyek 2011 végéig egyházak voltak, és ilyen minőségükben földet birtokoltak, megtarthatják föltulajdonukat”. Nos, ezt hívja a somogyi népnyelv „mókolásnak”. Azon kívül, hogy ezzel lett egy „lex Krisnánk” is a többi mellé, maradtak a kérdések: mi lesz az esetleg ezután megszerzendő földdel? Vagy azzal, aki 2012 után veszti el a Fidesz kegyúri jóindulatát – megeshet – és vele az egyházi státust? Arról nem beszélve, hogy a legfontosabbtól, az egyházi „rangtól” is megfosztják őket, s így kétséges, folytatni tudják-e hitéleti, jótékonysági tevékenységüket.

Az Ételt az életért elnevezésű programjuk keretében került sor a szokásos karácsonyi ételosztásra a Blaha Lujza téren (amúgy a főváros már száműzni akarta őket a Telekire). Tragikus képek jelentek meg a sajtóban: a sor a Szent Rókus-kápolnáig ért, s attól tartunk, hogy nem szolidaritásból mentek oda annyian. Mindegy: majd pont az ételért sorban álló ezrek látványa hatja meg szent küldetésükben a kiválasztottakat...