Spekulációs célpont lehet a forint
Az átmeneti javulást mutató nemzetközi hangulatban minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált a hazánkkal szembeni növekvő befektetői bizalmatlanság. A kormány végiggondolatlan, óriási kockázatokkal járó intézkedései, a jövő évi büdzsé egyes alapszámainak már most látható irrealitása, valamint a felelőtlen nyilatkozatok nyomán zuhan a forint is, és szinte kínálja magát, hogy spekulációs célpont legyen.
Orbánék kommunikációjának az a célja, hogy a korábbi ígéreteikkel szögesen szemben álló lépéseiket, a folyamatosan tagadott durva megszorításokat, az adó- és járulékemeléseket, az új adónemeket, valamint az összes többi kényszerintézkedést egyfajta kívülről érkező kórként, a hanyatló Nyugat és az euró válságának következményeként állítsák be. Ezt sulykolja a kormányfő összes megnyilatkozása, a multiellenes demagógiától kezdve az unió lassú hajójától gyorsnaszádként való elszakadást vizionáló hasonlatig. Ebben sem a tények, sem a realitások nem zavarják őt - például az az apróság, hogy a gazdaság növekedés nálunk alacsonyabb volt az elmúlt egy évben, mint a kárhoztatott unióban, amelytől egyébként elválaszthatatlanul függünk, például a GDP-nk több mint fele az ottani piacokon realizálódik -, a saját kudarcaikról és felelősségükről próbálja elvonni a figyelmet.
A Fidesz az összes külső és belső kritikát lesöpri az asztalról, részben lehülyézve, részben ellenséges manipulátornak minősítve a bírálókat, pedig már a laikus szemlélőnek is feltűnik, hogy a borúlátó jóslatok hazánk leszakadásáról sorra bejönnek. Akinek még volt kételye arról, hogy a nemzetközi pénzpiac mindinkább leír minket, az utóbbi időszak fejleményei meggyőzhették a szomorú valóságról. Sajnos a görög válságkezelés hatásainak nemzetközi alakulása nyilvánvalóvá tette, hogy minket a térség többi országától eltérően kezelnek és ennek a negatív következményeit már közvetlenül érezzük.
Ez még nem minden
A jelek vészjóslóak, vegyük sorra őket. A görög adósságrendezésről és az eurózóna stabilitásának erősödéséről született döntés a problémát még nem oldja meg, de a gyors összeomlás veszélyét elhárította. Ennek megfelelően a piaci reakciók is kedvezőek voltak, az euró és a tőzsdék szárnyalni kezdtek, a feszültség enyhült. Ebből a - várhatóan átmeneti - eufóriából csak mi maradtunk ki: a forint két és fél éves mélypontra gyengült, a BUX indexe múlt hét szerda és péntek között, azaz az uniós csúcs körül két százalékkal csökkent. Ha a valutánk és tőzsdénk teljesítményét összevetjük a környezetünkkel, a következőket látjuk: a forint az elmúlt 3 hónapban 12 százalékkal gyengült a dollárhoz képest, ami uniós negatív csúcs, és a régiónkban a legtöbbet vesztette az euróhoz képest is. A BÉT is alulteljesít, a befektetők bizalmatlanságát jól mutatja a már említett 3 nap adata: miközben nálunk csökkenés volt, az európai tőzsdék 2-4 százalékos emelkedést értek el.
Ez még nem minden. A velünk szembeni félelmek beárazását jelzi, hogy az országkockázati rangsorban az előkelő nyolcadik helyre küzdöttük fel magunkat bőven öt százalék feletti CDS-felárunkkal, ami nem csupán a befektetőket ijeszti el, de az állami, sőt - ami jelenleg talán még fontosabb - a privátbanki hitelfeltételeket is ennyivel drágítja. Gondolkozzanak ezen el azok, akik magasnak tartják a hazai forintkamatokat: miközben a Fidesz-vezetők ezt a bankokra kenik, valójában az ő hiteltelen politikájuk miatt drágul a kamat. A magyar bankrendszerben ugyanis a betétek nem fedezik a hiteleket, így a különbözetet a külpiacról kell pótolni, méghozzá a szokásos kamaton túl a fenti felárral. Jól mondta Demján Sándor, a 10 százalék alatti THM ilyen feltételek mellett blöff!
