Fukusima egy év távlatában – körülmények és következmények

A Japán Újraépítését Kezdeményező Alapítvány egy független testületet hozott létre annak érdekében, hogy kivizsgálják a kormány, a Tokyo Electric Power Company (Tepco), illetve egyéb kulcsszereplők lépéseit a katasztrófával kapcsolatban. Az alapítvány elnöke, Yoichi Funabashi, valamint a vizsgálati csoport személyi igazgatója, Kay Kitazawa magyarázatot adtak az okokra, melyek a katasztrófára való hiányos felkészülés mögött állnak. Megállapításaik alapjául 300, a balesetben érintett emberrel – köztük Kan Naoto, akkori miniszterelnökkel – készült interjú szolgál.

A cikk rámutat, hogy Kan titokban utasította Shunsuke Kondo-t, a Japán Atomenergiaügyi Bizottság elnökét, hogy dolgozzon ki egy tervet a „legrosszabb eshetőségre”, ha a nukleáris balesetből fakadó krízis tovább mélyülne – ez 6 különböző, és egyre drasztikusabb módszert jelentett azokra az esetekre, ha az atomerőmű egyes rendszerei meghibásodnának. Ennek egy részletét be is mutatják a cikkben. A legszélsőségesebb forgatókönyv az erőmű 170 km-es körzetén belül teljes evakuálást rendelt volna el, illetve a szél irányától függően Tokió nagyvárosi területeiről 30 millió lakos kitelepítését.

A vizsgálat szerint a szökőárra lehetett, és kellett is volna számítani. A 869-es Jogan cunamival kapcsolatos korábbi kutatások kimutatták, hogy egyáltalán nem példa nélküli a magas vízállás lehetősége azon a partvonalon, ahol az erőmű található. A Tepco saját, nukleáris energiával foglalkozó részlege is felismerte ezt a kockázatot, azonban nemes egyszerűséggel csak „elméletinek” nyilvánították azt. A szabályozó hatóságok is ösztönözték a vállalatot, hogy fejlesszék biztonsági intézkedéseiket, de kötelezővé már nem tehették számukra.

Sok emberi mulasztás történt Fukushimában, bizonyítva mennyire veszélyes több reaktorblokkot közvetlenül egymás mellé építeni. Masao Yodhidának, az erőmű vezetőjének a baleset idején egyszerre kellett megbirkóznia 3 magolvadással 3 különböző reaktorban, és védtelen üzemanyag tartályokkal 4 másik egységben. Mindez nem egy ember hibájából következett be, hanem szisztematikus volt: mikor a helyszínen dolgozók a súlyos balesetek kézikönyvére hivatkoztak, nem találták benne a válaszokat. És akiket később tévesen felelősségre vontak a hűtőrendszer állapotáért valójában sosem üzemeltek még be egy ilyen rendszert – tulajdonképpen szakképzettség nélkül csöppentek ebbe a krízishelyzetbe. A szerzők szerint a Tepco viseli az elsődleges felelősséget a katasztrófa következményeinek inkompetens kezelése miatt. A szervezet megbukott a gyors döntéshozatal terén, így elvesztette a kormány bizalmát is.

A cikk a kormányzati oldalt, köztük a Nukleáris és Ipari Biztonsági Ügynökséget, illetve a Nukleáris Biztonsági Bizottságot is bírálja, amiért lebecsülték az ügy fontosságát. A Környezeti Vészhelyzetek Előrejelzéséért Felelős Kormányzati Rendszer, mely a kormány döntéseit hivatott segíteni evakuálás esetén, egyáltalán nem volt aktív a történtek alatt. A japán kormány most azt fontolgatja, hogy új bizottságokat hoz létre az utóbbiak helyett a Környezetvédelmi Minisztérium külső szerveként. A „teljes biztonság” általánosan elfogadott mítosza egyre csak gyarapította az atomenergia támogatóit az utóbbi évtizedek alatt, egyben hozzájárult a megfelelő előkészítés hiányához. A közvéleményt hasonlóképpen félreinformálták a bejelentett sugárzási szinteket illetően is.

„A vizsgálatunkból egyértelműen kiderül, hogy még egy olyan technológiailag fejlett országban, mint Japán sem volt semmilyen szinten felkészülve se a kormány, sem pedig a Tepco egy ilyen összetett atomkatasztrófára, mely egy földrengéssel, és egy szökőárral kezdődött. Ez most évtizedekig komoly hatással lesz majd a japán közvéleményre.” - írják a szerzők. „A tanulmányok végkövetkeztetése röviden összefoglalható: egy, a szervezetek és a polgárok szintjén is rugalmas országot kell létrehoznunk, és így hatékonyan reagálhatunk a katasztrófákra, vagy akár meg is szüntethetjük őket.”

A Japán Újraépítését Kezdeményező Alapítvány felállított egy Független Vizsgálati Bizottságot a 2011 szeptemberében bekövetkezett nukleáris baleset kivizsgálásának ügyében. A bizottság 6 elismert szakértőből áll, vezetője pedig Koichi Kitazawa, neves tudós, a Japán Tudományos és Technológiai Ügynökség egykori elnöke.

A jelentés szerzői Yoichi Funabashi, a Japán Újraépítését Kezdeményező Alapítvány elnöke, egyben a Keio Egyetem vendég professzora, és Kay Kitazawa, ugyanezen alapítvány vizsgálóbizottságának személyzeti igazgatója, tanácsadó, valamint a várostervezés és irányítás szakértője.

Forrás: