Kiderült, min veszett össze annak idején Benedek Miklós és Gór Nagy Mária
Megjelent a Maradok tisztelettel, Benedek Miklós című önéletrajzi könyv, benne egy érdekes történettel Gór Nagy Máriával kapcsolatosan.
Januárban, 77 évesen hunyt el Benedek Miklós. A legendás színművész életéről most jelent meg Vajda Katalin könyve, amit most egy érdekes történettel ajánlunk az ön figyelmébe a Story.hu cikke nyomán.
Benedek Miklós tanított Gór Nagy Máriánál is
Sokan tudják, hogy Benedek Miklós 1992 és 2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt. Azt viszont kevesebben tudják róla, hogy tanított ezen kívül a Gór Nagy Mária Színitanodában is, igaz, ott csak egyetlen évig. Benedek Miklós azért távozott olyan hamar az intézményből, mert konfliktusba került az igazgatónővel – erről a következők szerepelnek az új könyvben:
„A második meglepetés Gór Nagy Mari, volt osztálytársam felkérése, hogy a tanodájában oktassak. Örültem a felkérésnek, de gyümölcsöző együttműködésünk nem tartott soká, hamar összevitatkoztunk pedagógiai elveken. Egy év után eljöttem. Néhány kedves növendékre ma is szívesen emlékszem. Szűcs Gabi, Urmai Gábor, Szokolai Péter, Szinnyai László.”
Emlékezetes, hogy Gór Nagy Mária 1984-ben alapította meg ezt a színitanodát, ami 1993-tól államilag elismert szakközépiskolaként működött. Az első tanárok között volt Mensáros László és Verebes István, de tanított itt Schubert Éva, Pogány Judit, Koltai Róbert, Gálvölgyi János, Szurdi Miklós, Kálloy Molnár Péter, Szente Vajk és Zsurzs Kati is. Az intézmény bő két éve, 2022 februárjában zárt be, többek között azért, mivel Gór Nagy Mária szerint egyre kevesebb volt az alkalmas jelentkező.
Benedek Miklós tanár úr
Benedek Miklóst sok volt tanítványa tanár úrnak szólította, így tett januári megemlékezésében Németh Kristóf is. A színész a következő történettel emlékezett meg volt oktatójáról:
„drága Tanár úr! Kedves Micu!
Két hete azt mondtad, hogy »öregszem, Kristóf«, ami egy biztató mondat volt... Készültél a Nagy Műre, a könyvedet írtad, készültél ismét vissza a színpadra és azt mondtad, hogy hamarosan találkozunk. Emlékszel, amikor együtt eveztünk a Dunán és utánunk kiabáltak, hogy: »Hajrá Benedekék«? Te mosolyogtál én meg szégyelltem magamat, hogy összekevertek imádott Tiboroddal, akinek a nyomába sem érhettem...
Ha nem Te indítasz osztályt a Színművészetin annak idején, akkor engem sose vettek volna fel szerintem, hittél minden növendékedben és igazi Mesterünk voltál. Megengedted és partner voltál abban a szemtelenségben, hogy rendeződ lehessek egyetemista tanítványodként. Rendeztél színházban, játszottunk együtt és az igazgatód lehettem. Azon kevesek egyike voltál, akik bármikor kiálltak mellettem, persze éles kritikával illettél mindig, amiért örökké hálás leszek.
Ritkán beszélgettünk az utóbbi időben, de bármikor kerestelek, ott folytattunk, ahol a legutóbbi vesszőt letettük és azt hiszem mindig tudtad, tudod, hogy mennyire szeretlek! Példaképem, Mesterem, Ó, kapitány, kapitányom! Hiszem azt, amit lelkipásztor Keresztapámtól tanultam, hogy a halál nem pont, hanem kettőspont...”
A fenti megemlékezéshez egy olyan közös fotó tartozik, amin Gálvölgyi János is szerepel.
(Kiemelt kép: Németh Kristóf Instagramja)