Paradoxonná válni

Hogyan működik a felejtés? Az ember egyre kevesebbet gondol annak tárgyára, ami lehet bármi: egy gyerekkori játék, egy kökénybokor, nagyszüleink konyhájának illata. Vagy egy egész ház, annak minden berendezésével. Mint V. J. otthona, amely magányosan, kiszolgáltatottan áll, benne egykori tulajdonosa minden személyes holmijával. Mindenével.

Egy élet munkája – szoktuk mondani –, amelyen most az enyészet dolgozik tovább. Akit elfelejtenek, az paradoxonná válik: nincs és mégis van. Ott áll mementóként a múltja, de senki se foglalkozik vele. Bekebelezi a falánk idő, amit felejtéssel táplálunk.

Szöveg: Svébis Bence

Fotók: Lakos Gábor