Aki az ókorban is a jelent látta

A két világháború közötti egészen elképesztően gazdag szellemi élet még olyan, nagyon is elvontnak tűnő tudományos világokat is érintett, mint az ókortudomány. Szilágyi a harmincas évek közepén ebbe a körbe került bele, és ez határozta meg egész későbbi életét, gondolkodását. Miféle társaság volt ez?

Szilágyi János György mestere, Kerényi Károly a korszak nemzetközileg elismert ókorkutatója volt, vallástörténész, aki a görög és latin írók szövegeiben a mitológiát mint a keresztény kurzus vallásosságától független, autonóm gondolkodási, szemléleti formát akarta bemutatni. Magántanár volt a pesti egyetemen, és tehetséges fiatalok gyűltek össze körülötte: Trencsényi-Waldapfel Imre klasszika-filológus, Devecseri Gábor, aki Homéroszt fordított, Dobrovits Aladár egyiptológus, Honti János és Dömötör Tekla néprajzkutató, Szabó Árpád klasszika-filológus, a későbbi antikmatematika-történész. Péntek este voltak Kerényi előadásai, hétfőn antik szerzőket olvastak szűkebb körben, vasárnap pedig kirándultak a Budai-hegységbe, egy kiskocsmában zárva a napot.

A náluk idősebb Szerb Antal is velük tartott Szilágyi emlékei szerint.

Igen, Szerb és Honti személyes barátja volt Kerényinek. Németh László Görögök vagy a halott hagyomány című esszéjében (Tanu, 1934) ugyanazt hirdette, mint Kerényi az előadásaiban: a görög szerzőket az teszi élővé, ha szövegeiket értelmezve nézünk szembe saját korunkkal. Kerényi ebben az időben került kapcsolatba Hamvas Bélával. Németh akkor már kiábrándult Gömbös Gyula társadalmireform-programjából. Ők hárman, másokat is körükbe vonva, úgy látták, a magyar élet problémái politikai vagy társadalmi eszközökkel nem oldhatók meg. Horatiust vették elő: „Int a nagy Oceanus végnélküli árja, siessünk / távol sziget boldog, kövér mezőire!” Elgondolásuk szerint a legjobbak vonuljanak vissza egy imaginárius szigetre, váljanak függetlenné a nyomasztó kortól, és a szigetükön valósítsák meg a mitologikus aranykort. 1935-ben Kerényi elindította Sziget című folyóiratát. Épp a Thomas Mann-nal 1934-ben kezdődő, kölcsönösen termékeny kapcsolatában ismerte fel, hogy a német irracionalizmus a fasiszta ideológiában jelenik meg. A mitológiáról Mann ironikusan, Kerényi tudományos módon, racionálisan írt, eltávolodott Hamvas eredendő irracionalizmusától, amelynek szerintem kártékony hatása ma is nyomasztja a szellemi életet.

Kivonultak művelni a kertjeiket?

Ezt nem kivonulásnak szánták. Kerényi a klasszikus szövegekben előképeket keresett a modern kor egzisztenciális problémáira, a történelmi kihívásokra. Nem véletlen, hogy a görög istenekben az emberi élet archetípusait ismerte fel. A döntési helyzetek az antik szövegekben a jelenkor konfliktusait is megvilágítják. Szilágyi 1936-ban lett Kerényi tanítványa. Kerényi költő tanítványai Argonauták címmel indítottak folyóiratot, hogy továbblépjenek a Szigettől, Szilágyi részt vett ebben is. Az Oral History Archívum interjújában Litván Györgynek és Molnár Adrienne-nek elmondta, hogy az 1940 körüli években baráti társaságukban hétközben mindenki végezte a maga dolgát, ő magántanítással kereste meg a kenyérre és könyvekre valót, és szombat délután vagy este összejöttek. Ekkor élték igazi életüket: Örkény István, Devecseri, Huszár Klára, Karinthy Ferenc, Somlyó György, Vajna Márta… Szerveztek maguknak commedia dell’arte típusú játékokat a saját életükről. Karinthy Cini adta nevüket: epepe. Társadalmi körülményeik és saját helyzetük teljes lehetetlenségét élték ki ezekben a rögtönzött játékokban. Gyakran Szilágyi volt a játékmester, és ebben benne volt személyiségének az a rejtett vonása, hogy a tudománynak elkötelezve is szeretett játékosan élni, játékban átélni olyan élethelyzeteket, amelyeket a valóságban nem tud, mint Fellini filmjeiben a bohóc, Thomas Mann-nál Felix Krull. A játékvágy: képzelet és szabadság elegye, egész életében eleven erő maradt személyiségében.

