Djokovics lett az ausztrálok Soros Györgye
Attól függetlenül, hogy oltakozott vagy sem, politikai játszmák vudubabája lett a szerb.
Ha Novak Djokovics a tavaly szeptemberi US Opent megnyerve begyűjti 21. Grand Slam-győzelmét, és ezzel az örökrangsorban megelőzi Roger Federert és Rafael Nadalt, most lehet, hogy nincs ekkora botrány. Egyszerűen azért, mert komolyabb vesztenivaló híján elenged egy olyan procedúrát, amely nem embernek való. Viszont kikapott New Yorkban, ezzel a legenda-státusz hajszolása tovább tart. Mellesleg a visszavonulás határán billegő Federerrel és a sérülésekkel bajlódó, hasonlóan koros Nadallal szemben magasan neki van a legnagyobb sansza, hogy 34 évesen rekorderré váljon. De már ő sem tinédzser, tudja, minden szalmaszálba jó erősen bele kell kapaszkodnia, mert bármikor jöhet egy fájdalom a testben, vagy legújabb riválisa, Danyiil Medvegyev annyira elkapja a fonalat, hogy a következő években alig ad esélyt másnak.
Egyesek szerint persze a szerb minden vélt elvi igazságtalanságba beleáll, ez személyisége része, így aztán elkerülhetetlen, hogy egy ilyen helyzetben – balkáni mintára – önérzetessé váljon, így akarva-akaratlanul is kivont szuronnyal egy kultúrharc frontvonalában találja magát. Egyrészről az oltásellenesek és Nyugat-Európa kritikusok arcává vált (lásd: Nigel Farage), másrészről az oltás- és rendpártiak, az elittel szembehelyezkedők gyűlölt ellensége lett. Aki ellentmondásos személyisége miatt több mint 10 éve él a média és a Fedal-fanok (Federer és Nadal szurkolói) rettentő nyomása alatt, az vélhetően meg tud barátkozni ezzel az új helyzettel. Kivéve egy dolgot. Djokovicsot nevezték már nagyképűnek, felfuvalkodottnak, agresszívnek, hangosnak, gúnyosnak, sportszerűtlennek, megjátszósnak, de hatalmával visszaélő gazdag pojácának még nem. Ennek is eljött az ideje.
A világsztár kálváriája helyi idő szerint szerda éjszaka kezdődött a melbourne-i Tullamarine repülőtéren. Az ausztrál hatóságok szerint hibázott, mert nem olyan vízumot igényelt, amely az orvosi mentességet igénylőknek járna. Hajnali négykor a hatóságok 20 percet adtak neki, hogy elmagyarázza, ugyan miért is volna jogos belépnie az országba. Ennyi időt kapott, hogy minden rendelkezésére álló bizonyítékot megmutasson. Na, ez az a pont, ahol egy pénzzel és hatalommal nem rendelkező átlag halandót szó nélkül kitoloncoltak volna, mert nem tudja vállalni az ügyvédek szerződtetésével és több órás adminisztratív és bírósági procedúrával járó kálváriát. Djokovic és stábja azonban kitartott, mint kiderült, okkal.
Néhány nappal később ugyanis Anthony Kelly bíró megsemmisítette a teniszező elzárását, mert a vámtisztviselők eljárása indokolatlannak vélte, és utasította a szerveket, hogy szolgáltassák vissza a vízumát; így Djokovics elhagyhatta azt a carltoni Park Hotelt, ahol az elmúlt 4 napot fogvatartottakkal és menekültekkel együtt töltött. Hiába csuklóztatták egy éjszakán át (erről az Eurosport oldalán olvasható egy remek összefoglalás), az első szettet a sportol nyerte. A meccsnek azonban még nincs vége, mert a bevándorlásügyi miniszter még dönthet úgy, hogy megtagadja a vízumot Djokovicstól, amely egyúttal azt is jelentené, hogy a szerb sportoló három évig nem léphetne ausztrál földre.
Bármi is legyen a sztori vége, Djokovic mindenképpen veszített. Oké, oké, egy kultúrharc vezérlő tábornokává vált, de ha maradunk a sportnál, nem mindegy, hogy az áhított újabb tornagyőzelmet brutális ellenszélben, vagy pedig a teniszrajongók és riválisok legmélyebb elismerése mellett húzhatja be. Ráadásul egy elég komoly politikai darázsfészekbe nyúlt most, amelyen az sem segít, hogy nemzete (élén édesapjával) szerbellenes összeesküvést szimatolva vágja magát mártír-pózba. A populista politikai tőkekovácsolók vérszagra gyűltek, és nem csak Djokovics oldalán. Épp ez okozta a bajt.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Az ügy kirobbanása után Ausztrália miniszterelnök-helyettese, Barnaby Joyce azt nyilatkozta a BBC-nek: „Ki kell utasítani Djokovicsot, ha nem mondott igazat az oltási szabályok alóli felmentéséről. Tudomásul kell venni, hogy a gazdag emberek sem utazhatnak úgy a világban, mintha törvények felett állnának.” Miután az országban hamarosan választások lesznek, Kevin Rudd korábbi miniszterelnök szerint a kabinet csak elterelő hadműveletet alkalmaz a Djokovics-ügy gerjesztésével, ugyanis a covid-tesztelés akadozik, egyre több a fertőzött, pedig a világ egyik legszigorúbb koronavírus-intézkedéseit nyögte a lakosság, továbbá a vagyonos réteggel és celebritásokkal szemben komoly társadalmi ellenzérzések tapasztalhatók. December elején az Omnipoll nevű közvéleménykutató cég felmérése alapján a népesség 80% gondolja úgy, hogy a kiváltságosok képesek befolyásukkal megkerülni a covid-szabályokat, illetve 82% elutasítja azt, ha valaki kapcsolatai révén élvezhet nagyobb szabadságot a többiekhez képest.
