A lázadás művészete
Szeptember 29-én a Menta Terasz Étteremben a Női szépségtörténet a festészetben című előadást hallgathatják meg az érdeklődők. A Modul Art Academy eseményén a különböző festészeti korszakok nőábrázolásáról, női portréiról lesz szó az első alkotásoktól kezdve napjainkig. Megtudhatjuk, hogy a nőkről szóló műalkotások a mágiában, illetve a rituáléban gyökereznek, a termékenységet és a védelmet szimbolizálták, például a sokak által ismert Willendorfi Vénusz. Az est előadója, Rácz Ráhel szerint mindig egy-egy korszak normái szerint festették a nőket.
– Míg az itáliai reneszánsz szinte csak bibliai témájú nőábrázolásokat, vallásos témákat közvetít patetikusan és didaktikusan, addig a németalföldi reneszánsz (Jan van Eyck, Petrus Christus) portréi a magánáhítatosságot, puritánságot részesítették előnyben, hétköznapi, valóságos közegben ábrázolták a nőket – mondta a 168 Órának Rácz Ráhel.
Később a fotó és a film, illetve azok nőideáljai háttérbe szorították a festészetet. Érdemes áttekinteni, milyen színésznőket szerepeltettek például a negyvenes, illetve ötvenes évek klasszikus amerikai filmjeiben, és kiket látunk ma például a hollywoodi alkotásokban. Rácz fontosnak tartja emellett arra is felhívni a figyelmet, hogy női vagy férfi alkotóról van-e szó egy-egy festmény kapcsán, hiszen más a szépség értéke mindkettőnél. És hogy mi a helyzet ma?
– A kortárs női reprezentációt rengeteg hatás, előzmény befolyásolhatja. Nőtípusról festészetben nem is lehet beszélni, hiszen a reklámok, hirdetések, a média, a piaci érték ural mindent. A festészet éppen ezért lázadásban, kritikában találja meg magát, tükröt tartva, nem azt tekinti feladatának, hogy puszta szépséget mutasson, hanem hogy gondolatra ösztönözzön – mondta Rácz Ráhel. / Sz. E.
