Vigyázat! Ez nagyon sokba kerülhet nekünk!

Meglepetést okoztak hétfőre virradóra az uniós pénzügyminiszterek azzal, hogy óriási összegű válságalap létrehozásáról döntöttek az eurózóna, végső soron pedig valamennyi bajba kerülő tagállam védelmében. Az előzetes hírek 60-80 milliárd eurós csomagról szóltak, amiből 500 milliárdos keret lett, amelynek döntő részét az euróövezet országai biztosítják hitel és hitelgarancia formájában. A magyar GDP csaknem ötszörösét jelentő alap célja az, hogy szükség esetén segítsen a pénzügyi bajba jutott tagokon és elejét vegye a közös valuta elleni spekulációnak. Az IMF a maga részéről további 250 milliárd euróval kész hozzájárulni ehhez, azaz nagyjából olyan arányban veszi ki a részét a keretből, mint a görög mentőcsomagnál.

A bombasztikus hír önmagában persze még nem oldja meg az eurót és az EU egészét fenyegető problémákat, legfeljebb arra jó, hogy stabilizálja a helyzetet és csökkentse a bizonytalanságot. A piaci hatást egyelőre fékezi az is, hogy az elvi döntés konkrét végrehajtása még nyitott kérdés, az ördög pedig a részletekben van: kinek mennyit kell betennie ehhez a kalapba, milyen mechanizmusok döntenek majd a későbbi felhasználásról stb. Csak egy apró példa erre: szlovák szomszédainknak több mint 800 millió eurójukba kerül a görög válság, s ha ehhez az alaphoz is hasonló arányban kell hozzájárulniuk, az kb. négy milliárd eurót jelent, ami már a GDP-jük 6-7 százaléka! Miből, honnan fogják finanszírozni ezt, amikor az idei hiányuk enélkül is várhatóan csaknem ugyanennyi lenne? Más országoknál hasonlóak a problémák, csak eltérő nagyságrendben, olyan megoldásra van tehát szükség, amely kíméli a büdzséket.

Pénzt ugyanis nem lehet nyusziként előhúzni a kalapból, azt valamilyen forrásból elő kell teremteni. A másfél éve kirobbant válság enyhítésére a kormányok ezermilliárd dollárokat öntöttek a pénzügyi szférába az összeomlás elkerülésére, hosszú évekre eladósítva magukat. Ezt előbb-utóbb törleszteni kell, ami a bankóprést leszámítva csak a költségvetési bevételekből, egyszerűsítve elsősorban az adókból lehetséges, ami a cégeket és magánszemélyeket egyaránt megterheli. Jogosak azok a közgazdasági aggodalmak, hogy mindez lelassítja a fellendülést, korlátozza a gazdasági növekedést és a fogyasztást. A kilábalást fenyegető tényezők Európában látszanak a legerősebbnek, a fékező hatás most még nagyobb lehet. Ezzel együtt az uniónak nem volt más választása, a görög csődveszély hullámai átfogó pénzügyi válságot gerjesztenek, ha nincsenek határozott ellenlépések. Ezért fogcsikorgatva bár, de a kisebbik rosszat választva döntöttek a segélycsomag elfogadása mellett.

A keret nagyságát minden bizonnyal az a hatalmas pánik is befolyásolta, amely az elmúlt napokban végigsöpört a világ tőzsdéin. Az elmúlt héten mindenhol zuhantak az árfolyamok, Európában jellemzően kétszámjegyű volt a veszteség, a tengerentúlon öt százalék körüli. A feszült hangulatot jelzi, hogy New Yorkban például egy bróker elütése miatt egy óra alatt 9 százalékkal esett az index! Zuhant az olajár is, a három héttel ezelőtti 90 dolláros hordónként szintről 78 alá, az arany ismét drágulni kezdett, ami a befektetői bizonytalanság nyilvánvaló jele. A leginkább érintett az euró volt, árfolyama régóta nem látott mélységbe zuhant az amerikai devizához képest, értékvesztése megállíthatatlannak látszott.

