Klasszicoolt a lusta agyaknak!
Támadják Nógrádi Gábort. Miért? Mert – felismerve a magukat „cool”-nak tartó mai magyar fiatalok igényeit, pontosabban igénytelenségét – kiadott egy klasszikus műveket tartalmazó rövidített, egyszerűsített sorozatot. Van is rá kereslet!
Nem csoda. Tanáraimtól azt hallom: nagyságrendekkel kevesebbet tudnak ma a fejekbe csepegtetni, mint 15-20 évvel ezelőtt. A negatív és szignifikáns színvonalcsökkenést osztályról-osztályra is tapasztalni lehet.
A zanza-regények eladási mutatói mindenesetre e sorozatok készítőit igazolják: az iskolák 20-30-asával rendelik ezen új, „összefoglaló” műveket. Sőt jó néhány magyar tanár, aki már elolvasott párat, kifejezetten pozitívan nyilatkozott a kiadás minőségéről. Miért is ne? Több iskolában már a Harry Potter is kötelező olvasmány…
Meg aztán: hány és hány rövidítést találni a polcokon. Ott van példának okáért a 100 Híres regény. Remek kiadás, elmeséli sztorit 15 oldalon.
Saját tapasztalatból mondhatom, hogy túl lehet vele élni a felmérő dolgozatokat, lehet belőle témazárót írni. Sőt, hogy idézzem egyetemi előkészítős magyar tanárnőmet: „Aki a felvételire készülésig nem olvasta el az eredetit, már ne is álljon neki, remek rövidítések vannak!”
Abszolúte egyetértek. Csakhogy ebben az estben nem többről, mint az egyszeri túlélésről van szó. Mert bizony egy ügyes tanár azt fogja megkérdezni, hogy Athalie milyen színű ruhát viselt mikor először találkozott Tíméával, ami ugye nincs benne a rövidítésben. Na és az új Klasszikusokban? Hát elég valószínű, hogy ott is lehet majd olyan információkat találni, amely a szerkesztők szerint nem érte meg a magyarról-magyarra fordítást.
Azt is megkérdezném: a szülők mi alapján remélik, hogy gyermekük a 15 oldalas rövidítés helyett majd a 200-at fogja választani? A mai világ arra tanítja őket, hogy a legkisebb ráfordításból a legnagyobb nyereséget sajtolják ki.
Csakhogy ha az ember diákkorában nem olvassa el a regényeket, sosem fogja megérteni, hogy Jókai mitől is volt olyan zseniális. Hogy a sohasem látott dolgokat micsoda hihetetlen érzékletességgel tudta megjeleníteni.
Persze Nógrádi Gábort nincs miért kárhoztatni. Ő csak észrevett egy igen jövedelmező lehetőséget és kihasználta. Erről szól a boldogulás. A mai – Győzikén és csatolt részein szocializálódott – társadalom meg boldogan fogja kézbe venni a Klasszikusok újramesélését. Azzal nyugtatgatva magát: lám, ő tesz saját épülése érdekében, hiszen nem a 100 Híres regényt olvassa. Hát akkor mit is?