A jóslat beteljesült
Kiáltó vészjelzés, hogy a legutóbbi állampapír-aukció kudarcba fulladt, mert nem volt elegendő vételi ajánlat, ilyen évek óta nem fordult elő. Csak emlékeztetőül, ennek a veszélyére már egy éve felhívták szakértők a figyelmet, rámutatva, hogy a magán-nyugdíjpénztárak ellehetetlenítése nehéz helyzetben idevezethet. Azok voltak ugyanis a legnagyobb hazai vásárlók, bevételük nagyobb részét magyar papírokba fektették - ennyit arról a hazugságról, hogy eltőzsdézik a pénzünket -, ha tehát kiesnek a piacról és a külföldiek bizalma is megrendül, nehézkessé válhat az államháztartás belső forrásokból történő finanszírozása. Most sajnos ez a jóslat is beteljesült.
Ha a balfogások sorozata esetleg nem lenne elég hazánk lejáratásához, segítenek bölcs vezetőink frappáns kijelentései. Orbán a múltheti válságtanácskozásról hazatérve is csak a piacot ijesztő mondatokat tudott összehozni, újabb bankellenes kirohanásával és az uniót lesajnáló, nehezen értelmezhető kijelentéseivel. Méltó társa volt Kósa Lajos, aki nem csupán az IMF-képviselőt sértegette, de a devizahitelek problémájának gyors megoldásával fenyegetett, ami az eddigi lépéseket, főként a kötött árfolyamú végtörlesztést látva rémületet keltett a pénzintézeteknél. Surányi György a lényeget úgy foglalta össze, hogy a kormány az egész országgal fizetteti meg az amúgy is módosabbaknak adandó több százmilliárdos ajándékot. /Ez ismerős: ez történt az egykulcsos adóval is./
Tényleg ennyire nem ért hozzá...?
Amikor már azt hisszük, ennél rosszabb nem lehet, jön a kormányfő jobbkeze, a gazdasági szakemberek körében méltán népszerű Matolcsy György, akinek a megnyilvánulásai mindig zavarba ejtik az embert: tényleg ennyire nem ért hozzá, vagy tudatosan mond bődületes dolgokat. Gazdasági miniszterünk a számunkra amúgy is tragikus hangulatra rátett egy lapáttal, és elképzelhetőnek mondta közeli leminősítésünket. Erről valóban egyre sűrűsödtek a pletykák, de egy normális kormánynak ezt nem szabad megerősítenie még akkor sem, ha reális a veszély, mert azzal csak rontja a helyzetet. A hatás nem is maradt el, és miközben más valuták javítottak, a forint tovább gyengült.
Lehet persze, hogy ez nem egy buta elszólás volt, hanem - ahogy erről már hetekkel ezelőtt írtunk -, a kormány készakarva gyengíti a forintot. Ezzel két legyet próbál ütni egy csapásra: egyrészt felpörgetni a hazai inflációt, ezzel javítani a büdzsé helyzetét, másrészt pedig segíteni a kulcsfontosságú exportot. Normális körülmények között ez működhetne is, de a jelenlegi viszonyok közepette több mint kockázatos. A túl gyenge forint ugyanis túlzott drágulást idéz elő, ami csökkenti a fogyasztást és nagyon megdrágíthatja a vállalkozások alapanyagimportját és az energiát, emellett pedig növeli az adósságterhet és drágítja a belső finanszírozást. A kivitelben is csak akkor lenne egyértelműen kedvező hatása, ha a külpiacainkon konjunktúra lenne, ennek azonban éppen az ellenkezője a valóság.
Ha tényleg a forintgyengítés a szándéka, a Fidesz-kormány óriási kockázatot vállal esetleges és átmeneti nyereségért. Arról nem is beszélve, hogy a velünk szembeni, gyorsan növekvő bizalmatlanság légkörében könnyen elszabadulhatnak a piaci folyamatok, és szinte tálcán felkínáljuk magunkat a spekulatív támadásoknak. Kész csoda, hogy eddig ezt elkerültük, de ha Orbánék így folytatják, nem sokáig leszünk ilyen szerencsések.
