A tragikus kudarcról mélyen hallgatott a gyógyszercég
Elhallgatta a nyilvánosság elől egy izraeli gyógyszercég, hogy az elején hatásosnak tűnő kezelésük ellenére néhány hónap után meghalt egy román kislány.
A Pluristem biotechnológiai cég által kifejlesztett őssejt-készítmény megmentette egy hétéves kislány életét, akit sikertelen csontvelő-átültetés miatt közvetlen életveszély fenyegetett, és akin már semmiféle ismert kezelés sem segíthetett. A hírt a haifai (Izrael) székhelyű Pluristem ez év májusában tette közzé, azzal a zárszóval, hogy a kislány elhagyta a kórházat, és otthonába távozott. A közlemény hatására a cég tőzsdei értéke meredek emelkedésbe kezdett, és a tulajdonosok a részvények eladásából jelentős bevételre tettek szert, írja az
Origo.Hallgatott azonban a Pluristem médiagépezete, amikor a romániai kislány négy hónappal azt követően, hogy megmentésének híre bejárta a világot, mégis eltávozott az élők sorából. A lány halála után egy héttel a cég a részvényeladásokból mintegy 34 millió dollárt profitált.
A Bloomberg hírügynökség, illetve az általa megszólaltatott piaci és jogi szakértők szerint az effajta egyoldalú tájékoztatás nem kifejezetten etikus.
A Pluristem képviselője, Zami Aberman minderre a Bloomberg Newsnak adott telefonos interjúban úgy reagált, hogy a kórházból való elbocsátás után a cégnek nem feladata a betegek sorsát nyomon követni, így semmi sem kötelezte őket a lány halálhírének közzétételére. Aberman leszögezte: „Az egyetlen, ami jogi szempontból számít: igazat mondtunk-e, amikor azt állítottuk, hogy a beteg fizikai állapota javult. Amikor láttuk, hogy a vérkép kezd helyreállni, sikeresnek nyilvánítottuk a kezelést.”
A romániai kislány csodás megmenekülése és tragikus halála olyan fontos orvosetikai és szabályozási kérdéseket vet fel, amelyek messze túlmutatnak a konkrét jogvitán. Az eset az úgynevezett méltányossági eljárás (compassionate use) keretében alkalmazott kezelés klasszikus példája. Méltányossági eljárásról akkor beszélnek az orvosok, ha egy beteg, akin már biztosan nem segít semmilyen ismert gyógymód, utolsó esélyként egy engedéllyel még nem rendelkező gyógyeljárásban részesül. Elképzelhető, hogy a kezelés annak dacára megmenti a beteget, hogy még nem nyert hivatalos jóváhagyást, és a sikeres vagy sikertelen kimenetelből ki-ki megpróbálhat a maga számára tanulságot levonni.
Egy azonban biztos: a gyógyszerügyi szabályozó hatóságok számára egyedi, anekdotikus esetek nem szolgálhatnak alapul egy gyógyszer vagy gyógyeljárás hatékonyságának megítéléséhez és annak törzskönyvezéséhez.
