Lakatos Márk: „ebben az országban uszítják az embereket egymás ellen”

Lakatos Márk pólókampányba kezdett az úgynevezett pedofiltörvény kapcsán, amibe az Instagramon keresztül többek között Nagy Ervin, Mucsi Zoltán, Csobot Adél és Istenes Bence is bekapcsolódott. A pride hétvégéjére egy divatkollekció is készült a trikókból egy fotósorozathoz, valamint jelentős adomány gyűlt össze a kampány révén – erről beszélt a stylist-műsorvezető a 168-nak, valamint arról, mennyire volt politikai üzenete a felvonulásnak, illetve hogy van-e helye a szórakoztatóiparban dolgozóknak a politikában.

Mik voltak a benyomásaid a pride-ról?

Szép volt. Csodálatos élmény, ahogy egy óriási, nyugodt, szimpatikus, jókedvű, tiszta tekintetű tömeg megy és a szeretet érdekében nyilvánul meg. Nagy cégek alkalmazottai jöttek, ott volt a holland nagykövet, más diplomaták, valamint heteroszexuális párok is, és ez bizonyítja, hogy ez nem egy elszigetelt buzicirkusz volt, hanem egy európai, a helyét nemzetközileg is teljesen megálló, jó kedélyű és jó energiájú felvonulás. Egy picit hiányoltam azt, hogy a pride-ból nem lett egy sokkal nagyobb buli, mint mondjuk New Yorkban, Tel Avivban vagy Madridban. Itt a kisebbségek nagyjából túl vannak már a polgárjogi harcon, és itt inkább egy óriási, felszabadult partiként élik meg az emberek a pride-ot, amin általában legnagyobb hírességek lépnek fel. Különösen örültem viszont annak, hogy sok fiatal heteroszexuális vett részt a felvonuláson. Voltak olyan fiatalok, akik a heteró párjukkal érkeztek, és azt mondták, hogy azért vannak itt, mert nem szeretik azt, hogy ebben az országban uszítják az embereket egymás ellen, hogy vannak csoportok, akiket megkülönböztetnek, és azt mondják, hogy nekik kevesebb jog jár.

Találkoztál ellentüntetőkkel?

Talán a Pesti tévé riportere volt az egyetlen, aki próbált hangulatot kelteni egy neonzöld parókában, amit egyszer le is kaptak a fejéről, és aztán rendőri intézkedés után ordított. Illetve a húsz-harminc-ötven ellentüntetőt, akit Budaházy György repedtfazék hangon spannolt, megtapsolták a felvonulók. A hídról kiabáltuk nekik, hogy „mi is szeretünk benneteket, gyertek velünk”! Biztos, hogy a gyűlölködők a leginkább szeretethiányosak, valami nagyon el van törve náluk. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha feléjük szintén úgy fordulunk, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy ezt miért csinálják.

Már a felvonulás előtt pólókampányt kezdtél az úgynevezett pedofiltörvény kapcsán. Mesélj erről egy kicsit részletesebben!

Ez ellen a kirekesztő és megszégyenítő törvény ellen kezdtem kampányt, és azt gondoltam, hogy csak humorral lehet szembemenni ezzel a megalázó, bántó, kirekesztő támadással, a dolog vicces oldalát nézve. Erre egy olyan közeget választottam, ami évtizedek óta arra szolgál, hogy az emberek fontos üzeneteket elhelyezhessenek a testükön: ez pedig a póló. Sok híresség viselte ezeket a pólókat Magyarországon, a pride előtt egy fotózást is rendeztünk többek között Gryllus Dorkával, Tóth Andival és Péterfy Borival. De külföldön is: például az ügyben korábban már nyilatkozó Tilda Swinton szintén mondta, hogy szívesen felveszi majd ezt a pólót. Fontos ugyanis, hogy a mi kis magyar közvéleményünk mellett a világot is tájékoztassuk, és felhívjuk arra, hogy legyenek szolidárisak ebben az ügyben. Ez ugyanis nem a melegekről szól, hanem arról, hogy egy politikai elit egy társadalmi kisebbséget kipécéz és a politikai érdekei oltárán feláldoz, odadobva azt koncnak, pusztán politikai érdekből. Ez bármelyik kisebbséggel megtörténhet. A kampány óriási siker lett, a többek között jogsegélynyújtással foglalkozó Háttér társaság munkáját támogatjuk a befolyt összeggel. Alig több, mint két hét leforgása alatt az emberek annyi pólót megrendeltek a webshopból, hogy egy egymillió forintos csekket tudtam átnyújtani a Háttér társaság képviselőjének.

