Trump még nagyon betehet nekünk
Az alacsony kamatoknak, a kedvező finanszírozási környezetnek és a csökkenő devizakitettségnek köszönhetően az MNB-nek viszonylag szabad keze van a monetáris politika alakításában. A külső feltételeket azonban több kockázati tényező is megváltoztathatja.
A GDP-hez viszonyított bruttó államadósság ugyan évek óta alig csökken, a nettó pedig nő, az ország finanszírozási helyzete több tényező kedvező alakulásának köszönhetően jól alakul. A nemzetközi pénzpiaci kamatok továbbra is rendkívül alacsonyak, a befektetői légkör alapvetően derűlátó, amit az is bizonyít, hogy egy-egy hirtelen sokk – mint például a brexit – negatív hatása egyelőre átmeneti, és nem rontotta lényegesen a hangulatot.
Ennek mi is haszonélvezői vagyunk, mert a hazai alapkamat mindenkori mélypontra, egy százalék alá süllyedhetett. A költségvetés finanszírozása olcsóbbá vált, a rövidtávú papírok hozama követte az alapkamatot, a hosszabb távúaké is 2-4 százalék között mozog. Ez utóbbi magasabb, mint a banki lekötéseké, amiben fontos szerepet játszik az a törekvés, hogy a hazai megtakarítások minél nagyobb részét az államkötvények felé tereljék.
Ennek érdekében az MNB nullára vitte le a nála egy vagy néhány napos banki likvid pénzek után járó kamatot. Lényegében hasonlóan járt el a kéthetes pénzekkel, és az elhelyezhető mennyiséget is drasztikusan korlátozta. Ez nem csupán anyagi érvágást jelentett a bankoknak, de állampapír vásárlásra is kényszerítette őket.
Mindezek következtében folyamatosan csökkent és mára 30 százalék alá esett az államadósságon belül a devizatartozás aránya, ami jelentősen csökkenti az árfolyammozgás miatti kitettséget. A lakossági devizahitelek forintosításával együtt ez minden korábbinál nagyobb mozgásteret ad az MNB-nek a monetáris politikában, ezen belül a forint árfolyamának alakításában.
A Fidesz-komány kezdettől fogva tudatosan gyengítette a forintot – 2010 tavaszához képest az euróhoz viszonyítva eddig nagyjából 20 százalékkal, a dollár irányába pedig ennek csaknem duplájával gyengült a valutánk, bár ez utóbbiban a nemzetközi folyamatok is szerepet játszottak. Ez az elmúlt években szép nyereséget hozott az MNB-nek, mivel jól ki lehetett használni a devizatartalék forintban kifejezett értékének növekedését. Ez az utóbbi 3 évben mintegy 500 milliárd könyv szerinti profitot adott Matolcsyéknak, amiből bőven lehetett alapítványokra és más, a jegybank feladatai közé nem tartozó
ügyletekre költeni.A finanszírozást a büdzsé egyenlegének javulása szintén javítja. Az idei első félév 2002 óta a legkisebb hiányt hozta, de mielőtt nagyon tapsolnánk ennek, érdemes az okokat megnézni. Három jelentős tényező áll a háttérben: az egyik az adóbevételek növekedése, a másik az uniós pénzbeáramlás minimálisra csökkenése, a harmadik pedig a társasági adó halasztott befizetésének lehetősége. A több beszedett adó jelzi egyrészt a fogyasztás és a kiáramló jövedelmek növekedését, másrészt viszont kulcsszerepe van benne az unióban legmagasabb áfának és munkabér-terheknek.
Az uniós támogatások leállása a gazdaság visszaeséséhez vezetett, paradox módon viszont jót tett a büdzsének, mivel nem volt szükség az állami önrész kifizetésére, ami százmilliárdos nagyságrendű megtakarítást eredményezett. A harmadik tényező a legpikánsabb: a GE mamutcég kihasználja azt a lehetőséget, hogy a TAO-t nálunk a nyereségnövekedés után jóval később kell megfizetnie, ezért forgalma egyre nagyobb részét papíron hazánkba tereli. Ez 2015-ben 3700 milliárd forintnyi nyereséget hozott – a GDP-nk több mint tizede! –, ami után 540 milliárd forint adófizetési kötelezettsége keletkezett. Ez több részletben növeli a magyar költségvetés bevételeit, a GDP mintegy másfél százalékával.
Az EU már vizsgálja ezt az adóparadicsomi helyzetet, amelyet bármilyen EU-ban jegyzett cég kihasználhat, bár ilyen mértékben csak a GE él vele. Az egyedi adókedvezmény ügyes trükk, sokan élnek is vele – lásd például Luxemburgot, ami miatt az EB elnökét, aki előtte ott volt sokáig kormányfő, támadják is. Ezzel együtt csak átmeneti javulást hoz a költségvetésünknek, a hiány lefaragására persze jó.
Az uniós pénzek lassacskán elindulnak, így nőni fognak az ehhez kapcsolódó állami kiadások is, a társasági adóhiteles trükk szintén kifut majd, az adatok tehát nem sokáig lesznek ennyire szépek. A hiány már jövőre 3 százalék fölé nőhet, és a mostani kegyelmi állapotot több külső tényező is elronthatja. A brexit –
ahogy ezt már megírtuk– nem hozott nagy megrázkódtatást, de az unió válságkezelése hozhat meglepetéseket.A görög válság továbbra is nyitott seb, megoldani lehetetlen. Ráadásul már jön mellé az olasz adósságválság, amely sokkal nagyobb megrázkódtatást okozhat: csupán a legégetőbb fizetési bajokra szakértők szerint 200 milliárd euróra lenne szükség. A helyzet annyiban más, mint a görögöknél, hogy jóval kisebb a külső kitettség, de ettől a bankrendszer még bedőlhet, évtizedekre recesszióba döntve az országot. Na és ott van még az USA, ahol már nem elsősorban a FED döntéseitől tartanak a befektetők, hanem attól a lehetőségtől rettegnek, mi lesz, ha a szélsőséges demagóg Trump lesz netán az elnök. Bár Orbán Viktor első uniós vezetőként őt támogatja, jobb lenne végiggondolnia, milyen következményekkel járna nekünk is, ha egy ilyen ember kerülne a szuperhatalom élére...