Búcsú Kopp Máriától

Soha nem írtam nekrológot, s mint megszeppent kisdiák legszívesebben hagynám a feladatot másra. Írjon gyászbeszédet az, aki képes döbbenetet, torokszorító fájdalmat szűken számolt karakterekbe foglalni. Méltassák a halottat azok, akik felfogták és elhiszik, hogy Kopp Mária nincs többé.

Én egyelőre nem tudom elhinni, hogy Mária „elment”. Túl sok dolga volt itt, túl nagy szükség lett volna még rá. Képtelenség, hogy csak úgy „eltávozzon”, magyarázat nélkül. Örökre.

A halál sokismeretlenes egyenletét nem tudom megfejteni.

Nézem az újságokat: kormánypárti és ellenzéki lapok egyaránt megrendülten búcsúznak. Gyászol a Fidesz és az MSZP is. Talán Kopp Mária volt az egyik utolsó közszereplő, aki mindannyiunk számára hiteles és irányadó volt. Nélküle elveszettebben bolyongunk majd jobb- és baloldalon.

Éppen most akartunk interjút kérni tőle, a társadalmi konszolidáció esélyeiről kérdeztük volna. Párbeszéd helyett csak a keserű monológ maradt.

Utoljára március 15-én láttam őt a televízió parlamenti közvetítésében: Orbán Viktor miniszterelnöktől a Magyar Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal vette át. SMS-ben gratuláltam neki, és rögtön válaszolt. Ahogyan szokott: szűkszavúan, derűsen. Üzeneteit soha nem töröltem ki a mobiltelefonomból. Valahogy jó volt újraolvasgatni őket, amikor úgy éreztem: az országos gyűlölködésből nincs kiút.

Közéleti cikkeinkhez gyakran keresünk megszólalókat „a másik oldalról” is. Sokszor töprengünk: kik azok a mérvadó, józan konzervatív értelmiségiek, akikkel megvitathatnánk közös ügyeinket? A politikai lövészárkok felett kikkel folytatható még dialógus? Egyre rövidebb a névsor.

Kopp Mária orvos, pszichológus konzervatív liberálisnak vallotta magát, és soha nem félt a nézeteit nyíltan vállalni. Fontosnak tartotta a szabadelvű értékeket is, küzdött a kirekesztés ellen, és hangoztatta: csak a sokszínűség teheti gazdaggá a nemzetet. Tudományos igazgatóhelyettesként vezette az SE egykor általa alapított Magatartás-tudományi Intézetét, és büszke volt arra, hogy különféle világnézetű kollégákkal dolgozhat egy csapatban.

Tavaly februárban adott utoljára nagyinterjút nekünk. Akkoriban kezdődött a liberális filozófusok elleni politikai hajtóvadászat. Kopp Mária a 168 Órának mégis elmondta: egyik szellemi tanítómesterének Heller Ágnest tekinti. Az ő műveiből tanulta meg, hogy legfőbb emberi értékünk az erények gyakorlása.

Kopp Mária keresztény gondolkodóként hitte, hogy az egymás iránti szolidaritás és bizalom mentheti meg az országot.

A magyar lelkiállapot kutatójaként éveken át felméréseket végzett a lakosság egészségügyi és mentális állapotáról. Kimutatta, hogy a magyar férfiak korai halálának a rájuk nehezedő egzisztenciális nyomás és a stressz a legfőbb oka. A család viszont a legjobb egészségvédő „faktor”: tovább élnek, akiket vár valaki otthon.

A magány, a fölöslegesség érzése veszélyes népbetegség nálunk.

Értékvesztett társadalmunkról drámai tükröt tartott a mindenkori hatalomnak. Vizsgálatai szerint az emberek nyolcvan százaléka gondolja azt, hogy itt senkire nem lehet számítani, és csak csalással, korrupcióval lehet előre jutni. Kopp Mária közéleti diagnózisaiban sohasem ítélkezett. Őt a gyógyítás érdekelte, és hirdette: közérzeti bajaink orvoslásában minden politikai döntnöknek és a véleményformáló elitnek közös felelőssége van.

Kopp Mária ajánlót írt a Fidesz 2010-es kampányprogramjához. Nemrég viszont a Professzorok Batthyány Körének elnökségi tagjaként ő is lemondásra szólította fel a plágiumbotrányba keveredett Schmitt Pál köztársasági elnököt. Mintha ezzel a gesztusával is azt üzente volna: ideológiai kötődésnél, politikai hovatartozásnál sokkal fontosabb az emberi tisztesség. A tudós erkölcsi feddhetetlensége.

Vajon hányan értik ma üzenetét jobb- és baloldalon?

Tudományos tevékenysége mellett se szeri, se száma nem volt társadalmi megbízatásainak, egyik főszervezője lett a Népesedési Kerekasztalnak. Mégis mindenkire volt ideje, ránk, baloldali újságírókra is. Úgy gondolta, a közéleti feszültségek oldásában mediátorszerepet tölthet be a média. Társadalomjobbító hivatásában partnernek tekintett minket is. Az egy évvel ezelőtt adott interjúját beválogattuk a Közéleti közelharcok című riportkötetünkbe. Nagyon örült neki, és arra kért minket, a róla szóló rövid életrajzban mindenképpen emeljük ki, hogy kutatásait 2009-ben elhunyt férjével, Skrabski Árpáddal együtt végezte.

Ebben az utolsó nagyinterjújában új társadalmi kiegyezést sürgetett, és arról is beszélt nekünk, hogy a jobboldalnak is nyitottabbá, elfogadóbbá kellene válnia: ha valaki másként gondolkodik a hazáról, még nem azt jelenti, hogy hazaáruló.

Toleránsabb, önkritikusabb mondatot hazai konzervatív értelmiségitől mostanában nem hallottunk.

Kopp Mária egyébként tudományos titulusaival sohasem kérkedett. Nemzetközi hírű professzor asszonyként is mindenkit tegezett. Kicsi, könyvekkel zsúfolt egyetemi dolgozószobája bárki előtt nyitva állt. Nagyon szeretett fiatalok között lenni, elképesztő volt a vitalitása, energiája, szellemi frissessége. A haláláról szóló híradásokból tudtam meg, hogy már hetvenegy éves múlt.

A Fidesz honlapján olvasható: „Kopp Mária nemcsak a magyar lelkiállapot, hanem a magyar lelkiismeret professzora volt.”

A veszteségben nagykoalíció vagyunk.