Az ezerarcú Avas

Érdekes ellentmondás, hogy miközben az Avas a város egyik emblematikus része, s a hegytető alig ötpercnyi sétára van a főutcától, a miskolciak mégsem használják ki, és ritkán ruccannak fel kikapcsolódás végett a zöldbe. Ezzel együtt a múlt századelőn, a két világháború között, vagy akár még a ’60-’70-es években is a helyi vendéglátás kiemelt színtere volt ez a környék. Ennek valamikor a kilencvenes években megváltozott hatósági szabályozások vethettek véget. Bár korábban számtalan önkormányzati terv, koncepció született a fejlesztésre, ezek legfeljebb apró részleteikben valósultak meg.

Ezért most komplex fejlesztésben gondolkodik a tavaly hivatalba lépett Veres Pál csapata. A civil színekben induló új polgármester a két hete tartott ankétra is elsősorban civileket hívott meg, főleg bortermelésben, a pincék működtetésében érintett kisvállalkozókat, valamint a területen dolgozó, annak felvirágoztatásával foglalkozó civil szervezeteket.

– Az önkormányzat csak a kereteket tudja megteremteni. A tartalom a tulajdonosok és a civil szervezetek dolga – hangsúlyozta a beszélgetés kezdetén a városvezető. Mint bevezetőjében elmondta, négy önálló turisztikai desztináció van Miskolcon, a főváros kivételével talán egyetlen más nagyvárosban sincs ilyen bőség. (Lillafüred, Miskolctapolca, diósgyőri vár, Avas és belváros.) A jelenlegi szándék szerint tehát az Avas is kiemelt téma lesz a következő időszakban. Veres Pál azt is hozzátette, az előkészítésben elvitathatatlanok az előző városvezetés érdemei:

– Nagyon komoly előkészítés zajlott a legutóbbi években. Ezek nem mindegyikét dolgozták ugyan ki, a top projektek alacsony kihasználtsági fokon maradtak. Hiányzott a komplexitás. Sajnos, az árak is harmadával emelkedtek mára a 2017–18-as kalkulációkhoz képest.

Biztató, hogy a legutóbbi évtizedben már az országos átlagot felülmúló arányban nőtt a városban töltött vendégéjszakák száma. A turisták zöme hazai, a külföldiek pedig főleg az északkeleti határok túloldaláról jönnek. Esélyt kínál, hogy a pandémia folytán most felértékelődik a belföldi turizmus.

– Ha ezt meg tudjuk lovagolni, a nyerő oldalra kerülünk – fogalmazta meg reményeit Veres Pál.

A döntés tehát a városvezetés szintjén kimondatott: a belváros és a hely kiemelten fejlesztendő terület ma, és ennek „valóban látható” beruházások formájában kell testet öltenie.

– Elő kívánjuk segíteni, hogy a szereplők közösséget alkossanak, aminek célja a minél hatékonyabb hasznosítás. Ahogy az például az olaszországi síparadicsomokban látható – deklarálta a polgármester. Ennek koordinálására 6-8 fős bizottságot szeretne szervezni, amely meghozná az operatív döntéseket. A folyamat első állomásának a jelen megbeszélést tekinti, tette hozzá. – Visszahozni az Avasra az életet. Fel tudjanak menni az emberek, ami csak akkor sikerülhet, ha a Borangolás, a Kvaterka és más sikeres programok mellett ötvenkét hetes attrakciót tudunk nyújtani a hegyen.

A folytatásban Szunyogh László főépítész az elmúlt években megvalósult vagy épp folyamatban lévő beruházásokat sorolta: Horváth-tető, avasi kilátó, Bortanya, Bormúzeum, avasi templom, zsidó temető, lépcsősorok rekonstrukciója. Hozzátette: „Ha nem indulunk a komplexitás irányába, ezek a fejlesztések magukra maradnak, elhalnak.”

Mint elhangzott, újra előkerült az egyébként nemhogy évtizedek, de idestova évszázad óta létező ötlet az avasi sikló létesítésére. Két nyomvonala is elképzelhető, de a lényeg, hogy a sikló egyúttal tömegközlekedési eszközként is szolgálna az Avastetőhöz közeli lakótelep és a Városház tér között. A tömegek mozgatása mellett a másik fontos feltétel az „állandó jelenlét” a hegytetőn. Lehetne ott (a tévétornyon kívül) szálloda, infopark... és vajon még mi minden? – tette fel a kérdést.

Ismeretes, hogy az 1963-ban létesült tévétorony és kilátó felújítása az idén kezdődik meg. Az aszfaltozott parkoló helyére köztér kerül kulturális rendezvények, agóra, piac céljára, visszaépülhet az egykori söröző-étterem a közelben, napirenden van az amfiteátrum rendbetétele, és fontos a korszerű autóút, illetve gyalogutak kialakítása. Ezekhez az építkezésekhez befektetőket szeretne találni a helyhatóság.

Juhász-Nagy Balázs, a megyei építészkamara elnöke üdvözölte, hogy minden korábbi hasonló kezdeményezéstől eltérően „végre az építészeket és a kamarát is megszólítják”. Jelezte, a legendás avasi pincék (800-1000 körülire teszik a számukat) zöme évi egy-két alkalomtól eltekintve zárva van, és amíg ez így marad, „a felsorolt fejlesztések önmagukban nem fognak forgalmat generálni”.

Hangóné Birtha Melinda református lelkipásztor az avasi műemlékegyüttest emelte ki, mondván, „Miskolcról nem beszélhetünk az avasi templom nélkül, mint ahogy Párizsról sem a Notre-Dame nélkül”.

Az ankéton jelenlévő pincegazdák, bortermelők közül többektől elhangzott: „Próbáljuk visszatenni a bükki borvidéket a térképre”. A 800-1000 pince képében több száz évnyi történelem ölt testet. Az utóbbi néhány évben sikerült eljutni oda, hogy „ki tudunk állni a borainkkal ország-világ elé”. Ezzel együtt sem éri meg a pincéknek nyitva tartani egész évben. Ugyanakkor érzik, a csapadékvíz-levezetési projekttel idén elindult valami. Szerencsés volna, ha a folyamat révén sikerülne „500-600 új tulajdonost felcsalogatni” a hegyre.

Az Avas alatt található a Herman Ottó Múzeum főépülete és kiállítási épülete is, Szolyák Péter igazgató hangsúlyozta: a hegy földtanilag egy „sziget”, nem köthető sem a Bükkhöz, sem az Alföldhöz. Tudományteremtő hely: az egykor itt talált Bársony-házi szakócák feltárásával teremtődött meg a magyarországi őskorkutatás. Többtucatnyi régészeti lelőhely található a domboldalban, a múzeumi leletanyag is százezres darabszámú. A Papszeren lévő múzeumépület (jelenleg bezárva, 2 milliárd forintos felújítási lehetőségre vár) Miskolc legrégebbi középülete, összekötő kapocs az Avas és a belváros között. Az Avas maga pedig „látókő, kiváló kilátóhely, ahonnan három folyó völgyéig ellátni”.

Többen említették, hogy a belvárosközeli hegy a kevés megmaradt nagyvárosi zöldterületek egyike, a szabadidő eltöltésének természetes célpontja. Emiatt is fontos feladat lenne „fiatalokat idehozni, bulihelyszíneket teremteni, ahova szívesen feljönnének”. És ugyanígy játszótereket, hogy ne csak felnőttek és egyetemistakorúak számára legyen vonzó, hanem a kisgyerekek, családok számára is.

Nem beszélve a turistákról. (X)