Az argentínai magyar közösségek történetét kutatják Szentendrén
Újabb magyar diaszpóra, ezúttal az argentínai magyar közösségek történetét kutatják a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai – mondta el az MTI-nek a skanzen tudományos igazgatója.
Sári Zsolt felidézte, hogy a skanzen diaszpórakutatása néhány éve kezdődött azzal a céllal, hogy a diaszpórában élő magyarság építészetét, lakáskultúráját és életmódját is dokumentálják és bemutassák.
A program első állomásaként tavaly egy észak-amerikai (Vintondale, Pennsylvania) magyar kolónia szellemi és tárgyi örökségét tudták feltérképezni, majd hazahozni, az NKA Ithaka programjának támogatásával pedig ebben az évben a chacói magyarok történetét vizsgálják.
Argentínába érkezve a magyarok nem a legkedvezőbb vidékre kerültek, a fővárostól még 1300 kilométert kellett utazniuk az északi részen fekvő Chaco tartományig, ahol az éghajlat szubtropikus és a föld nehezen művelhető.
Ma főleg két településen, a 40 ezer lakosú Villa Ángela városban és a szomszédos Coronel Du Graty faluban, valamint a környező tanyákon találni magyarokat, így ez a két település lett a kutatás központja. A chacói magyarok a diaszpóra egyik legszegényebb közössége volt, tagjai szinte kizárólag mezőgazdasággal foglalkoztak, ezért a kutatás középpontjában is a mezőgazdasági tevékenység és az oktatás áll. A vizsgálat ehhez kapcsolódva két épülettípusra és annak berendezéseire összpontosul: az egykori telepesek lakóházaira és az iskolára.
A skanzen tudományos igazgatója a jelenlegi helyzettel kapcsolatban elmondta: mivel nem volt magyar tanár és az emberek csak otthon beszélhettek magyarul, hamar elkezdődött a nyelvvesztés. A vegyes házasságokban – különösen akkor, ha az anya volt más nemzetiségű – ez a folyamat tovább gyorsult. Hozzáfűzte: ma már csak néhány idősebb ember beszél magyarul. Többen értik még, de a fiatalabb generációk már egyáltalán nem használják a nyelvet – jegyezte meg.
A kéthetes kutatóúton Cseri Miklóssal, a skanzen főigazgatójával felmértek egy 1917-ben épült tanyát, a rajta lévő lakóházat, mellék- és gazdasági épületeket, valamint egy 1950-es években épített iskolát is. A kutatáson több másod- és harmad- generációs kivándorlóval készítettek interjúkat, emellett találkoztak a magyar szervezetek tagjaival, megismerkedtek a mai magyar közösség helyzetével és lehetőségeivel. A kutatásban segítségükre volt Zsonda Márk, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Kőrösi Csoma Sándor programjának ösztöndíjasa.
