A torinói lepel Y pozíciót ábrázol
A nevezetes torinói lepel tanúsága szerint, amelyen egy keresztre feszített férfi lenyomata látható, legyen bárki is a megfeszített, nem kezeit kétoldalt kinyújtva szenvedte el a kereszthalált, hanem a karját feje fölé tartva szegezték a keresztre.
A kereszten kétoldalt kinyújtott karú Krisztus-ábrázolás mára mélyen berögzült a keresztény képzeletvilágba. De ez nem feltétlenül volt mindig így a kereszténység történetében – számolt be róla a Népszabadság.hu.
A torinói lepel finom fehér vászondarab, amelyen egy meztelen férfi halvány lenyomata látható, akinek –egyéb sebek mellett – a kezein vércsíkok futnak le. Sokan vélik úgy, hogy a lepel az a gyolcs, amelybe a keresztről leemelt Jézus testét csavarták, s rajta az ő sebei és vére látható. Ám hitelt érdemlő feljegyzések a lepelről csak a XIV. századtól kezdve találhatók, és szénizotópos vizsgálatok szerint a gyolcs valójában a középkorban készült.
De ha hamisítvány, akkor is érdemes tanulmányozni a különös ereklyét, mert a művészet és az emberi találékonyság rendkívüli darabja – mondta elMatteo Borrini, a liverpooli John Moores Egyetem kutatója a New Scientistnek. Borrini a lepel vizsgálatakor azt szerette volna kideríteni, hogy a bal karon tisztán látható vérfolt elhelyezkedése megfelel-e a csuklónál keresztre feszített ember kifolyó vérének áramlási irányával.
Megkérte Luigi Garlaschellit, a Paviai Egyetem munkatársát, hogy végezzen kísérletet azzal kapcsolatban, hogy a keresztre feszítés során a különböző kéztartáskor milyen irányban folyik a vér. A kísérlet során az önkéntes kézfejébe egy kanült dugtak.
Azt találták, hogy a leplen látható vérfolyás iránya csak akkor felel meg a keresztre feszítéskor elszenvedett alaknak, ha a karok a fej felett voltak, vagyis inkább Y, semmint T pozícióban. Ez rendkívül fájdalmas halált okozhatott, amely nehéz légzéssel, majd végül lassú fulladással járt – mondta el Borrini. Borrini szerint hasonló pozíciót középkori kínzások során alkalmaztak, bár akkor a megkínzottat nem keresztre feszítették, vagyis a tenyerét nem fához szögezték, hanem – a csuklóit egy kötéllel összekötözve – gerendáról lógatták le.
Borrini eredményei megerősítik Gilbert Lavoie massachusettsi orvos korábbi kutatásait, aki szintén úgy vélte, hogy a lepel Y alakú keresztre feszítést ábrázol. A vér folyásiránya egyértelműen csak ebben az esetben azonos azzal, amely a leplen látható – mondta el a New Scientistnek Lavoie, aki megfigyeléseit Unlocking the Secrets of the Shroud címmel jelentette meg. Valóban, a leplen látható vérlenyomat folyásiránya nem azonos azzal, ami elvárható lenne a keresztre feszítés hagyományos ábrázolása alapján – mondta el a New Scientistnek Niels Svensson dán orvos, aki szintén tanulmányozta a leplet.
De nem is mindegyik középkori művész ábrázolta a megfeszített Jézust T alakban. Például – többek között – a flamand Peter Paul Rubens többször is a feje fölé szegezett kezekkel ábrázolta Krisztus kínhalálát. Ha valaki hamisította a leplet, igazi szakértő volt, arra is figyelt, milyen legyen a vérfolyás iránya, de az is lehet, hogy véletlen az egész. A hamisító egyszerű művészi megfontolásokból alkotta meg a karon lefelé csorgó vért – mondta el Borrini.