Mi a fő cél itt, pontosan kit próbál egy ilyen kampány megszólítani? A törvényt meghozó politikusokat vajon befolyásolni fogja? Vagy csak a hétköznapi embereknek szól az üzenet?

A legfontosabb, hogy látszódjon, hogy az emberek szolidárisak egymással, hogy megmutassuk, milyen sokan gondoljuk ugyanazt erről az egészről. Ez a törvény arról szól, hogy 18-as karikával megpróbálja láthatatlanná tenni a médiában a melegeket és más szexuális kisebbségeket – ahelyett, hogy felkarolná őket és információkat adna a tizenéves, gimnazista gyerekeknek erről a témáról. A kampány egyik fő célja az, hogy láthatóvá tegyük, hogy az emberek mit gondolnak erről a törvényszövegről, arról, hogy embereket ilyen megalázó bánásmódban részesít egy jogszabály. Természetesen nagyon jó, ha ez a politikáig is eljut, és igenis lehet, hogy ezért megváltozik valami. Például a civilszervezetek anonim támogatását tiltó rendeletet vagy az internetadóról szóló törvényjavaslatot már visszavonta egyszer a kormány. Vagy egy másik példa: a TED-en tartottam nemrég egy előadást, aminek a videója most fog kijönni – ez nem egy hagyományos TED Talk volt, hanem egy mese. Érdekes módon ezt követően Orbán Viktor rögtön lenyilatkozta, hogy ismer olyan mesekönyveket, ahol a királyfi megmenti a herceget. Természetesen nem mondom azt, hogy ő ezt az én mesémre alapozta volna, vagy hogy bárki ott lett volna az emberei közül ezen a rendezvényen, hiszen a Meseország mindenkié című könyvben is található ilyen mese – lehet, hogy ő erre utalt. De a lényeg, hogy eljuthatnak ezek az üzenetek a politikusokig.

A szórakoztatóiparban dolgozol évtizedek óta, és ennek alapján építettél fel magadnak egy jelentős platformot a közösségi médiában. Ér téged kritika amiatt, hogy egy ilyen platformot felhasználva közvetítesz politikai üzeneteket?

Azt gondolom, hogy én nem politikai, hanem társadalmi célú üzeneteket készítek. Nem vagyok egyik pártnak vagy politikai oldalnak sem a tagja, sem az ellenlábasa, hanem olyan problémákról beszélek az én felületeimen, amik engem megmozgatnak. Próbálok minél kevésbé politikai üzenetek mentén menni, mert olyan közügyekkel és társadalmi ügyekkel foglalkozom, amikben én hitelesen meg tudok nyilvánulni. Sokkal több probléma van a magyar társadalomban annál, mint ahányról én beszélek, de szerintem akkor lennék hiteltelen, ha mindenhez hozzászólnék és mindenről lenne véleményem.

Hol a helye szerinted a politikának a közösségi médiában?

Nehezményezem, hogy a social media algoritmusai az elmúlt másfél évben elképesztően polarizálták az embereket. Vita és véleményütköztetés helyett öldöklő, egymás torkának eső harc alakult ki. Sajnos a politikának nagyon kapóra jön ezeknek az algoritmusoknak a működése, rendkívüli módon kihasználják őket, a politikai hirdetésekkel social media-szereplőket csinálnak a politikusokból. Ezzel még inkább szétzilálják a társadalmat, és ez nagyon rossz irány. Én örülnék neki, ha a politikát ki lehetne tiltani a közösségi médiából.

(Kiemelt kép: Instagram/markolakatos)