Haredik sorozása

Éppen csak felszáradt az izraeli választás éjszakáján a padlóra kilöttyent pezsgő, máris megkezdődött a koalícióalkotásról szóló veszekedés. Először történt meg aztán, hogy a vitatkozásokból és a kompromisszumok ígéretéből végül nem született új kormány. Egy hónappal a beiktatás után már fel is oszlatták a képviselők a törvényhozást, a knesszetet, és szeptember 17-re kiírták a választás megismétlését. Így nem elég, hogy Benjámín Netanjáhú ellen korrupciós nyomozás folyik, Donald Trump amerikai elnök már az asztalra csapná a nagy béketervét, hogy Irán árnyéka a Golán felé kúszik, most még újabb választásra is fel kell készülnie Izraelnek.

A koalíciós tárgyalások összeomlása után az amerikai és európai média nagy része Netanjáhú kudarcának titulálta a történteket. Azonban az egy évtizede irányító miniszterelnök, akinek a bukását a nemzetközi média jövendölői minden évben megjósolják, még mindig hatalmon van. S most ráadásul még úgy is tűnik, hogy nem miatta nem alakulhat kormány. A bal-jobb koalícióról voltak ugyan suttogások, egy-két cikk is született az izraeli lapokban annak lehetőségéről, hogy nagykoalíció születik, de ez soha nem volt igazán reális. Azok az ellenzéki képviselők, akik azt skandálták a knesszet feloszlatása előtt, hogy szégyen, valószínűleg soha nem lépnének szövetségre Netanjáhú jobboldali Likud pártjával.

Az elmúlt években a kis pártok váltak királycsinálókká, mert egyik oldal sem elég erős, hogy többséget érjen el. Így ha a kis pártok közül valamelyik nem hajlandó a kompromisszumra, akkor úgy omlik össze a megegyezés, mint egy hanyagul felépített ház az első nagyobb szélben. A koalíció széthullását végül Avigdor Liberman okozta. A szekuláris-nacionalista párt, a Jiszráél Béténu vezetője már volt Netanjáhú külügyminisztere, miniszterelnökségének vezetője és legutóbb védelmi minisztere is. Ennek ellenére a két politikus nem jön ki egymással, és közismert, hogy a moldovai születésű Liberman egykori főnökének állására áhítozik.

Liberman négyszázalékos pártjának szavazói a volt szovjet terültekről származó zsidók. A politikus egy olyan ciszjordániai területen felépített telepen él, amelynek jogszerű létét nem ismeri el a nemzetközi jog. Hivatalosan jobboldali, de nézetei kiszámíthatatlanok. Például éveken át nem támogatta a palesztin állam létrejöttét, aztán meggondolta magát, és a kétállami megoldást kezdte pártolni. S bár ő maga is telepesnek számít, egy ponton kijelentette, hogy elfogadná városának kitelepítését, ha az elhozná a békét.

Liberman azért nem egyezett bele a koalícióba, mert el akarta érni, hogy megemeljék az izraeli hadseregben a haredik, vagyis az ortodox zsidók számát. A koalíció ortodox pártjai azonban nem engedték ezt. A haredik besorozása már évek óta megosztja az izraeli társadalmat. A szekuláris izraeliek egy része nem érzi indokoltnak, hogy a kormány kivételezik a vallásos rétegekkel, a haredik pedig úgy gondolják, hogy az isteni törvény felette áll az emberinek.

