A Kodály-módszer öröksége

Felvette a népzene Kodály-módszer szerinti megőrzését az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára az ENSZ-szervezet Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága. De mi is adja pontosan a módszer egyediségét és jelentőségét? Ezt mutatja be az mta.hu az UNESCO által elfogadott előterjesztés alapján készült összefoglalóban.

2016. december 16., 06:16

Forrás: dailynewshungary.com

Kodály Zoltán koncepciója széles elméleti alapokon nyugvó, többek között a népzenei örökség megőrzését szolgáló komplex gyakorlat, amelynek létrejöttét részben a hagyományos kultúrát hordozó közösségek fölbomlása indokolta. Ugyanakkor új elemek befogadására és folytonos megújulásra képes, nyitott gondolati rendszer. Kodály Zoltán 1925-ben két évtizedes népzenekutatói tevékenység után fordult a zenepedagógia felé, tudományos és zeneszerzői munkáját is e célok szolgálatába állította. Emellett képes volt művésztársait (pl. Bartók Bélát) és a kor zenepedagógusait (pl. Ádám Jenőt) is megnyerni az ügy számára. A kodályi koncepción alapuló módszert megalkotója 1967-ben bekövetkezett halála óta is folyamatosan használják és gazdagítják.

Kodály Zoltán a népzenét egyfajta „zenei anyanyelvnek” tekintette. Arra törekedett, hogy a nemzeti kultúra részeként mindenki ismerje meg a zenei hagyományokat is, azok megélése pedig váljon természetessé, mindennapossá a közösségek számára. A megismerés azonban ne spontán módon, hanem szisztematikusan összeállított metódus szerint történjen.

„A zene mindenkié” elvének jegyében Kodály szerette volna módszerét a lehető legszélesebb körben elérhetővé tenni az oktatási rendszeren és a szakmai civilszervezeteken keresztül. (Forrás: MTA)

(A teljes írás itt olvasható: Magyar Tudományos Akadémia)