Atombunker a Teleki Blankában

Meglátogattuk egy tanórán Pukli Istvánt, a budapesti Teleki Blanka Gimnázium igazgatóját. Kíváncsiságunkat az keltette föl, hogy a tanármegmozdulások egyik vezetője részben a saját gyakorlatára hivatkozva állítja, gyökeres fordulatra van szükség a közoktatásban: a tananyag drasztikus csökkentésével együtt a hagyományos, ismeretátadó tanítás helyett a kompetencia alapú képzést kell előtérbe helyezni. Tény, hogy Pukli módszereinek elterjedéséhez – a törvényi változásokon túl – a pedagógustársadalom szemléletváltására is szükség lenne. Ám az is tény, hogy az igazgató úr nem szokványos órát tartott; diákjai egy atomtámadás túlélőivé váltak. Hogy mi volt ezzel Pukli István célja, arról a 168 óra ma megjelenő számában olvashatják Cseri Péter riportját.

Fidesz: a tanárok ultimátuma bolsevik diktátum

Van egy rakás cowboyos flanelingje, sőt kockás alsónadrágja Németh Szilárdnak, a Fidesz alelnökének, aki Pukli Istvánt, a pedagógustüntetés egyik szervezőjét ügynöknek, a tanárok ultimátumát pedig bolsevik diktátumnak tartja. A pénteken megjelenő 168 Órában így fogalmaz: „Olyan csata zajlik, amit a kormány fog megnyerni.

Az úri középosztály vétke

Új könyvében a régi keresztény középosztály túlélője, egy jóval nyolcvanon túli férfi gyón arról, hogy szinte egész életét lelkiismereti válságban élte le abban a társadalmi közegben, amely változni képtelenül őrizte hagyományait és félelmeit, amely ugyan gyűlölte a nácikat, de természetesnek tartotta a saját szalon – antiszemitizmusát. A kivégzés éjszakája szerzőjét, Görgey Gábort kérdeztük. Az író úgy fogalmaz: „Annak a bunkósított reneszánsznak, amivel most Orbánék próbálkoznak, még felszínesen sincs semmi köze az úri középosztály világához.” Interjúnk a ma megjelent 168 Órában.

Digidriver a blogszínházban

A Shure Stúdió színpadán felmegy a függöny: London külvárosában vagyunk, egy apartmanban. Egy asztal a díszlet, férj, feleség, kisfiú körülötte. A férfi melósruhában van, mintha éppen most érkezett volna haza a munkából. Monológba kezd: „Nehézgépkezelő vagyok. Közérthetőbben: markológépes. Itt, Londonban: diggerdriver. A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Negyvennyolc évesen már nehéz nyelvet tanulni. Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek, és tisztességes fizetést találni magamnak.” A Diggerdrájver című előadást Bagossy László rendezte, a kivándorolt melóst Epres Attila alakítja. A történet valós hősére pedig az interneten találtak rá az alkotók. A dráma arról is szól: miért hagyják el a legjobb szakembereink az országot, és ki a felelős mindezért? Írásunk a ma megjelenő 168 Óra hetilapban.

Lopás új megvilágításban

Pedig korábban mennyi energia ment el arra, hogy bőszen hirdessék: ők, a hatalomban terpeszkedő illetők éjt nappallá téve és szüntelenül és látástól parasztvakításig, továbbá fáradhatatlanul és lankadatlan áldozatkészséggel és önzetlenül csakis a népért a népnek, meg a haza szolgálatában lop... izé Lope de Vega hőseit megszégyenítő hősiességgel a zemberek boldogításáért.