Miért a társadalom fizeti a randalírozók költségeit?
Nem vagyok egyedül azzal, hogy minden nemzeti ünnep stresszel és traumával fenyeget, amitől – családommal együtt – menekülünk. Nem megyünk az utcára sem, hogy elkerüljük az esetleges atrocitásokat.
Miért kell ennek így lennie?
A szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás demokráciánk nagy vívmánya, ezzel mindenki egyetért. De éppen e szabadságjog hazai gyakorlata akadályozza a nyugodt ünneplést. Kell, hogy a tőlünk eltérő vélemény is hangot kapjon, egyetértek. De a többségnek, akik békésen szeretnének emlékezni, ünnepelni, nincsenek jogai?
Franciaországban senkinek nem jutna eszébe július 14-én a Champs-Élysées-n ordítozni, hogy vesszen Sarkozy! Ha esetleg mégis, a francia rendőrök nem teketóriáznának.
És költséges ám a randalírozás is. Nemcsak az a probléma, hogy néhány eszement vagy gátlástalan ember (nincsenek többen, mint pár százan) feldúlja a várost, és miattuk több ezer rendőrt kell szolgálatba állítani, hanem hogy a bíróság több hónappal később nevetségesen enyhe ítéleteket hoz.
Miért nem fizettetik meg az egyénekkel vagy a szervezőkkel a szándékosan okozott károkat?
Ha valaki a tilosban parkol, megbüntetik. Ha kárt okoz, általában felel érte. Miért a társadalom fizeti a randalírozók költségeit?
Néha úgy tűnik, a mi országunkban összekeveredik a demokrácia és az anarchia fogalma. Pedig a rend nem okvetlenül jelent diktatúrát.
Havas Gábor
E-mail
