Újabb frontot nyitott Orbán Brüsszel ellen
Az idei év az előjelek szerint igencsak izgalmasnak ígérkezik. Bár a prognózisok a világgazdaság gyorsulását jósolják minden jelentős régióban, így az EU-ban és benne Magyarországon is, rengeteg a bizonytalansági tényező. Közülük is kiemelkedik az új amerikai elnök ténykedésének várható hatása: a Trump eddigi kijelentéseit elemzők szerint ha mindent meglépne, amit eddig ígért, általános kereskedelmi és pénzügyi háborúhoz, a feszültségek növekedéséhez és végső soron globális recesszióhoz vezetne. Nem kell persze minden szavát készpénznek venni, korántsem biztos, hogy meg akarja vagy meg tudja valósítani mindazt, amiről eddig beszélt.
Mindezek fényében meghökkentő a magyar kormányfő szokásos pénteki szónoklatában elhangzott kijelentés, miszerint Trump és csapata megváltoztatja a világgazdaság szabályait. Enyhén szólva túlzott Orbán várakozása, bármilyen jelentős is az amerikai vezetés globális befolyása, a történelmileg kialakult és számtalan összetett tényezővel tarkított világgazdasági rendet nem tudja átírni. Az „USA mindenekelőtt” trumpi jelszó jól hangzik, de kivitelezéséhez azért más hatalmi térségeknek és persze a piaci viszonyoknak is lesz néhány szava, arról nem is beszélve, hogy a túlzásba vitt protekcionizmus az amerikai gazdaságra is durván visszaüt. Nem eszik tehát olyan forrón a kását, bár ha Trump valóban megpróbál belecsapni a világgazdasági lecsóba, komoly zavarokat okozhat.
Éppen ezek miatt furcsa, hogy Orbán miért drukkol annyira Trumpnak. Egybehangzó szakértői vélemények szerint ha Trump tényleg azt fogja tenni, amit ígér, annak a feltörekvő országok és az EU lesznek a legnagyobb vesztesei, mi pedig mindkét csoportban ott vagyunk. Az európai válsághelyzet éleződése a globális tőkemozgások átrendeződésével súlyosbítva egész térségünkre kiszámíthatóan negatív hatással lesz, visszafogva az itteni fejlődést. Mi – mint látjuk – csak a külső kedvező feltételeknek és az uniós háttérnek köszönhetően vagyunk képesek növekedni, ha ezek megrendülnek, elkerülhetetlen a visszaesés.
A kérdés az, hogy Orbán ezt nem látja, vagy nem akarja látni és nem törődik vele. Trump neki azért tetszik annyira, mert gondolkodásmódjában és stílusában magához közel állónak érzi, és ettől hatalma megszilárdulását várja, azaz saját érdekeit az ország érdekei elé helyezi. Az oroszbarátság is összefűző szálnak tűnik, azzal az apró különbséggel, hogy egy szuperhatalom teljesen más helyzetben van, mint egy kicsi, nyitott és az orosz energiahordozóktól függő ország.
A Trump jelentette bizonytalanságban az európai összetartás erősítésére lenne szükség, a magyar kormányfő viszont ellenkező irányba megy. Újabb harcot hirdetett 2017-re Brüsszel ellen, méghozzá a gazdaságszabályozás területén. Ennek előszelét már tavaly lehetett érezni, amikor a menekültellenes retorika mellett hirtelen megjelent a kormányzati kommunikációban a rezsicsökkentésünket „támadó" EU heves bírálata. Most ez általános harc szintjére emelkedett, anélkül, hogy az embereknek elmondanák, valójában mi ellen is kell küzdenünk.
Nos, két uniós szabályozási tervezet csípi nagyon Orbánék szemét. Az egyik az új energetikai stratégia, amely egyebek mellett rendkívül szűkre akarja szabni az állami ármegállapítás lehetőségét. Teszi ezt a fogyasztók érdekében és a versenyhelyzet erősítését ösztönözve, minimálisra szorítva a piactorzító kormányzati beavatkozások esélyét. Éppen azt akarja kizárni, amit Orbánék csinálnak, hogy hatalmi-politikai szempontból határozhassa meg az állam az energiaárakat, manipulálhassa a piaci viszonyokat a saját érdekeinek megfelelően. Szó sincs arról, hogy ez támadná az állítólagos rezsicsökkentést, éppen ellenkezőleg: az új szabályozás, ha egyáltalán elfogadják, a manipulációs lehetőségek csökkentésével az árakra is kedvező hatással lenne. Egy közvetlen példa erre: hatósági árképzés nélkül a gáz és áram lakossági ára ma nálunk az alacsony importárak miatt negyedével kisebb lehetne, azaz a fogyasztó sokkal jobban járna.
A másik vörös posztó Orbánék szemében az a terv, hogy uniós szinten szabályozzák a társasági adó mértékét. Ez keresztbe tenne a kormány törekvésének, hogy egyfajta adóparadicsomot hozzanak létre nálunk, azzal, hogy itt a legalacsonyabb a társasági adó – januártól 9 százalék. Ha ezt Brüsszelből határoznák meg, egyetlen tagország sem próbálhatna adóversenyt indítani és ezen keresztül a többiek rovására többletbevételre szert tenni. Ez logikus törekvés, egy gazdasági unión belül ne adózási eszközökkel szerezzenek versenyelőnyt egymással szemben a tagok, mert az hosszabb távon nem vezet jóra és visszaüthet mindenkire. A Fidesz-vezetést ez nem érdekli, itt is a pillanatnyi érdekeikből indulnak ki, pedig korántsem nyerhetnek annyit az újabb EU-ellenes harccal, mint amennyit az esetleges következményekkel mindannyian veszíthetünk. Ez sajnos nem az első ilyen eset a Brüsszel ellen folytatott permanens orbáni háborúban.