A befektetői bizalom megrendülése különösen érzékenyen érinti a sérülékenyebb országokat, így egész régiónkat és benne hazánkat. A tőzsdei árfolyamok itt is estek, a BUX index egy hét alatt 14,5 százalékkal csökkent. Hiába a pénzügyi válság elismerten sikeres kezelése, hiába stabilizálódott a költségvetésünk és csökkent a nullára a külső forrásigény, a külső befektetők a görögök miatti kockázatok növekedését látva átrendezik portfólióikat. A leglátványosabban ez pénteken látszott, amikor a tengerentúli alapok szinte minden pénzt kivontak a magyar tőzsdéről. Egyidejűleg a forint árfolyama is felszaladt és az euróval szemben a két héttel ezelőtti 265 körüli szintről 283-ig emelkedett. Ennél súlyosabb volt az értékvesztés a dollárral és a svájci frankkal szemben: az előbbivel 210, az utóbbival 200 forint körül kereskedtek.

A forintgyengülés az exportra termelő cégeknek kedvező lehet, sokak szerint a jelenlegi szint reálisnak tekinthető. Más oldalról viszont az importtermékek drágulnak, ami főleg az energiahordozók esetében növeli a lakosság terheit. Az olaj és gázárak dolláralapúak, az amerikai valuta pedig rövid idő alatt mintegy 15-20 százalékkal erősödött a forinttal szemben, emiatt például hiába estek most az üzemanyagárak a világon, nálunk a benzinár változatlan. Ha a forint ezen a szinten marad és a kőolaj a várakozásoknak megfelelően nyárra 90 dollár fölé megy, a benzin literéért akár 400 forintot is fizethetünk majd, az őszre pedig a gázszámla is jóval magasabb lehet.

A kialakult helyzet a devizahiteleseket sújtja a legjobban. Döntő többségük svájci frankban adósodott el, így a törlesztőrészletük 20-25 százalékkal is emelkedhet. Becslések szerint legalább százezer lakás kerülhet így árverésre, ennek minden szociális következményével együtt. A tömeges kilakoltatások elkerülésére valamilyen megoldást kell találni, de semmiképpen sem úgy, ahogy azt a leendő gazdasági miniszter kilátásba helyezte. A hitelek forintosítása jól hangzik ugyan és valóban segít az érintetteken, hatása viszont kétszeresen is negatív és veszélyes. Az eltérő kamatfeltételek és az árfolyamveszteség miatt ugyanis banki becslések szerint a hitelek átalakításának költsége 4-500 milliárd forint, ezt valakinek állnia kell. Az ügyfelek aligha tudják, a bankok aligha akarják, marad tehát a költségvetés, amelyet viszont ekkora összeggel megterhelni óriási kockázat lenne. Ennek a kölcsönt fel nem vett vagy jól törlesztő adófizetők nyilvánvalóan nem örülnének, hiszen mások helyett kellene fizetniük, ami méltánytalan és igazságtalan.

Még náluk is kevésbé örülnének külső hitelezőink, akik a görög válság fényében különösen idegesen reagálnak a deficitet növelő lépésekre. A leendő kormány mozgástere most jóval szűkebbnek látszik, mint egy hónappal ezelőtt. Hiába bízik abban, hogy az idei hiány akár 6,5 százalékra is emelhető, a jelenlegi helyzetben kizárt, hogy ezt súlyos következmények nélkül megtehetné. Az EU és az IMF egyszerűen nem járulhat hozzá ilyen mértékű lazításhoz, mert az rossz precedenst jelentene és negatív üzenet lenne a pénzvilág felé, és további bizalomvesztéshez vezetne, aminek a kockázatai óriásiak.

Önámítás azt hinni, hogy valójában nincs komoly jelentősége a piacon annak, 4 vagy 6,5 százalék a magyar hiány. Éppen a görög példa mutatta, hogy egy nálunk alig nagyobb ország gondjai világméretű pánikot okozhatnak. A mi helyzetünk persze más, de ilyen légkörben minden kockázatot messze túláraznak a befektetők. Ez hatványozottan igaz, ha az új kormány esetleg az unió és az IMF ellenére akarna hiányt növelni. Ha ez netán bekövetkezne, jobb, ha vigyázó szemünket máris Athénra vetjük, mert a következő fekete bárány mi leszünk.