Melbourne lakóit tavaly októberben több mint 260(!) nap lockdown után engedték szabadjára, egymástól néhány km-re lakó családtagok sem látogathatták egymást. Egy megfáradt és végletekig frusztrált társadalom számára könnyű bűnbakot találni egy gazdag sportoló személyében. Először Scott Morrison miniszterelnök spin doktorai sem jelezték, hogy egy ilyen sztori politikai sikert jelenthet, mert mikor szerdán újságírók megkérdezték tőle, hogy mit szól egy oltatlan sportoló, Novak Djokovics Ausztráliába érkeztéhez, csak annyit mondott, hogy ez nem az ő dolga, mert Victoria állam megadta az engedélyt, ezért a szövetségieknek ezzel nincs dolga. Másnapra kiokosították, hogy a regionális kormányzat épp most tolta át a felelősséget Morrisonékra, így hát később már arról beszélt, hogy a szabály az szabály, és ha ez a milliomos sportolócska nem tudja igazolni mentessége megalapozottságát, már ülhet is fel az első gépre. Victoria állam sportminisztere, Jaala Pulford pálfordulása is sokatmondó: először megvédte a versenyszervezők eljárását, majd arról beszélt, hogy a vízumkérelmet semmilyen formában nem tudják támogatni. Djokovics akaratlanul is belesodródott az állami és kormányhivatalok között régóta tartó adok-kapokba, ráadásul a pandémia miatt egy elitellenes, kifárasztott lakosságnak a politikai agenda tálcán kínált egy bűnbakot.
Ezt a lufit pedig a szerbek csak tovább fújták. Djokovics eddig is hosszú pórázon tartotta családját, akik évek óta válogatott ostobaságokat harsoghattak kedvencük botrányai kapcsán, most sem volt ez másképp. Az édesapa, Srdjan szerint fiát „fogságban tartják. Azért tapossák el, hogy eltapossák Szerbiát és a szerb népet. Morrison és a hozzá hasonlók azért merték megtámadni Novakot, hogy térdre kényszerítsék Szerbiát. Ennek semmi köze a sporthoz, ez egy politikai állásfoglalás.” Az ausztrál parlament korábbi nemzetbiztonsági és migrációs jogi tanácsadója, Dr. Natasha Cica világított rá a Guardian cikkében, hogy a pandémia óta valóban felerősödtek a bevándorlóellenes hangok az országban, és az országba lépés jogi szabályozása olyan bonyolult, hogy kipróbált ügyvédek foga is beletörik.
Mindezzel együtt kétségtelen, hogy a tenisz világelső nem oltatta be magát, orvosi mentességért azért folyamodhatott, mert igazoltan december 16-án elkapta a betegséget. Mindezek alapján mind az állami, mind a versenyszervezői engedélyt megkapta a január 17-én kezdődő tornán való részvételre. Vélhetően a fő ludas Craig Tiley, az Australian Open főszervezője, akinek az egészségügyi miniszter, Craig Hunt állítólag már többször jelezte, hogy hogy nem mentesítik a beutazókat a kötelező kéthetes karantén alól. Erről azonban nem értesítették Djokovicot, aki jóhiszeműen azt gondolta, vörös szőnyegen masírozhat be a Rod Laver Arénáig. Épp ez a jóhiszeműség lehet a szerb legnagyobb tévesztése, hiszen mindent a Tennis Australia szűrőjén keresztül értelmezett, márpedig ilyen kiélezett helyzetben egy ekkora stábbal és vagyonnal bíró sztárnak minden eshetőségre gondolnia kell, és a szövetségiek állásfoglalását is lobogtatnia kell. Még akkor is, ha ennek szükségességéről szerdán még maga a miniszterelnök sem tudott.
Ha végül Djokovicsot kitoloncolják, az tovább mélyíti majd az árkot az oltásellenesek és oltakozók, Federer/Nadal rajongók és Djoker fanok, valamint Ausztrália és Szerbia között. Illetve, várjunk csak? Hiszen ez már megtörtént. A tavalyi US Openen letagadhatatlanná vált, hogy Djokovics áhítja a szeretetet, de nem minden áron. Amikor néhány hete arról beszélt, hogy a barátként is tisztelt Alexander Zverevben és Danyiil Medvegyevben azt szereti a legjobban, hogy nem politikailag korrektek, magára is gondolt. Arra, amit sosem eresztene el, még egy globális szeretetcunami árán sem.
(Kiemelt kép: Melbourne, a szerb Novak Djokovic, miután győzött az orosz Aszlan Karacev ellen az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság férfi egyesének elődöntőjében Melbourne-ben 2021. február 18-án.)
