Orbán-beszéd: állítások kontra tények
A gazdasági témák érthetően a háttérbe szorultak az '56-os szónoklatokban, leginkább közvetve voltak jelen a válságra való hivatkozásoknál és az unióhoz való viszony megítélésénél. A kormányfő a nagy sikerek sorolásánál is taktikusan csupán néhány dolgot említett, de példái egyike sem válik kormányzása dicsőségére.
Ahogy az várható volt, kormánypárti részről a szabadságharcos szólamok uralták az ünnepi megemlékezést. Az alaphangot még délelőtt Kósa és Rogán adták meg, mondván, ma ugyanúgy a szabadságunkért harcolunk, mint 56-ban, csak mások ellen és más eszközökkel. Most a gonosz pénzvilág tör ellenünk és kényszerít rabszolgaságba, és magunkra vagyunk hagyva küzdelmünkben, akárcsak akkor, sem Európa, sem Amerika nem segít. Érdekes meglátás annak fényében, hogy az EU-tól 8200 milliárd forintnyi támogatást kaphatnánk hét év alatt, feltéve, ha le tudnánk hívni a nekünk szánt teljes összeget.
Az sem kevésbé érdekes állítás, hogy a jelenlegi válsághoz a gátlástalan, pénzhajhászó individualizmus vezetett, és a kiút az összefogás lenne. Az önérdek mértéktelen érvényesítése kétségkívül a politikai-gazdasági elitek jellemzője, ezt a Fidesz vezetői mindenkinél jobban tudják és gyakorolják, mint az ténykedésükből kitűnik a testre szabott törvénykezéstől kezdve a hátországuknak juttatott százmilliárdokig. A nagy összefogási elkötelezettségükről pedig az állandó ellenségkeresés, az ország végletes megosztottsága és az Európai Unióval folyamatosan konfliktusokat szító politikájuk árulkodik.
A nemzeti érzelmeket felkorbácsoló retorika még mindig sokakra hat, a leegyszerűsített, fekete-fehér világkép kényelmes és megkímél a gondolkodás fáradalmaitól. Nagyszerű érzés hallani, hogy mi mindenki másnál jobbak vagyunk, irigyelnek és ezért elnyomnak minket, nem hagynak kibontakozni, pedig mi megmutatnánk a világnak! Nyilvánvaló, hogy a bajainkért a külső és belső ellenség a felelős, mi sohasem hibázunk, és elvárjuk, hogy tiszteljenek minket. Az egyik oldalon mi vagyunk, az okosak és jók, a másik oldalon pedig ők, akik a vesztünkre törnek és rabságba döntenének minket. Ijesztően ismerős gondolatok, a múlt századi totalitárius rendszerek propagandájára hajaznak.
A saját hívei előtt mondott beszédében Orbán Viktor meg is maradt ennél a gondolatkörnél. A populista szólamokon kívül túl sok lelkesítőt nem tudott mondani, feltűnően tartózkodott a tőle megszokott nagyívű ígéretektől. Sikerek emlegetésével is csak óvatosan próbálkozott, de érdemes végignézni, miket hozott fel. Szerinte megőrízték a bérek reálértékét, kár, hogy erről a KSH nem tud: a legfrissebb statisztika szerint az elmúlt egy évben a reálkeresetek átlagosan 4,5 százalékkal csökkentek. Nagy eredményként említette, hogy rengeteg új munkahelyet hoztak létre és 200 ezer embernek segély helyett munkát adtak. Ez utóbbi igaz, de közmunkát éhbérét, miközben a tényleges munkahelyek száma folyamatosan csökken: szeptemberben a versenyszférában 15 százalékkal kevesebb volt az új munkahely, mint egy évvel korábban.
