A méhnyakrák első jele ez az alattomos tünet lehet
Az egyik leggyakoribb nőgyógyászati daganat tünete sokáig teljesen észrevétlen marad, pedig a korai felismerés életet menthet.
A méhnyakrák az egyik leglassabban kialakuló, ám az elhanyagolás miatt rendkívül súlyos következményekkel járó nőgyógyászati daganatos betegség. Az American Cancer Society (ACS) adatai szerint az Egyesült Államokban évente körülbelül 13 000 új esetet diagnosztizálnak – és ez csak az ismert statisztika. A korai stádiumban való felismerés szó szerint élet-halál kérdése, ám a probléma ott kezdődik, hogy a betegség hosszú ideig tünetmentes lehet, vagy csak enyhe, könnyen félreértelmezhető jelekkel jelentkezik.
A méhnyakrák tünetei: ezekre figyeljen, mielőtt túl késő lenne
Az egyik legelső tünet a menstruációtól független vérzés, amely gyakran szexuális együttlét után jelentkezik, de lehet pecsételő jellegű is. Ez a panasz sok esetben nem tűnik vészesnek, ezért a nők hajlamosak figyelmen kívül hagyni vagy a hormonális ciklusra fogni. A méhnyakrák azonban éppen így tud észrevétlenül előrehaladni. A rendellenes hüvelyi folyás, különösen ha kellemetlen szagú vagy rózsaszínes színű, szintén intő jel lehet.
A betegség későbbi szakaszában kismedencei fájdalom, fájdalmas szexuális együttlét, valamint fájdalmas vagy nehéz vizelés is felléphet, amely már a daganat kiterjedtebb jelenlétére utal. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a tünetek nem kizárólag méhnyakrákra utalhatnak – viszont minden esetben orvosi kivizsgálást igényelnek.
A méhnyakrák leggyakoribb kiváltó oka a humán papillomavírus (HPV) fertőzés, amely ellen létezik hatékony védőoltás. Az American Cancer Society és a CDC (Centers for Disease Control and Prevention) egyaránt hangsúlyozza, hogy a 11–12 éves kor közötti fiatalok HPV elleni oltása akár 90%-kal is csökkentheti a méhnyakrák kockázatát felnőttkorban.
A megelőzés másik kulcsa a rendszeres szűrés: az úgynevezett Pap-teszt (Papanicolaou-vizsgálat) és HPV-szűrés kombinációja már a rákmegelőző állapotokat is képes kimutatni, évekkel azelőtt, hogy a daganat kialakulna. A szűrés ajánlott gyakoriságát az életkor és az egyéni kockázati tényezők befolyásolják, de az ACS jelenlegi ajánlása szerint a 25 és 65 év közötti nőknek legalább 3–5 évente javasolt elvégezniük.
Sok nő csak akkor fordul orvoshoz, amikor már a tünetek kellemetlenné válnak – ám ekkor a betegség már előrehaladott lehet. Ezért különösen fontos, hogy a nők ne csak a megelőző intézkedéseket vegyék komolyan, hanem a legapróbb, furcsának tűnő elváltozást is jelezzék nőgyógyászuknak.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Freepik)
