Különleges ügynök

Mint az effajta akciófilmekben szokás, itt is többször lőnek, mint köszönnek. De hát nem is illemtanórára ültünk be. Csupa fontos ember gomolyog e falak közt: sötét öltönyös. Többnek a partedlijára rá van írva: FBI. Másnak a mackóján az virít: Titkosszolgálat. Mielőtt kétségbe vonnánk az alkotók szellemi épségét, vegyük tudomásul, hogy az élet mindig verhetetlen. Ostobaságban is. Himmler szintén komolyan foglalkozott azzal a tervvel, hogy a náci titkosrendőrségnek egyenruhát (!) terveztet, hadd vakuljon, aki rájuk néz.

Szinte mindent láttunk már a műfaj előző remekeiben: autós üldözést, kamionos menekvést, pisztolypárbajt à la cowboys, sajátjaitól kitaszított főhős igazságkeresését. Nem is azért jöttünk, hogy ezeket felfedezzük, hanem hogy újra lássuk. (Az eredmény kicsit jobb, mint amitől tartottam.)

Persze az ellennek a presidentre fáj a foga. Jönnek is a békésen pecázgató elnökre (khm, nem arra!) a vérszomjas drónok, arcfelismerő rendszerrel kombinálva. Olyan pontosak, hogy a célszemély zápfogából ki tudják lőni a tömést. Hát hogy jelenthetne problémát egy elnök szitává alakítása?

Ám testőre különleges ügynök, aki különleges figyelmet érdemel, mert őt, éppen a leghűbbet gyanúsítják árulással a többiek, a gaz pretoriánusok. A megmerénylett elnök kómában, a testőr űzve-hajtva, az árulók rendezkednek a Fehér Házban. De az USA nem lehet bekómálva, mert akkor áttörnek a zagyva keleti gonoszok (oroszok). Jó kis csapda. Szerencsére még a vége főcím előtt megtalálják a forgatókönyv elkallódott derűlátását. Nincs is ennél jobb.

Különleges ügynökünk hazatér papájához, feleségéhez és kislányához, akiket nagyon kellett féltenünk a vérzivataros percekben. (Dallas után, ugye, bármi lehetséges!)

(Támadás a Fehér Ház ellen 3. – A védangyal bukása. Rendezte: Ric Roman Waugh.) / Bölcs István