Magyar siker: új fejezetet nyitott a két kutató

Az érelmeszesedés okait vizsgálva a két magyar kutató a tanulmányban elsőként vetette fel és szolgáltatott klinikai bizonyítékokat arra, hogy a vörösvértestek szabaddá vált hemoglobinja központi szerepet játszik az érszűkületet okozó, úgynevezett szklerotikus plakkok kialakulásában. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának két professzora. Balla György és Balla József már több mint két évtizede vizsgálják a jelenséget – írja az

A testvérek - akik közül Balla György a DE OEC Gyermekgyógyászati Intézetének igazgatója, Balla József pedig a felsőoktatási intézmény Nephrologiai Tanszékének vezetője - az 1990-es évek elején elsősorban elméleti kutatásokat végeztek. A két kutató ebben az időben leírta, hogy a hem, a vörösvértestek egyik fő alkotórészének, az oxigén és a szén-dioxid szállítását végző hemoglobinnak a vastartalmú porfiringyűrűje nagyon hatékonyan segíti az alacsony tömegű vérzsír oxidációját, ugyanakkor az erek belsejét bélelő, vékony hártya, az endothelium sejtjeit is károsítja, érzékennyé téve azokat a nagy reakcióképességű, rövid életű, de az emberi szervezetben sok kárt okozó szabadgyökökkel szemben. Ugyanakkor a hem, nem mérgező dózisban alkalmazva, néhány órán belül védelmi rendszert alakít ki, ami minden emberi sejtben létrejöhet, így magában az erek falában is. A sejtekben megtalálható védekező rendszer, az általuk hemoxigenáz/ferritinnek elnevezett szisztéma egy általános stressz adaptációs védelmi reakció.

Az elméleti megalapozás után a kutatók az utóbbi tíz esztendőben már arra törekedtek, hogy érbetegségek, köztük az érelmeszesedés okaival kapcsolatos elméletüket a gyakorlatban is igazolni tudják. A Debreceni Egyetemen - külföldi kutatók bevonásával - folytatott kísérletek egyik legfontosabb megállapítása: a vörösvértestek indítják el az érszűkülethez vezető folyamatot azzal, hogy bejutnak az érfal belső részén található, koleszterinnel átitatott foltokba, az úgynevezett lágy plakkokba. A vörösvértestek itt azonnal szétesnek, az egyik fő alkotóelemük, az oxigén és a szén-dioxid szállítását végző hemoglobin pedig kiszabadul és oxidálódik. - A felszabadult hemoglobin ekkor a „rossz tulajdonságait" mutatja meg - fogalmazott Balla József, kiemelve a hemoglobin molekula vastartalmú részének, az oxigént lazán kötő hem-nek a szerepét. Ez a hem a felelős ugyanis a lágy plakk oxidációjáért és az annak környezetében lévő sejtek károsodásáért, sőt pusztulásáért. A szabaddá váló hem által elindított láncreakció eredményeként a lágy plakk instabil, rosszindulatú plakká változik, az artériák belső fala pedig károsodik. A hemoglobin oxidációjakor azonban nem csupán a hem okoz problémát: a globin, a fehérje is oxidálódik és ezzel gyulladást eredményez.

A hem ereket károsító hatása ellen azonban a szervezet képes védekezni. - Ha az általunk leírt hemoxigenáz/ferritin rendszer elég aktív, akkor a sejtek túlélik a káros folyamatokat, ha viszont nem, akkor elpusztulnak - mondta Balla György, aki felfedezéseik egyik legfontosabb várható hatásának azt nevezte, hogy az érrendszeri megbetegedések területén új diagnosztikus és terápiás eljárások bevezetése válik lehetővé.

A két kutató példaként említette, hogy a lágy plakk instabil, rosszindulatú plakká történő alakulását, az érszűkület elindulását előre megjósolhatóvá teheti a hemoglobin oxidációs termékeinek a kimutatása, vagy éppen a kóros folyamatok ellen ható védekező rendszer állapotát jelző molekulák minőségének és szintjének a mérése. Ez a hemoxigenáz/ferritin rendszerrel és az azt támogató plazmafehérjék révén lehetséges. Erre alkalmas a vér kémiai és molekuláris biológiai laboratóriumi módszerekkel történő vizsgálata, valamint a mágneses rezonancián alapuló képalkotó eljárás.

Az érelmeszesedés elleni tudományos küzdelem ezen megközelítésével korai szakaszban feltérképezhető és azonosítható az erekben kialakuló instabil, rosszindulatú plakkok jelenléte. A két magyar kutató úgy véli: nem is olyan sokára lehetővé válik, hogy az orvosok erre a célra kifejlesztett műszerek segítségével meghatározzák azokat a helyeket, ahol a lágy plakkok oxidációjával a veszélyes folyamatok elindulnak, ami az érszűkület kialakulásának bekövetkeztét vetíti előre.