A második zsidótörvény után Szilágyit is munkaszolgálatra hívták be. Megszakadt ekkor a kapcsolata az antik szövegekkel?

Nem adta fel. Két évig volt munkaszolgálatos, három évig hadifogoly. Honti Jánossal munkaszolgálatosként Vergiliust olvasott. Azokban a napokban, amikor a szovjet hadsereg áttörte a frontot, Lengyel Dénessel latin katonai írókat tanulmányoztak. 1946-ban barátja, Rényi Alfréd matematikus, aki akkor került Leningrádba ösztöndíjasként, néhány latin szöveget küldött neki a zaporozsjei lágerbe. 1947 szeptember végén, amikor hazajött, Dobrovits Aladár felvette a Szépművészeti Múzeumba. Ő építette fel az antik gyűjteményt, ez volt élete első és egyetlen munkahelye. A szövegek után meg kellett tanulnia az ókori tárgyakkal való foglalkozást, a művészettörténetet.

Megszakadt Kerényivel a kapcsolata, amikor 1943-ban a családjával végleg Svájcba költözött?

Nem, leveleztek, és egyszer Szilágyi meg is látogatta Asconában. A tudományos kutatásban más úton haladt, de Kerényihez a tanítványai közül egyedül ő maradt hűséges, ehhez némi iróniával hozzáteszem, hogy Kerényihez hűségesnek maradni nem volt könnyű. Kerényi halála után a köteteit felesége, Magda rendezte sajtó alá. A háború előtti írások összegyűjtésében Szilágyi volt a legnagyobb segítsége.

És Szilágyi életműve? Tudom, ennek egy része a külső szemlélő számára láthatatlan, az a tapasztalat, tudás, szellemi készenlét, amelyet a körülötte levő tudóstársak kaptak tőle, elveszhetett volna, ha ön nem állítja össze emlékezésekből, tanulmányokból, levelekből ezt a két kötetet.

Szilágyi Atellana címmel az antik színjátszásról írta doktori értekezését. Irodalomtörténeti munkásságában fontos a Lukianosz görög íróról készült tanulmánya, amelyben barátainak, kortársainak egész galériáját öltöztette be az antik szatíraíró alakjaiba. Szeretettel, de kritikusan nézte őket, kritikusan főként azokat, akik a tudományt felcserélték hatalomra. A hatalmat nem szerette. A magyar olvasó valószínűleg A görög kultúra aranykora – Periklész százada című, Ritoók Zsigmonddal és Sarkady Jánossal közösen írt könyvét ismeri, három kiadása volt változó címekkel, ebben övé a művészettörténeti rész. Nagy tudományos munkája az etruszk (etruszko-korinthosi) vázafestészet története, a görög minta átalakulása etruszkká. Olaszul jelent meg, két kötetben. Kerényi tanítványaként az antik szövegek értelmét abban látta, hogy segít saját korunk alapkonfliktusainak felismerésében. A görögök és a rómaiak mellett számára azért volt fontos az etruszk kultúra, mert alternatívát jelentett. Amikor Róma legyőzte és felemésztette az etruszkokat, egy másik történelmi lehetőséget pusztított el. A másság lehetőségét látta az antik világ határain túl, a peremterületek kultúráiban is. Alternatívának, több lehetőségnek, választási szabadságnak mindig lennie kell. Szilágyi a társadalmi életben is az alternatívát várta, 1947-től 1989-ig, és azután is, haláláig. / Szénási Sándor