Ketten messziről

A legkisebb társadalmi egység: két ember. Közöttük már lehet bármi: szeretet, ellenszenv, szerelem, harc, gyűlölet, szolidaritás, idegenség. Akár még béke is. (Ritka.)

A vonzásoknak és választásoknak titkuk van. E könyv szerzői között generációnyi a különbség, mégis diskurálnak. Messziről jöttek. Hawaiiból az egyik, a szentlőrinci KISZ-lakótelepről a másik. Az egyikről nyomban tudjuk, ki. Ő Alexander Brody. (Csak nevéről lehullott az ékezet, amint Márai panaszlotta a Halotti beszédben.) Nagyapja B. S., a klasszikus. Nagybátyja a remekíró, Hunyady Sándor. A rokonságban még feltaláló, képviselő, Nobel-díjas tudós etc. A másik: Nagy József. Tucatnévvel sem tucatember. Nem kevesen tartották őt a legjobb magyar újságírónak, már ha létezne ilyen eszmei ordó.

A beszélgetőkönyv erre-arra kanyarog. Spontánnak mutatja magát, de nem az persze. Látszik a beleszerkesztett idézeteken. Az apropószerű, laza továbblökdösése a beszélgetésnek ugyanakkor kicsit kielégítetlenül hagy. De hát mit várnánk? Belehallgathatunk egy beszélgetésbe, amelyben két, egymást becsülő férfi szabadon dialogizál családról, nőkről, szakmákról és hivatásokról, írásról, férfiattribútumokról, lovakról, szivarokról, kalandokról és kudarcokról.

Az egyik elé gazdagon terített az élet: Jávor Pál, Bajor Gizi, Csortos Gyula, Einstein, Neumann, Szilárd Leó, Greta Garbo, Grace Kelly, Audrey Hepburn – és ki listázza még a többi világhíreset. Amerika, Itália, Németország, Svájc, Belgium. A másik: lapunk munkatársaként kezdte, ma előreköszönhetne neki a fél ország (félút).

„Egyszer élünk – idézi a 168 Óra egyik szerkesztőjét a maga ironikus-önironikus modorában –, és ez már az!”

Ideje kihasználnunk.

(Alexander Brody–Nagy József: Megtalálni Serendipityt. Véletlenszerű lényeges felfedezések. Magvető Kiadó.) / Erdélyi S. Gábor