Izrael államát mindig egyfajta kettősség jellemezte. A földből ugyan bibliai királyok városainak romjait tárják fel, de a föld felett felhőkarcolók merednek az ég felé. Bár amerikai stílusú kertvárosokban élnek a telepesek, a város falai körül az izraeli hadsereg köröz. S bár Izrael ugyanazon a földön él, mint Ábrahám négyezer évvel ezelőtt, a társadalom nagy része szekuláris. Van azonban egy réteg, amely a Tóra törvényei alapján él. A kilencmilliós Izrael tíz százalékát teszi ki a haredi közösség. A férfiak a judaizmus írásait tanulmányozzák, a nők pedig nevelik a gyerekeket, vagy manapság már sok esetben dolgoznak is. Az ortodoxok nem minden ága fogadja el a cionizmust. Egyes ágazatok ugyanis úgy gondolják, hogy a föld birtoklásának feltételei vannak, hogy csak a bibliai próféták által megígért Messiás állíthatja helyre Izraelt. Az Izraelen belüli haredi közösségnek azonban egyre nagyobb része vált cionistává az elmúlt években. A szemináriumok és az állandó tanulás miatt a férfiak nagy része nem dolgozik, hanem tanul. Az állam ezt pénzzel is segíti, amit szintén nem minden izraeli néz jó szemmel. A haredi életmód sok tekintetben nem illik bele a modern világba, és ez rengeteg feszültséget okoz a társadalomban.

Az ortodox szeminaristák a Tóra tanulmányozása miatt kérnek kivételezést az izraeli kormánytól. Izrael első miniszterelnöke, Dávid Ben-Gúrión kezdetektől biztosította az ortodoxokat, hogy nem kötelezik őket katonai szolgálatra. Az elmúlt hetven évben állandó vita folyt arról, hogy az egyre növekvő népességnek ki kellene vennie a részét a harcból is. Kompromisszumként a kilencvenes évek végén külön ortodox zászlóalj alakult a hadseregen belül. A Knesszet Kutatási és Információs Központ adatai szerint a harmincezer katonakorúnak mindössze tíz százaléka vonult be. Liberman a számot hatezerre akarta emelni. A társadalom nagy része egyetért azzal, hogy növelni kellene a számot. A vezető rabbik azonban nem engednek. Ennek egyik feltételezhető oka, hogy a sereg szekularizálja a fiatalokat, és sokan elvesztik a hitüket a háború hatására.

A Foreign Policy című amerikai lap áprilisban megjelent tanulmánya szerint az izraeli politika jövője a haredi közösség kezében van. A cikk szerint a baloldal tévesen azt remélte, hogy ha az ortodoxok asszimilálódnak a társadalomba, akkor automatikusan kiábrándulnak a vallásukból. Ez azonban nem következett be. Az ortodoxok egyre növekvő blokká váltak a jobboldalon, ráadásul sokkal nagyobb arányban mennek el szavazni, mint a szekuláris izraeliek. A haredik magas születési aránya miatt társadalmi szerepük csak növekedni fog. A vita, hogy mi legyen az ortodoxok katonai szolgálatával, várhatóan nem ér véget a közeljövőben.

A zsidó államnak két oldala van. Szemben áll egymással Tel-Aviv modernsége, szekularitása és Jeruzsálem ősisége, hagyománya. A kormányban ez a kettősség ugyanúgy megtestesül, mint a társadalom többi területén. A feszültségek közepette nagy kérdés, hogy mit jelent Netanjáhú számára a megismételt választás. Minden mai felmérés szerint ősszel újra ő nyer majd, különösen, ha a szavazási letargia miatt csak kevesen mennek el voksolni. A mostani nehézségek nem múlnak el a forró nyárral. A kormányalakítás kudarcáért sokan Libermant hibáztatják, de ha az ortodox pártok semennyit nem hajlandók engedni, akkor könnyen lehet, hogy előbb vagy utóbb ők kerülnek a bűnbak szerepébe.

Netanjáhú ügyesen megúszta, hogy a felelősség az ő vállán legyen. A Közel-Keleten azonban nem biztos, hogy érdemes hónapokra előre tervezni. Hiába nincs kormány, bármikor jöhet egy újabb gázai konfliktus, az amerikaiak előránthatják a béketervet, vagy újabb rakéták repülhetnek a Golán felett. Netanjáhú egyelőre sikeresen elhárította a korrupciós botrány következményeit, most újabb négy hónapot kapott. Kérdés, hogy a közel-keleti nyár hevében meg tudnak-e egyezni a felek arról, amiről már hetven éve nem tudnak. / Hajdú Tímea